Rudas Ferenc halálára

Kiss László – 2016.02.12. 00:37 –

Elment egy darabka Fradi. A múlt század játékosa, a jelen idők futballistaideálja. Már a bajnoki rajtot sem tudta megvárni: kilencvenöt éves korában meghalt Rudas Ferenc.

A legendás jobbhátvéd amióta tizenhét évesen beszáguldott a Fradiba, úgy hozzátatozott az Üllői úthoz, mint Kosztolányi fái, Albert Flóri csípőre tett kezei, Varga Zoli eleganciája, Lakat doktor bemondásai. Tizenhat éven át szolgálta a klubot, s akik még látták játszani, állítják: mindmáig, akár kilencvennégy évesen is ő lehetett volna a válogatott jobb oldali védője, ha 1950-ben, a Postás elleni bajnokin egy rossz vetődéssel csapattársa, Henni Géza nem töri el a lábát. Eltörte, s egy év múltán már hiába próbálkozott. Soha nem lett többé a régi, a rettegett bombázó, az akkor igen modernül futballozó felfutó jobb-bekk. Így aztán megrekedt huszonharmadik válogatottságánál, pedig éppen akkoriban izmosodott Puskásék aranycsapata. Edzőként már alig valamire vitte, vendéglősként sikeresebb volt. És hát kitartott nagy szerelménél, a Ferencvárosnál: ő volt a Fradi Baráti Kör első elnöke. Soha nem tolakodott, ha kérdezték, elmondta véleményét a klubról, a mai idők focijáról, szerényen, nem okoskodva, nem bezzegezve.

Hiányozni fog a magyar labdarúgásból.