Kamaszkorunk nyara

A nyugat és az iszlám ellentétéről a jól bevált, ismert sztereotípiák mentén

Német Dániel – 2016.02.04. 02:01 –

Aligha lehetne aktuálisabb Deniz Gamze Ergüven témaválasztása: a Mustang című film az iszlám és a nyugati civilizáció közti ellentétet mutatja be. Mindezt azonban nem a két világ összeütköztetésével teszi, hanem a mű által keletkező vitákat elkerülve – politikailag korrekt módon – egy török faluban élő család belső konfliktusán keresztül.

Az alkotó el is nyerte tavaly az Európai Filmdíj év felfedezettje elismerését, most pedig a legjobb idegen nyelvű film Oscar-díjáért indul.

A történet öt lánytestvérről szól, akik az iskolai évzárót követően kicsit kiruccannak a tengerpartra, iskolatársaikkal mókáznak, megmártóznak a vízben, a fiúk nyakába ülnek. Mindez az öreg kontinensen egy teljesen átlagos idilli és mindennapos délután lenne, de nem így Törökországban. Egyik szomszédjuk szól a nővéreket nevelő nagymamának, aki a nagybácsival együtt felháborítónak és erkölcstelennek tartja a történteket.

A büntetés sem marad el. Szobafogságra ítélik őket, megfosztva a mobiltelefontól, az internettől és a kozmetikai eszközöktől. A lányok azonban nehezen viselik a bezártságot. Egyikük egyébként is nagy focirajongó, és mivel egyértelmű, hogy nevelőik soha az életben nem engednék el őket a kedvenc válogatottjuk meccsére, kiszöknek, ezúttal sem ússzák meg azonban lebukás nélkül, és a maradék szabadságukat is elvesztik. Ablakrácsokat kapnak, szüzességi vizsgálatra kell menniük, ráadásul az idősebbeket kényszerházasságba próbálják erőltetni. Egyikük nem tűri tovább a megaláztatásokat, és végez magával. A testvérek egyetlen vágya az marad, hogy lelépjenek, és Isztambul felé vegyék az irányt, amely a szabadság levegőjét árasztja.

Az elsőfilmes rendező a kortárs európai arthouse hagyományokat követve lassú tempóban, visszafogottan, minden giccset vagy nagyjelenetet elkerülve meséli el a történetet a szereplőkre koncentrálva, nagytotálok helyett az arcokra fókuszálva. A fiatal színészek közül mindegyik őstehetség, olyannyira természetesen formálják meg a szerepüket. Deniz Gamze Ergüven egyébként, bár Törökországban született, féléves korában Párizsba került, így származása ellenére is elsősorban a nyugati kultúra hatott rá, a Mustangból jól érzékelhető, hogy távolról szemléli szülőhazáját.

És bár a történetet valós, ismerősei által hallott események inspirálták, és a film igyekszik a személyesség látszatát kelteni, mégsem érezzük igazán bennfentesnek az alkotót. Talán ezért van, hogy csak a korábban bennünk élő sztereotípiák erősödnek meg, semmi újat nem tudunk meg a régi hagyományokat szigorúan követő vidéki Törökországról. A két világ között nem hidakat épít, hanem pusztán rámutat a szakadékokra,
a befogadóra hagyva az ítéletet.

Mustang
Színes, feliratos, francia–német–török filmdráma, 97 perc, 2015. Rendező: Deniz Gamze Ergüven. Szereplők: Günes Sensoy, Doga Zeynep Doguslu, Elit Iscan, Tugba Sunguroglu
•••••6••••