Lelesz konventje

Rejtőzködő Magyarország 732.

Ludwig Emil – 2016.01.30. 00:50 –

Zemplén keleti megyehatára a Tiszától északra fekvő Ung-vidék. 1920-ban az újszülött Csehszlovákiá­nak ítélték ezt a vidéket, 1945-ben – Sztálin parancsára – a Szovjetunióhoz csatolták a Tisza menti lapályt és az Északkeleti-Kárpátokat. Kárpátalja 1991-ig volt a birodalom része.

ruszkai ikertemplom 20160130 A ruszkai ikertemplom déli, gótikus szentélye és hajója (a szerző felvétele)

Királyhelmec (Král’ovsky’ Chlmec) felől haladunk északnak, a határ mentén. A hétezer lakosú kisváros ősi neve – Helmech – a Leleszi prépostság 1214-ben keltezett alapítólevelében bukkant fel először. Az előtag a királyi engedéllyel megépített 15. századi vár és a piactartási jog korát idézi. Az Ákos nemzetség volt a település földesura és kegyura, az 1300-as években készült a község Szentlélek-temploma. A török és kuruc-labanc háborúk idején leromlott, 1751 és 1757 között a gótikus falrészek és csúcsíves boltozatok megtartásával renoválták.

Csak falomladék a középkori Csonkavár, amint a reneszánsz várkastély is, ahol I. Rákóczi György és hitvese, Lorántffy Zsuzsánna lakott az 1640–60-as években.

Lelesz (Leles) premontrei konventjének alapítását régebben az 1180-as évekre keltezték, a rendház azonban csak 1214 előtt készült el. Kezdetben az alapító Boleszló váci püspök volt a mecénása, később – 1205 után – II. András király gondoskodott róla. 1213-ban a kolostor kápolnájában temették el a meggyilkolt Gertrúd jobb kezét és szívét. Lelesz a 13. századtól 1567-ig úgynevezett hiteleshely volt: számos birtoklevél, összeírás, per- és okirat maradt fenn a működéséből, köztük ritka nyelvemlékek is. II. József király 1782. évi rendeletével bezáratta a szerzetesházakat, a leleszi konvent az egri érsek hatásköre alá került, a levéltára Budára. 1802-ben visszakapták birtokaikat a fehér barátok. 1945-ben a csehszlovák állam megfosztotta őket minden joguktól és vagyonuktól, s ezeket csak részben nyerték vissza 1991-ben.

A 1730-as években emeletet építettek a középkori Szent Kereszt-kolostor fölé. 1998 és 2002 között feltárták a 13. századi kápolna utóbb befalazott faragottkő-részleteit és a vakolat alatt lappangó gótikus falfestményeket.

Dobóruszka (Ruska) hatszáz lelkes – nagyobb részt magyarok lakta – síkföldi község, kőhajításra az ukrán határtól. Az újabb, Szent Kereszt-templom a 15. és 16. század fordulója körül készült el, tekintélyes nagyságban, érett gótikus stílusban. Az építkezés a Dobó nemzetség fénykorá­ra esett; az 1500-as évek legelején itt született a hős egri várvédő: Dobó István.

Különös, szinte balladába illő história bontakozik ki a dobóruszkai „új” templom kegyurának történetéből, és utóéletéből. A török sereget 1552-ben Eger vára alól hazakergető főkapitány (és Mekcsey várnagy) a diadal után lemondott tisztéről. Dobó – akit I. Ferdinánd 1553-ban erdélyi vajdává nevezett ki – Déva és Szamosújvár, később Léva várát, s mellé Bars megye főispánságát kapta jutalmul. Bárói rangra emelkedett, az 1560-as években az ország egyik legnagyobb földbirtokosa volt. Az­után rossz híre volt lett a fukarsága és erőszakossága miatt; ellenlábasai kijárták I. Miksa királynál a félreállítását. 1569-ben, Balassa János komájával együtt, három évre bezárták Pozsony várába; miután kiszabadult, a szerednyei lovagvárában halt meg hetvenévesen.

Ruszkai Dobó Istvánt a szülőhelyén temették el, a templom gótikus szentélyének kriptájában. A síremlék vörös márványból faragott, sisakos, rákfarok-páncélos vitézt ábrázoló, latin feliratú fedőkőlapját a tizenöt éves fia, Ferenc készíttette el 1572-ben. Az 1602-ben magvaszakadt Dobó nemzetség vagyonára rátette a kezét a korona, a 18–19. században idegen birtokosai lettek a községnek. 1797-ben – a rekatolizáció szellemében – barokk stílusú mellékhajóval bővítették észak felé a régi, csúcsíves boltozatú templomot. 1833-ban gróf Buttler János ruszkai földesúr, privát előnyszerzés céljából, odaajándékozta Dobó István sírkőlapját Pyrker egri érseknek. Most is az egri várban látható, az esetet megírta Mikszáth Kálmán is a Különös házasság című könyvében.

2008-ban, kétéves régészeti kutatást, tudományos vizsgálatokat követően azonosították a várvédő kapitány csontmaradványait, majd a márványkő lap másolatát ünnepélyesen a sír fölé helyezték. Nyugodjék végre békében!