Szajlai CsabaLetakarni az ország nevét!

Nem kizárólag teljesítményünk alapján döntenek arról a globális pénzügyi szolgáltatók, hogy milyen is a magyar adósságosztályzat.

Szajlai Csaba – 2016.01.29. 02:32 –

„Nagyjából rendben van” – így nyilatkozott a magyar gazdaság helyzetéről Palócz Éva, a Kopint-Tárki vezérigazgatója a Magyar Narancs egyik januári számában. A szakember úgy tartja, ha letakarnánk az ország nevét, akkor valószínűleg a hitelminősítők is visszahelyeznének bennünket a befektetésre ajánlott kategóriába. Tehát nem kizárólag teljesítményünk alapján döntenek arról a globális pénzügyi szolgáltatók, hogy milyen is a magyar adósságosztályzat.

A friss jelzések szerint már a tavasz meghozhatja az első fecskét: az egyik hitelminősítő, a Fitch visszahelyezhet bennünket a „kereskedési” kategóriába. Ugyanis bóvlis megítélésű ország befektetési eszközeit alapból nem vásárolhatják az alapkezelők.

Mi is az, ami „nagyjából rendben van”? Minden makrogazdasági mutató kedvező, meghaladja az uniós átlagot, így a külföldi pénzpiaci és reálgazdasági befektetők ma már nem elutasítják, hanem elfogadják, és számos esetben támogatják a magyar gazdaságpolitikát.

Kisebb-nagyobb problémahalmazok persze fel-feltűnnek, de egy – most a tavalyi számokat hozom fel – GDP-arányosan kétszázalékos államháztartási deficit, vagy éppen – alsó hangon – háromszázalékos gazdasági növekedés, 6,2 százalékos munkanélküliségi ráta, extra alacsony jegybanki alapkamat és mérséklődő adósságráta azt jelzi: a magyar gazdaság köszöni, jól van. Elfogadom, a mindennapokban szó sincs nyugat-európai jólétről, azonban a magyar gazdaság (és pénzügyek) saját kapacitásaihoz képest jól üzemel. Jobban teljesít.

Ráadásul a 2016-os évet is nagyjából hasonlóan látják a kormány, a jegybank és a független nemzetközi szervezetek, vagy éppen az Európai Bizottság prognózisai. Akárhogyan is, de 2013 végétől a magyar gazdaság normalizálódott. A kamatok elképesztően alacsony szintre süllyedtek, az infláció eltűnt, vagy „alszik”, a különböző, éveken át meg nem mozduló komponensek - mint például kiskereskedelem-fogyasztás - megerősödtek, húzótényezőkké váltak. Eközben pedig a „családi ezüst” az export, annak a „termelői lelke”, a feldolgozóipar továbbra is húz. Tény persze az is, hogy 2014 végére vagy 2015 közepére érte utol a magyar gazdaság a válság előtti kibocsátási szintjét, és a visegrádi országokkal szemben a korábbi évtizedben felhalmozott növekedési hátrány továbbra is fennáll. Jó hír azonban, hogy a kimutatások szerint a gazdasági növekedés szerkezete kiegyensúlyozottá vált az elmúlt egy-két év alatt, a korábbinál szerteágazóbbá is. Az eddigi információk alapján a 2016-os lassulás kisebb lehet a vártnál, így összejöhet a 2,5-2,6 százalékos bővülés.

Ha a kormány komolyan gondolja, akkor a növekedést segítő további intézkedések között már rövid távon erősíthet. Az eddigi munkaerő-piaci folyamatok megőrzésével, a szakképzési és a felsőoktatási rendszer átalakításával, vagy a hitelezési aktivitás izmosodásával, amit a bankadó csökkentése lehetővé tesz. Idesorolhatjuk még az uniós források felhasználásának felgyorsítását, valamint a lakásépítési-felújítási piac élénkítését is, az építőipar lendületére pedig jótékony hatással lehet a csok, az új otthonteremtési program. Itt kell azt is megjegyezni, hogy a gazdasági dinamika várt lassulását a mezőgazdaság írhatja át, és mivel tavaly rossz volt a termésátlag, az alacsony bázis miatt a vártnál nagyobb bővülésre is esély mutatkozik.

Nem beszéltünk még arról, hogy egyre ütésállóbbak vagyunk: a külső sokkokkal, világgazdasági változásokkal szemben bírjuk a pofonokat, amely annak köszönhető, hogy csökkent és folyamatosan csökken a külföldi részarány a forintállamkötvényekben, és szintén mérséklődik az államadósság devizaaránya is. Bár az államadósság továbbra is magas, és mindig van megújítási kockázat, de összességében jelentősen mérséklődtek a rizikók. Közben a jegybank minden eszközzel azon van, hogy a függőséget egyre jobban leépítse - ha megszüntetni nem is tudja. A külső sérülékenység csökkenése (külső adósság, devizaadósság, jegybanki kamatpolitika, hitelprogram) olyan lépés, amely az önállóságra való törekvést bizonyítja. Afelé halad a Magyar Nemzeti Bank, hogy inkább a hazai ciklusra reagáljon, s tompítsa a külső „áldásokat”.

Mi is a konklúzió abból, hogy Magyarország 2011-2012 óta a bóvli kategóriában van, holott teljesítménye már a befektetésre ajánlott kellene legyen?

Ha higgadtan akarunk összegzést tenni, azt állíthatjuk: a krízis előtt túl optimisták voltak a hitelminősítők, most azonban átestek a ló túlsó oldalára, láthatóan túl konzervatívak, túl pesszimisták. És ez különösen igaz a Magyarországról alkotott véleményekben. Például a Fitch Ratings is jelezte, hogy a gazdaságpolitika stabilabbá és kiszámíthatóbbá válása, valamint a külső egyensúly fenntartása és az államadósság ráta további csökkentése járulhat hozzá a felminősítéshez. Mindezen irányokban jó lépések történtek, így minden adott egy 2016-os tavaszi felminősítéshez.

Csak le kellene takarni Magyarország nevét az „űrlapról”.