Máté T. GyulaLajcsi és Fletó

Álláspont. A magyar a világ túlzásokig legdemokratikusabb népe.

Máté T. Gyula – 2016.01.25. 01:26 –

A magyar a világ legnagyobb tűrőképességű népe.

És a magyar egyben a legbárgyúbb is.

Ennek így kell lennie, mert semmilyen más értelmes magyarázatát nem tudom fellelni annak, hogy a hétvége két „meghatározó” hírében miért nem a helyükön vannak a szereplők. Miért nem Lakodalmas Lajos művész úr bohóckodik a fővárosi Marriott Hotel dísztermében, és miért nem Gyurcsány Ferenc politikai hazugságüzér mesél börtönélményeiről a székesfehérvári büntetés-végrehajtási intézet előtt.

A lagzi királyra nem szeretnék sok betűt pazarolni, fogalmam sincs, hogy csalt-e vagy csak gázsi-irigy jóakarói keverték balhéba. Művészetén sem vitatkoznék, ízlést csak az új politikailag korrekt világ akar roppant liberálisan ránk kényszeríteni, ez irányú szabadelvű véleményem szerint mindenki azt hallgat, ami jól esik neki. Nem gúnyolódnék Lajcsi úr cellában fekete zokniból varrott szemkötőjén sem. Gyurcsány úr jó tizenkét éve ilyet barkácsolt magának és a baloldali szavazók egy részének is. Igaz utóbbiaké szép rózsaszín, viszont ugyanúgy nem látszik rajta keresztül a valóság. Meg aztán a művész úr csak aludni akart, Fletó bódult álomba hülyített és hülyít, miközben gigerli vigyorral kizsebel. Szó szerint és erkölcsileg is.

Ha a Tisztelt Olvasó kíváncsi Gyurcsány Ferenc tizenkettedik „évértékelő” beszédére, az interneten az egészet megtalálja. Javaslom azonban, ne szánjon erre életéből 52 percet, ennél a „Van nekem egy csíkos gatyám” című Lajcsi-örök sörös korsó ritmusú újraéneklése is nagyobb szellemi kihívást jelent.

A Demokratikus Koalíció jelenlegi vezérének kormányzati tevékenységéről sajnos hivatalos bűnügyi dokumentumokban egyelőre nem olvashatunk. De talán a múltat idővel megbocsátani hajlamos magyar emlékezetből sem veszett ki teljesen Gyurcsány „munkája”. Az állam totális privatizációja, gazdaságban, bel- és külpolitikában egyaránt. Fletó azért tud most olyan lángolóan orbáni „havervilágról” beszélni, mert tökéletesen tudja ennek minden csínját-bínját. Gyurcsány-hívő lipótvárosi összes nagymama-dauer erre azt mondja: rablóból lesz a legjobb pandúr, a magát milliárdossá konzumáló Feri aztán biztosan tudja a „kúrni” ige minden gazdasági és közéleti jelentését is, ő aztán nem hagyja, hogy ezt az országon is végrehajtsák. Pedig de. Hagyta, segítette, és ezt is folytatná, ha tehetné.

Gyurcsány természetesen tudja, hogy belátható időn belül nem lesz újra hatalmon. Ehhez valamilyen totális, katartikus, feketét fehérre festő összeomlás kellene. Márpedig ha így van, a gyurcsányi politikai logika szerint az a legjobb, ami az országnak a legrosszabb. Árasszon el minket szoknya-emelgető menekült, emelkedjen adó és csökkenjen fizetés, ne lakás és család épüljön, hanem a banki tartozás nőjön kamategekig. Aztán, ha már nem tűr a nép, a romokon megteremtjük az ideális hatalmi szerkezetünket, a görögöknél is milyen pöpecül sikerült. Ciprasz persze hivatalosan nem milliárdos, de haza és nép külföldi jó barátoknak való kiszolgáltatásában legény a talpán ez a szirtakis gyerek. A baloldalinak tűnő svádát is legalább Fletó szinten nyomja.

Valljuk meg, ez egy meglehetősen aljas stratégia. Nem is hinne el ilyet egy ilyen tiszta lelkű politikusról az ember. Meg aztán ezt az egészet így végrehajtani eléggé munkaigényes dolog is. Gyurcsány ellenzéki retorikája így nem is bajlódik új ideákkal, tervekkel, javaslatokkal vagy megoldásokkal. Gyurcsány mindössze két dolgot csinál. Először is – akár érti, akár nem, hogy miről van szó – a tökéletes ellentettjét mondja annak, amit Orbán Viktor.

Paks helyett spárganemesítésből nyerjünk zöldenergiát. Határzár helyett terített ágyra helyezett bombakészítési szakkönyvvel várjuk a migránst, a multik korlátozása legyen tabu, a magyar vállalkozó pedig menjen plázakasszásnak. Ez a biztos megélhetés a magyarnak, extra-gender mályvaszósszal leöntve.

Gyurcsány ellenzékiségének másik módszere a bíróság előtt álló szélhámos taktikája: nem beszélek semmit arról, amit én tettem, de mindent, amit elkövettem, a vádlóra kenem. Hiszen, aki bűnözött, az tudja, hogyan megy ez, ezt a „tisztelt esküdtszék” is megérti, ne is velem tessék foglalkozni, hanem ezekkel. Én loptam, csak tudom, ha valaki többet lop. Én skizofrén vagyok, legyen Orbán über az. Igaz ez? Persze, hogy nem. De mikor szempont ez a demokratikus ellenzékiség magasra emelt gyurcsányi piedesztálján?

Lajcsi és Fletó.

Egyikük egy szerencsétlenül járt bohóc, kisstílű kiskapu-keresgetéssel vádolva. A másik politikai tolvaj, priuszos közéleti köztörvényes.

Helyükre kellene tenni őket.