Gyengélkedik a világgazdaság

Hétindító. Az olajárak bezuhanása komoly kockázatot jelent a termelőknél

Bódy Géza – 2016.01.25. 01:09 –

Ezen a héten szinte biztosan nem várható amerikai kamatemelés, ugyanis a világgazdasági környezet ezt nem teszi lehetővé.

Kína 20160125Tavaly december óta súlyosbodtak Kína problémái (Fotó: Reuters - Kim Kyung-Hoon)

A héten, kedden és szerdán ülésezik az amerikai jegybanki szerepet betöltő Federal Reserve (Fed). Mindezt egy olyan pánik üzemmódba kapcsolt környezetben teszi, amelyre még tavaly év végén sem számított senki. Decemberben a Fed még az amerikai gazdaság kilátásainak fokozatos javulására és a stabilnak tűnő fogyasztói árakra hivatkozva kezdte el kamatemelési ciklusát, melynek keretei között az irányadó kamat célrátáját a 0-0,25 százalékos sávról a 0,25-0,5 százalékos sávra emelte, vagyis 25 bázisponttal. A döntés alkalmával jelezte ugyan, hogy mindezekből nem következik egyenletes szigorítás, azaz kamatemelés a jövőben, és a bejövő információk alapján mérlegelnek majd, ám három hét alatt a világ „összeomlása” biztosan nem volt a kalkulált forgatókönyvek között. Márpedig azóta drasztikus mértékben súlyosbodtak a kínai gazdaság problémái, s lassulása az olaj- és a fejlett tőkepiacokra is rávetette az árnyékát. Kína, egyelőre úgy látszik, nem tud mit kezdeni a 2000 óta 28-szorosára duzzadt adósságállományával és az egyre gyorsabban eresztő beruházási lufijával. A minden egyes napra jutó azonnali intézkedések – a tőkepiaci korlátozáson keresztül a banki sürgősségi hitelekig – eleddig inkább mutattak rá a vezetés tanácstalanságára, mintsem a helyreálló bizalomra. A kínai gazdaság és pénzügyi rendszer sorsa így továbbra is képlékeny. Bár az a várakozás egyelőre tartja magát, hogyha Kína nem is lesz képes megelőzni a gazdaság jelentős lassulását, a tartalékaival elkerülheti a legrosszabbat: a pénzügyi összeomlást.

Mivel az amerikai nagyvállalatok bevételének legalább negyven százaléka származik az ország határain túlról, és eddig a világgazdaság növekedésének felét közvetve és közvetlenül Kína adta, így Amerika sem mentesülhet a negatív hatásoktól. Ráadásul az olajárak bezuhanása – azon túl, hogy komoly stabilitási kockázatot jelenthet a világpolitikát befolyásolni képes olajtermelő országok körében (Oroszország, Szaúd-Arábia), az amerikai fogyasztói árakat is lefelé nyomja. Vagyis az a két közvetlen cél, amit a Fed figyel – a növekedési kilátások és infláció – önmagában már a decemberi szigorítás létjogosultságát is megkérdőjelezi.

Természetesen most senki sem vár kamatemelést a helyzetre való tekintettel, egy kamatcsökkenéssel pedig a helyzet súlyosságát ismernék be, illetve aláásnák az intézmény eddigi politikájának, döntéseinek a hitelességét. Ez összecseng azzal, amit számos közgazdász már megfogalmazott: a Fed legalább egy évet késett az első kamatemeléssel. Hiszen innen nincs tere beavatkozni, míg 1,5-2 százalékról volna mód kamatot csökkenteni, segíteni a gazdaság finanszírozását. Most viszont a legelső szigorító döntés után kellene 180 fokot fordulni. A piaci szereplők az év végén is még márciusra tették ugyan a következő várható emelés időpontját, ám ez a valószínűség a mérések szerint 53 százalékról 24 százalékra esett, a beárazott kamatemelések száma pedig négyről egyre csökkent erre az évre. Ráadásul a kötvénypiac résztvevői eddig soha nem látott alacsony szintre várják a következő ötéves átlagos inflációt – részben a nyomott árkörnyezet, részben a globális lassulási veszélyek következtében. Így a Fednek nemcsak a kilátásokat kell mérlegelnie, hanem valamilyen módon a negatív spirálba került várakozásokon is fordítani kellene.

Öröm az ürömben, hogy a tőzsdei pánik az amerikai kötvénypiacra terelte a tőke jelentős részét, így – a hozamok süllyedésén keresztül – csökkent az amerikai gazdaság finanszírozási költsége. Csakhogy keserédes ez a hatás, főleg ha kiderül: a globális lassuláson keresztül többet buknak a vámon, mint amennyit nyernek a réven.