Falusi templomok Hegyalján

Rejtőzködő Magyarország 731.

Ludwig Emil – 2016.01.23. 04:12 –

A földrajzilag Tokaj-Hegyalja vulkáni eredetű rögvonulatához tartozó, 1920 óta csehszlovák, utóbb szlovák területre szakadt Zempléni-szigethegység nyugati lejtőjén fekszik Nagytoronya (Veľká Tŕňa), három kilométerre a magyar határt képező Ronyva pataktól, amelyet a trianoni döntnökök hajózható folyónak ítéltek (évi átlagos „vízmélysége” ötven centiméter).

12o-templomVédőtakarás óvja a bizáncias Szűz Mária-freskót Nagytoronyán (A Szerző Felvétele)
Neve 1220-tól bukkant fel levélben Thorona alakban, nemesi falu volt. Közös a gyökere a tőle délre fekvő Kistoronyával, amelyet 1392-ben említ első ízben okirat, és egészen 1964-ig sikerült megőriznie önállóságát a szomszédtól.

Bizonyosan a 13. század elején épült templomáról kapta az első település a „torony” nevet: a csodaszép, mesterien falazott háromemeletes harangtoronyról, Szent Mihály arkangyal templomának nyugati oromfala fölött. Míves román kori téglaarchitektúrája a közeli, 1186 előtt alapított, ugyancsak lapos téglákból készített karcsai körtemplom stílusjegyeit idézi. Már jóval a tatárjárás előtt állt, hajója nyugati oldalán, a karzatot tartó pillérek faragott kő fejezetei alatti téglamű-támaszok az iszlám sztalaktit díszeit idézik. Ami nem csoda, ha ismerjük a karcsai rotunda kapcsolatát a jeruzsálemi Szent János (keresztes) -lovagrend ottani birtoklásával.

Fogrovatos orom- és falsarok frízek keretezik a falakat, délen egy keskeny lőrés és egy 13. századi tölcsérablak, tovább egy később készült gótikus ablak nyílik a hajóba. A félköríves díszkapu orommezejében korabeli, bizáncias hatású freskó – Szűz Mária a gyermekkel és angyalokkal – került elő 2005-ben; védőtakarás óvja a bajtól, kártevőktől (képünkön).

Az 1600-as években keleti irányban elbontották a hajót és a félkörzáródású szentélyt, majd meghosszabbították a reformált hívek befogadására. Fényes Elek Geográfiai szótára (1851) szerint „Nagy-Toronya magyar-orosz falu Zemplén vármegyében, 246 római-, 332 görög-katolikus, 314 református, 30 zsidó lakossal. Szántóföldje 1215 hold, szőlőhegye jó asztali bort terem, de már a Hegyaljához nem számíttatik”. Most „Tokajská vinohradiská oblast” a hivatalos térképeken, irányító táblákon.

A szőlőhegyvonulat déli szegélyén, közel Borsihoz egy szintén 13. századi alapítású község Kisbári (Malá Bara). Hosszú idejű különélés után lettek egymáséi Nagybárival, és ezúttal a kistestvér nyert: ő vitte tovább az írásban először 1296-ban szerepelt régi nevet. Az Árpád-kori okleveles „terra de Bari”, majd „Bary” szóformák eredete és jelentése vitatott. Bogoly János helytörténeti munkájában (A Bodrogköz és Ung-vidék történelme, 1994) felveti, hogy a tatárjárást követően IV. Béla király Itáliából hozatott szőlőműveseket az elnéptelenedett Hegyaljára, így kerül a képbe az olaszországi Bari városa.

A 2011. évi népszámláláskor 322 lakosából 211 vallotta magát magyarnak, 88 szlováknak. Az 1989 és 1993 közötti régészeti feltárásnak és restaurálásnak köszönhetően a faluszéli magaslaton, vén hársfák közt található, egykoron Szent Péter apostol titulusú plébániai egyház falából, a vakolat alól kibontakozott egy román kori templom téglafala.

Belterében egymás után három, szintén félkörnyílású diadalív választja el a 13. századi szakaszokat az 1450-es években meghosszabbított, gótikus hajótól. Keskeny tölcsérablakokat, falba mélyedő ülőfülkéket látunk az (eredetileg) oltártérben, csúcsíves mérműves ablakokat a gyülekezeti teremben. A külső ásatáskor az északi sekrestye alapja is előkerült, a vaskos nyugati kőtorony 15. századi eredetű.
Kisbáritól a harmadik község észak felé Magyarsas (Zemplínske Jastrebie). Kevés és bizonytalan eredetű írott forrás áll rendelkezésünkre a településről; már az 1290–92. évre datált pápai tizedszedés is téves információ, ugyanis az első és egyetlen magyarországi középkori egyházösszeírás dézsmajegyzéke az 1332–1337. években keletkezett.

A hatszázhatvan lelkes, tisztán szlovák lakosú falu főutcája mentén, lapos dombháton áll a középkori eredetű, kicsiny méretei miatt is kedves református templomka. Egyhajós, egyenes záródású szentélyű mivolta első látásra megtréfálja a látogatót, ugyanis a 13. századi, keletelt apszis fölé építették az újkori harangtornyot. Nyugatról nyílik az egyszerű bejárat, a hajó déli oldalán két hosszúkás román stílusú ablakról és vakolatpárkányról, az északi sarkán egy markáns támpillérről számolhatunk be. Legszebb részlete a szentély déli falába nyíló kétosztatú, mérműves, kora gótikus ablak.