Máshogy mérnék a szegénységet

Még két statisztikai megoldás közül lehet választani

Kacsoh Dániel – 2016.01.22. 05:28 –

Bárhogy is számoljuk, 2014-re valamennyi módszer alapján csökkent az abszolút szegénységben élők aránya Magyarországon – derül ki a statisztikai hivatal kiadványából. A „létminimum” helyére mindenképp új elnevezés kerül, a jelenlegi ugyanis – érvel a KSH – félrevezető.

A tervek szerint november környékén publikálja először az új létminimum-számítási mutatót a Központi Statisztikai Hivatal (KSH), a tavalyi évre vonatkozóan – tudtuk meg. A szakmai egyeztetések, azaz az előmunkála­tok azonban még zajlanak, hivatalosan ennyit közöltek lapunkkal a hivatal részéről. Megírtuk, a felülvizsgálat mindazonáltal már a végső szakaszba került.

A változás szükségességét a KSH azzal indokolja, hogy az eddig alkalmazott módszertan nem fedi azt, amiről az elnevezés szól. Konkrétabban: azt szeretnék elérni, hogy feltárhatók legyenek a valóban legelesettebb társadalmi csoportok, s ne legyen félrevezető az elnevezés. Janák Katalin, a hivatal illetékes főosztályvezetője egy tévéműsorban úgy fogalmazott, a név és a tartalom eddig nem volt összhangban. A kritikusok szerint azonban a kormány a változtatással szeretné a számok szintjén eltüntetni, ha úgy tetszik, elfedni a hazai szegénységet. Az új, a magyar társadalomra relevánsabb, abszolút szegénységi mutató kifejlesztése egyébiránt már 2014 nyarán megkezdődött.

A KSH szerint az újítást indokolja az is, hogy az előző, 1996-os felülvizsgálat óta számos változás következett be hazánkban, például a lakosság fogyasztásában. A hivatal részéről már korábban utaltak arra: míg húsz éve nem volt félmillió, tavaly már a tizenkétmillióhoz közelített a mobil-előfizetések száma. Felmerült tehát, hogy az értelmezés szempontjából is kifogásolható, ha az átlagtól kevéssel elmaradók egy csoportot képeznek a valóban legelesettebbekkel, másrészt a „létminimum alatt élők” csoportja így kezelhetetlenül heterogén, és ez nem járul hozzá a legtöbb gondoskodást igénylő rétegek problémáinak megértéséhez, sem a kezeléséhez.

A KSH munkatársai, a szakmai szervezetekkel is egyeztetve, arra jutottak, hogy két megoldás jöhet szóba. Az egyik az Egyesült Államokban alkalmazott módszer átvétele, „adoptálása”, illetve annak az Európai Unió­ban alkalmazott szegénységi mutatókhoz közelítése. A másik változat a jelenlegi módszer megtartása mellett a számítás során használt paraméterek felülvizsgálatát indítványozza.

A kilencedik Műhelytanulmányok című KSH-kiadványban konkrét példákat is említ a hivatal. Így az első változat alapján 2014-ben a népesség 17,9 százaléka számára nem állt rendelkezésre – a könnyű fizikai munka esetén – az egészséges táplálkozáshoz, illetve az egyéb szükségletek kielégítéséhez elegendő mértékű jövedelem, míg a második verziót alapul véve a társadalom 24,4 százalékának okoz gondot az alapvető szükségletek kielégítéséhez szükséges élelmiszerek, illetve egyéb szükségletek fedezése. A küszöb „alatt” élők körét tehát eltérő módon határozza meg a két módszer, az elmúlt évek magyarországi tendenciái azonban mindkét eljárás alapján hasonló módon alakultak: a 2012-es csúcshoz képest, amikor a népesség 27,9, illetve 23,5 százaléka élt a küszöb „alatt”, 2014-re mindegyik számítási mód szerint csökkent az abszolút szegénységben élők aránya Magyarországon.

A számítás amúgy már csaknem százéves múltra tekint vissza, de csak a hatvanas évek óta hívják létminimumnak a mutatót. Igaz, a pártállam idején ezeket az adatokat titkosan kezelték, kizárólag hivatalos használatra szóló minősítéssel is csak a nyolcvanas években tették közzé az akkori legújabb számításokat a statisztikai hivatal részéről.

Czibere Károly szociális államtitkár korábban lapunknak megerősítette, a kormány üdvözli a változtatást, hiszen az eddig alkalmazott módszertan nem fedi azt, amiről az elnevezés szól. „Sőt súlyosan félrevezető. Akik valóban tenni szeretnének a szegénység ellen, azoknak érdekében áll, hogy olyan fogalmakkal dolgozzunk, amelyek a valóságot fedik” – magyarázta.