Őry MariannGott mit uns!

Álláspont. Európa bajban van. A görög partoktól egészen a sarkkörig nyilvánvaló, hogy baj van.

Őry Mariann – 2016.01.20. 01:08 –

Hogy az Európán kívülről érkező migránsok tömeges beáramlását ellenséges invázióként vagy jobb sorsra érdemes szerencsétlenek segélykérésének éljük meg, az – mondhatni – ízlés kérdése, mindenesetre a fél Nyugat-Európát érintő „kölni szilveszter” a jótét lelkeknek is hatalmas pofont adott. Vagy adhatott volna. A német kormány hangzatos szigorítások bejelentésével hivatkozik újra meg újra a jogállamra és annak erejére az új évben, miközben a német politika többi szereplője szerint nincs is szükség törvényváltoztatásokra, csak a meglevőket kellene végre betartani. Angela Merkelt hol dühösen, hol kétségbeesetten kérleli saját pártja: zárja már le végre a határt, értse már meg, hogy muszáj felső határt szabni a befogadásnak. Érveik világosak, és a józan ész szól belőlük: Németország területe és erőforrásai is végesek, az pedig csak elméletben jó gondolat, hogy jöjjenek, ahányan akarnak, aki nem jogosult a menedékjogra, azt pedig majd szépen hazavisszük.

A valóság ugyanis az – ahogy azt számos szakértő is világosan megmondta –, hogy százezres, milliós tömeget nem lehet csak úgy ide-oda rakosgatni, ráadásul a menedékre nem jogosultak szépen felszívódnak Nyugat-Európában – és akkor még nem beszéltünk a nyilvánvaló biztonsági kockázatról.

Jelentősége és befolyása folytán a figyelem Németországra összpontosul, pedig tőle északra csendben egy másik ország is összeomlik éppen. Svédország volt kormányfője, a – kapaszkodjanak meg – jobbközépnek számító Fredrik Reinfeldt tavalyelőtt azt találta mondani, józanul, felelőssége teljes tudatában, hogy Svédország szerinte nem azoké, akik nemzedékek óta ott élnek, vagy azoké, akik meghúzták a határokat, hanem azoké, akik most jönnek Svédországba, ők teszik Svédországot azzá, ami. Persze nem Reinfeldt volt az egyetlen, aki szembeköpte azokat a svédeket, akik felépítették az országot, amit ő tönkrevághatott, hanem kitettek magukért a baloldali politikusok is: kormánypárti politikusok sorra jelentették ki az elmúlt években, hogy svéd kultúra tulajdonképpen nincs is, a hagyományaik nevetségesek, a svédek pedig csak irigykednek a bevándorlókra, akiknek van identitásuk, kultúrájuk, történelmük.

Közép-európai ésszel felfoghatatlan ámokfutást rendeztek Svédországban, ahonnan naponta áramlanak a hajmeresztő hírek az eltitkolt nemi erőszaktól kezdve a leszerelt kereszteken át a felnőtt migráns férfiak és tinédzser feleségük együttélésének megtűrésétől egészen odáig, hogy polkorrektesített rendőrei lassan már személyleírást sem adhatnak a bűnelkövetőkről. A semleges nemű vécéken még teli szájjal nevettünk, de mostanra egyre kevésbé vicces, sokkal inkább ijesztő a svéd állam számunkra teljességgel felfoghatatlan öngyilkos hajlama.

A jobb- és balközép kormányok azért rombolhatják le büntetlenül Svédországot, mert ők maguk és szavazóik is ugyanabból az agymosott társadalomból jönnek, amelyben, ha a bevándorlók bűncselekményeket követnek el, akkor azért kell aggódni, nehogy kiderüljön a kilétük, mert még megerősödik a szélsőjobb. Ahol a feministák az elhallgatott kölni és svédországi zaklatások után is csak azt tudták mondani, hogy ne legyünk rasszisták, az egészről nem a bevándorlók tehetnek, hanem a patriarchátus.

Valahol a könyörtelen véleménydiktatúra, a szétbombázott nemi szerepek mögött Svédország ébred. Aki tud, védekezik, a svédek lassan menekültek saját hazájukban, rohamosan költöznek el azokból a negyedekből, ahová már a mentősök is katonai védőfelszerelést kérnek. Ráadásul a bevándorlás árnyoldalai már nem csak a „no go” zónák valóságában jelennek meg, hanem abban is, hogy a többségi társadalom fokozatosan kiszorul magából a jóléti államból. A svédeknek – és a svédeket hadd ne úgy definiáljuk, ahogy a kormányuk teszi, azaz állampolgárság szerint – elegük van, és könnyen igazolhatják az elméletet: a változás onnan fog elindulni, ahol a legnagyobb a baj.

„Gott mit uns”, azaz „Velünk az Isten” – ahogy sokan mások a történelemben, így ment csatába a svédek nagy királya, II. Gusztáv Adolf is. Svédországot rettegték és tisztelték, amíg nem lett belőle először jóléti álomállam, majd egy önmagát mosolyogva legyilkoló liberális disztópia. Svédország jobbat érdemel, Európa jobbat érdemel. Ahogy Angela Merkelnek, a svéd kormánynak is meg kell értenie, hogy a tessék-lássék szigorítások nem oldják meg a helyzetet, teljes szemléletváltásra van szükség. Megtehetik, hogy nem hallgatnak a tanácsokra, hogy hagyják, amíg a németeknek és a svédeknek is minden mindegy lesz. De ami akkor jön, az nem lesz szép.