A hajóácsok kedvence lett az idei év fája

A mezei szil remekül bírja a szárazság és nedvesség folytonos váltakozását

MH-összeállítás – 2016.01.19. 01:02 –

Kiemelt erdészeti feladat a 2016-os év fájának megőrzése. Az akár harmincméteres magasságot is elérő mezei szilt az egyik legrégebben ültetett fafajok között tartják számon, napjainkra azonban szinte eltűnni látszik az egykor szentként tisztelt fafaj.

mezei szil  20160119Az öregebb példányok akár harmincméteresre is nőhetnek (Forrás: Wikipédia)

Az Országos Erdészeti Egyesület 1996-ban indította útjára Az év fája mozgalmat. Az őshonos fafajok megőrzéséért ismeretterjesztő céllal elindított kezdeményezésben az idén a mezei szil kerül a figyelem középpontjába. A magyar táj sajnálatosan eltűnőfélben lévő fafajából egy egész állomány található a Gödöllői Erdészeti Arborétumban (GEA), amelyet annak idején épp fák és cserjék génbankjaként, megőrzési és kutatási céllal hoztak létre.

A létesítmény telepítését a Gödöllői Erdőigazgatóság 1902-ben kezdte meg Darányi Ignác, akkori földművelésügyi miniszter rendeletére. Az arborétum létesítésének akkori célja a Magyarországon állományokat nem alkotó fafajok, főképp fenyők honosítása volt. Az Erdészeti Tudományos Intézet kutatóinak irányításával 1960-ban egy új, nagyszabású telepítési program indult, amelynek eredményeként alakult ki a jelenlegi állomány, az erdészeti kutatási céllal kialakított százötvennégy erdőtípussal.

A mintegy háromszázötven hektáron elterülő GEA parkjellegén, rekreációs funkcióján és a benne található tanösvényeken túl a természetben megtalálható fafajok és a nemesített erdészeti fajták génbankjaként, megőrzési és fenntartási céllal működik; erdészeti növénygyűjteményként, ahol a fafajok a velük kialakult társulásokban, erdőszerűen láthatók. Az arborétumban ma 147 fenyő és nyitvatermő, illetve 875 lombos fa és cserjefaj, -fajta, -változat, illetve földrajzi változat található, köztük a 2016-os Év Fája címet kiérdemlő mezei szil állománya is.

Az akár harmincméteres magasságot is elérő mezei szilt az egyik legrégebben ültetett fafajok között tartják számon, napjainkra azonban szinte eltűnni látszik az annak idején szent faként tisztelt fafaj. Magas hőigénye miatt a mezei szil a sík- és dombvidékeket kedveli, egyik jellemző élőhelye az úgynevezett keményfás ligeterdő, melyben kocsányos tölggyel (a 2015-ös év fájával), a magyar kőrissel és a vénic-szillel alkot állományokat. Sokoldalúan felhasználható, rendkívül szívós fafajról van szó, fája kemény, rugalmas és nehezen hasadó. Szárazság és nedvesség váltakozását rendkívül jól bírja, ezért többek között víz alatti építkezésre és – a tölgyfával vetekedve – hajóácsolásra is kitűnően alkalmas, de kocsigyártók, kádárok, asztalosok, tímárok és csőkészítők is szívesen dolgoztak vele, belőle.

Nagy népszerűségének a szilfavész vetett gátat, amelyet először 1918-ban dokumentáltak, legutóbb pedig az 1960-as években kezdődött újabb járványhullám, amely sajnos napjainkban is tart. A Pilisi Parkerdő Zrt. ezért kiemelt fontosságúnak tartja a gödöllői arborétum növényállományának fenntartásához szükséges erdészeti kezelési feladatok elvégzését: a Valkói Erdészet 2012 októberétől kezdődően végzi az ezzel kapcsolatos munkálatokat, a mezei szil és a hozzá hasonló, veszélyben lévő fafajok ápolását és megőrzését az utókor számára.