A jó értelemben vett, belülről fakadó hazafias érzésekkel a nemzet jut előre

Simicskó István: késznek kell lenni az áldozatra a nehéz helyzetekben

Lázin Miklós András – 2016.01.14. 03:40 –

„Európa egyes országainak polgárai úgy érzik, politikusaik nem hallgatnak rájuk, a magyar kormány nem ezt az utat járja. Mint miniszter és mint magánember a dobogó legfelső fokára hazám polgárainak biztonságát helyezem” – mondta a migrációs helyzetről a lapunknak adott interjúban Simicskó István honvédelmi miniszter. Hangsúlyozta, hogy a tárca működésében mindenképp lesznek változások, mert a két fő célkitűzés: a gyorsaság fokozása és a bürokrácia csökkentése csak így érhető el. Beszélt arról is, hogy tervei között szerepel egy ideológiáktól maximálisan mentes szervezet létrehozása, amely a fiatalokat a korábbiaknál is hatékonyabban kívánja megszólítani.

simicskoAz érintettek a hozzájuk legközelebb eső laktanyában jelentkezhetnének az egy hónapos alapkiképzésre (Fotó: Csudai Sándor)
– Tavaly szeptemberben vette át a miniszteri teendőket Hende Csabától. Milyen változásokat szorgalmaz az eddigi tapasztalatai alapján?

– Friss szemmel könnyebb észrevenni a hiányosságokat. A tárca átvétele után tájékozódva úgy látom, lényeges a közigazgatásban és a vezérkarban található párhuzamosságok megszüntetése, a bürokrácia csökkentése. Gyors döntésekre, hatékony végrehajtásra van szükség. Az így felszabaduló erőforrásokat és pénzt fontosabb irányokban és helyeken lehet hasznosítani. Látni kell, hogy gyorsan változó világban élünk, ezért nagyon fontos, hogy mindehhez a haza védelmével elsődlegesen megbízott honvédség is alkalmazkodni tudjon.

– A társadalom képes átvenni a gyorsuló tempót?

– Ami minket illet, életformánk, biztonságunk érdekében mindent meg fogunk tenni, hogy a honvédséget és annak új feladatvállalását nemzeti közösségünk a korábbiaknál is jobban megismerje és a magáénak érezze.

– Úgy ítéli meg, hogy jelenleg nem ismerik eléggé?

– Az ember e téren soha nem lehet elégedett.

– Nem érzi elcsépeltnek a „haza védelme nemzeti ügy” kifejezést?

– A haza védelme nemzeti ügy. Ez egy Napnál világosabb tény, nekünk pedig az is feladatunk, hogy a magyar társadalom tagjai ezt minél szélesebb körben átérezzék, sőt részt vehessenek, segíthessenek ebben a nemes feladatban.

–   Ez közös feladat lenne?

–   Mindenképpen az, ugyanakkor önkéntes. Belülről fakadó források alapján, jó érelemben vett haza­fias elvektől és érzésektől vezérelve. Az egészséges nemzettudat az egymás iránt érzett felelősség része, szerintem természetes, hogy ha egy közösség veszélyben van, úgy tagjai segítik egymást. Igazán úgy lehetünk erősek, ha mindenki tudása, elhivatottsága, felkészültsége szerint kész áldozatra a nehéz helyzetekben. Hazánk békéjének, biztonságának megóvása mindenki számára fontos. Az lehet nyitott kérdés – még a normálistól eltérő állapotok idején is –, hogy melyik polgár mit tehet-tegyen, hiszen nem vagyunk egyformák, ki ebben, más abban jó.

– Ide kívánkozik a kérdés, hogyan lehet például az utóbbira rájönni?

– Mondok egy példát, előre tekintve. A katonai küzdő- és technikai sportok elsőrangú lehetőséget adnak arra, hogy a fiatalok lássák, tapasztalják, miként segíthetnek egy-egy kiélezett helyzetben. Ha létrehozunk egy olyan, ideológiáktól maximálisan mentes szervezetet, amelyben az egyes, a közösségért önként tenni akaró polgárok szabadon, sportszerű keretek között gyakorolhatják azt, amire rátermettek, úgy azzal nem csak ők, hanem az egész társadalom bizonyosan jól jár.

– Ez volt 1990 előtt a Magyar Honvédelmi Szövetség.

– Nem feltétlenül az elnevezés a fontos, hanem a feladatrendszer és a tartalom.

– Lesz erre pénz?

– A fejlesztésre képesek vagyunk a saját erőforrásainkból. Elegendő arra utalni, hogy a GDP egytized százalékával évről évre növekszik a költségvetésünk. Nem azt állítom, hogy azonnal és mindent megoldunk, de lépésről lépésre haladunk előre. Sok más mellett az is felvetődött, hogy a tizennyolcadik esztendőt betöltött fiatalok önkéntes alapon egy hónapos alapkiképzés keretében vehessenek részt a haza védelmében. Ennek a részleteit már elkezdtük kidolgozni.

–   Hová vonulhatnának be?

–   Önként jelentkezhetnének a hozzájuk területileg legközelebb eső laktanyában, majd a kiképzés után szabadon dönthetnének, hogy folytatják, vagy netán elköszönnek tőlünk. Biztosan kijelenthetjük, hogy a folyamatban önként részt vevők harminc nap alatt kapnak egy olyan biztos alapot, tudást, amelyet a privát életükben is haszonnal „forgathatnak”, s ezzel a közösség is jól jár. De lehet szó arról is, hogy a felsőfokú tanulmányok során ez a hónap pluszpontokat jelenthet. Mindezeken túl érdemes a területvédelmi elvet is behozni az önkéntes tartalékos rendszerbe.

– Ezt ön már nemzetőrség címen több mint egy évtizede szorgalmazza, ha jól tudom.

– Igen. Hasonló tartalék erők a világ több pontján léteznek, mást ne mondjak, az Egyesült Államok Nemzeti Gárdája is ilyen. Az ember alapvetően territoriális lény, aki a saját faluját, földjét, családját, szeretteit
jelentősebb elszántsággal és elánnal képes védeni. Ennek a rendszernek a kiépítésében komoly szerep jut a fiataloknak, olyan közösséget, társadalmat szeretnénk, ahol, közös értékeink megóvása mindannyiunk szívügye. Ha tudom, hogy biztonságban van az otthonom, a hazám, mert mások is figyelnek rá, akkor ezt a törődést én is megadom másnak. Természetesen mindig lehetnek kivételek, de ahogy látom, a többség egészségesen gondolkodik e kérdéskörről.

– Kivitelezhetőnek látja a mai politikai viszonyok között egy nemzetőrség felállítását?

– Nemzetközi jelenség, hogy az általános hadkötelezettség megszüntetésével különböző militáns szervezetek jelentek meg. Ha valahol nincs rend, ott előbb-utóbb feltűnnek a szinte kizárólag pártpolitikai alapon létrejött-létrejövő gárdák és védelmi formációk, amelyek a hamis biztonság tudatával kecsegtetnek, és nem egyszer az alapvetően jó szándékú, tisztességes embereket is félrevezethetik. Magam azt tartom helyesnek, ha az állam a kellő ellenőrzési súlyával és az adott jogszabályi keretek között – ideo­lógiáktól mentesen – lehetőséget ad a hazafias érzések közösségi célú kibontakoztatására. Ezt az ügyet éppen ezért a honvédséghez érdemes integrálni. Nem csak és kizárólag a rend és fegyelem okán, hanem mert így mi is kellő utánpótláshoz juthatunk.

– Miniszterként miként látja a migrációt?

– Pont úgy, mint magánemberként. Sokasodnak a figyelmeztető jelek, így rendkívül fontos látnunk, hogy ezekből Európában ki és mit szűr le – mi magyarok egyet semmiképpen nem szeretnénk: azt, hogy késő legyen a reagálás és a védekezés.

– Már elnézést, de ez eléggé riasztóan hangzik.

– Az embernek a jelen kihívások között és az adott biztonságpolitikai környezetben nem szabad áltatnia magát. Érzékelhető, sőt látható, hogy Európa egyes országainak polgárai úgy érzik, politikusaik nem hallgatnak rájuk, a magyar kormány nem ezt az utat járja. Mint miniszter és mint magánember a dobogó legfelső fokára hazám polgárainak biztonságát helyezem. Ezért kezdeményeztem még január elején egyeztetést, amelyre a parlamenti frakciók mindegyike meghívást kapott. Az új típusú biztonsági kihívásokra megfelelő választ kell tudni adni, ehhez korszerű, az arányosság és a szükségesség elvét szem előtt tartó szabályozásra, gyors döntésekre és a Magyar Honvédség gyors reagálására van szükség. Erre nagyobb garanciát adhat az Alaptörvény ide vonatkozó részének módosítása. A frakciók megjelent képviselői a keddi egyeztetésen nyitottak voltak, reményeim szerint, az új törvényi szabályozáshoz a parlamentben is hozzájárulnak.