Így küzdöttek (n)ők a gépháborúban

A kiállításon az archív felvételek mellett újságcikkeket és tárgyakat is láthatunk – éhezés és erkölcsi krízis a tízes években

Kocsis Katica – 2016.01.14. 01:52 –

A Balassi Intézet (N)ők is hősök - Magyar női sorsok az első világháborúban című kiállítása a korszakot bemutató rövid szövegekkel, cikkekkel, naplórészletekkel idézi fel a nők első világégés alatti szerepét. A tárlaton sok mindent megtudhatunk, amit a történelemkönyvekből nem. Például azt, hogy a háború nemcsak a nők szerepét, néha az erkölcseiket is megváltoztatta.

(N)ok-is-hosökDokumentumok a háborút átélt asszonyok szerepvállalásáról (Fotó: Hegedüs Róbert)
Számos olyan kiállítást rendeztek tavaly is a Nagy Háborús Emlékév kapcsán, amely különféle szempontok szerint dolgozta fel a gépháború előzményeit, esemé­nyeit és következményeit. A Balassi Intézetben jelenleg is futó (N)ők is hősök - Magyar női sorsok az első világháborúban című tárlat azonban kiemelkedik ezek közül különleges témaválasztásával, hiszen korábban nem sok példa volt arra, hogy egy kiállítás azoknak a magyar nőknek állítson emléket, akik a világégés alatt a harcoló katonák „hátországaként” működtek.
A kiállítás archív felvételeken, sajtóanyagokon, naplóbejegyzéseken és korabeli tárgyakon keresztül beszél a háborút átélt asszonyok feladatairól, szerepvállalásáról, helytállásáról, az őket ért nehézségekről, illetve arról, hogy a harcok miképpen formálták át a társadalom szerkezetét, így a női szerepköröket is.
Egy igazán informatív tárlattal van dolgunk, amely a háborús időszak számos aspektusára rávilágít, és azokról részletesen tájékoztatja is a látogatót. Az némiképpen sajnálatos, hogy a hatalmas tudásanyagot leginkább a kihelyezett tablók szövegein keresztül és nem a bemutatott anyagok segítségével gyűjthetjük be, hogy a kiállított fotók és archív anyagok a textuális tartalmat pusztán illusztrálják. A kiállítást azonban megmenti, érdekessé teszi, hogy a tablók szövegei érdekes megállapításokat és kevéssé ismert információkat tartalmaznak.

A (N)ők is hősök egy hatalmas installáció, amely a Balassi Intézet előcsarnokába állított óriási vörös falon indul, majd tíz tematikai egységben folytatódik. A nyitány szövege és a kihelyezett fotók, újságcikkek tájékoztatnak a nők legfontosabb feladatairól és nehézségeiről , ezzel pedig előre vetítik a kiállítás fő té­máit is. A tíz tematikai egység laza kronológiát is követ, ennek értelmében az első blokk a nőkkel szemben a háború elején támasztott elvárásokat fogalmazza meg, míg az utolsó egység a személyes és a kollektív gyászról szól, és a harcokban elesettek, sebesültek számáról tájékoztat. Az első részben ennek megfelelően jótékonysági akciókról, gyűjtésekről láthatunk fotókat, az utolsóban pedig a gyászoló anyákat, özvegyeket bemutató felvételek dominálnak.

A kiállítás azt is világossá teszi, hogy a háború kezdetén az emberek lelkesebben álltak a háborúhoz, csak néhány hónapos harcokra számítottak, így a korai időkben az ünnepélyes búcsúkon és a közös fotográfiák készítésén, a másik hiányának megfogalmazásán és a háború iránti kíváncsiságon van a hangsúly. E három egységben a sok esetben utolsó családi fotók mellett egy hadi kiállításon készített felvételt vagy a pasaréti lövészárokba látogatókról lőtt fotót is találunk.

A következő egységek, a Törődés, a Munka és oktatás, valamint a Nélkülözés a nők társadalmi szerepének változásait veszik sorra, a kihelyezett szövegek informálnak arról, hogy az ápolónők elismertsége megnőtt, hogy a foglalkoztatás szerkezete átalakult, hogy egyre több nő tanult tovább, illetve, hogy a jegyrendszer ellenére komoly táplálkozási elégtelenséggel kellett megbirkózniuk. Az utolsó két blokk talán a legérdekesebb, ezekben ugyanis azt követhetjük nyomon, miként változott meg a háború alatt a nők személyisége, esetenként hogyan romlottak meg az erkölcseik, hogy miként vált egyre fontosabbá az adott nap lehetőségeinek kihasználása, valamint hogy a házasságot miként alakította át a háború: a távházasságok, tábori bordélyok mellett szó esik azokról az esetekről is, amikor egy szabadságot kapott bajtárs vezette az oltárhoz a kedvest. A nyolcadik blokkban kincsre is bukkanhatunk: André Kertész Szigetbecsén készített felvételére, Az enyelgő katona a front mögött című fényképre.

A kiállítás látványos, mégis kissé statikus, az mindenképpen dicsérendő azonban, hogy mások mellett a diákok számára is izgalmakat kínál: habár a történelemkönyvekben nem sokat olvashatunk arról, mekkora szerepet vállaltak a nők az első világháborúban, ez a kiállítás világossá teszi, hogy a magyarországi tizenegymillió nőre fontos feladatok hárultak.