Az uniós szabályokkal megy szembe a kvóta

Törcsi Péter: A hazánkat kritizálók nem megfelelő forrásból dolgoztak

Baranya Róbert – 2016.01.08. 04:27 –

Az európai vezetők széles köre annak az emberi jogi dogmatizmusnak a rabja, amely még akkor is előrébb valónak tartja az egyéni szabadságjogokat, ha a többségi társadalmat súlyos veszély fenyegeti – mondta lapunknak Törcsi Péter, az Alapjogokért Központ kutatási igazgatója.

Törcsi-PéterTörcsi Péter: Megdőlhetnek a jogvédők által felállított tabuk (Fotó: Nagy Balázs)
– Azt írták a decemberi elemzésükben a menekültügyi szabályozás miatt hazánk ellen indított kötelezettségszegési eljárás kapcsán, hogy két út áll előttünk, tárgyalunk vagy beleállunk a vitába. Melyik a jobb?

– Az eljárás annak a „büntetőder-binek” a része, amely más kormányzati intézkedések kapcsán is érte az országot. De több szempontból is érdekes ez az eljárás, ugyanis éppen hazánk volt az az uniós tagállam, amely bár valóban módosította a menekültügyi szabályokat, de mindig az uniós irányelvekhez igazodva tette azt. Tehát fogalmilag kizárt, hogy bármilyen uniós előírást megsértettünk volna. Valójában technikai jelegű kifogásokról van szó, melyek elhanyagolhatók. A kritikák azért alaptalanok, mert a magyar szabályozás megtámadott rendelkezései vagy uniós előírásokat ültettek át a nemzeti jogba, vagy a vonatkozó irányelvek olyan részein alapszanak, amelyek a nemzetállamok hatáskörébe utalják az adott kérdés eldöntését. Valóban két lehetősége van a kormánynak: vagy megvédi a menekültügyi szabályozását az Európai Bíróság előtt, vagy eleget tesz az Európai Bizottság kéréseinek, és módosítja a hatályos jogszabályokat. Viszont ez alkalom lehet arra is, hogy a magyar jogalkotó tovább szigorítsa a hatályos szabályokat, olyan értelemben hogy a gyorsított eljárásokban minden menedékjog iránti kérelmet megalapozatlannak minősít az eljáró hatóság.

– Hogyan kellene átalakítani a menekültügyi rendszert?

– Elsősorban a rendszer hátterét, így például a genfi egyezményt és az arra épülő uniós és tagállami szabályokat kellene a realitásokhoz igazítani. Ezek a – jelenleg hatályos – szabályok abból a félreértelmezett emberi jogi dogmatizmusból indulnak ki, ami egyéniesíti a problémát, pedig itt most tömegekről van szó. Az eljáró hatóságok az egyéniesített eljárások miatt egyetlen uniós tagállamban sem voltak képesek kezelni azt a terhelést, amely az elmúlt egy-másfél évben rájuk hárult. Az első menedék országa elv kodifikálása nagy előrelépés lenne. Ha Szíriáról beszélünk, akkor az első ország Törökország. Ezért az uniónak támogatást kell nyújtania a török hatóságoknak. Ebben a kérdésben ráadásul az ENSZ menekültügyi főbiztosságának felelőssége is felvetődik, hiszen neki kellene részben fenntartania a menekülttáborokat. Ezzel szemben a szervezet a felére csökkentette a törökországi menekülttáboroknak járó forrásokat.

– A kötelező betelepítési kvóta el­leni bírósági beadványról mi a vé­le­ményük?

– A legnagyobb probléma, hogy a kvótarendszer nem csökkenti az Euró­pára nehezedő migrációs nyomást, ez meghívólevél azoknak, akik még nem indultak el, de tervezik. Az Európai Tanács hozott egy döntést a kötelező kvótákról és az Európai Bizottságnak is van egy javaslata. Előbbi döntés felveti a tagállami szuverenitás megsértését, ugyanis ilyen súlyú döntés során elméletileg a tagállami parlamenteknek véleményezési joguk van az uniós szerződések szerint. A másik probléma az, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartája kimondja: a kollektív kiutasítás tilos. Ha több tízezer embert akaratuk ellenére más országba küldenek, az tömeges kiutasításnak minősülhet. Magyarországgal szemben eljárást indítanak, mert betartotta, illetve betartja az uniós szabályokat, ugyanakkor az unió tudatos jogsértésre ösztönzi a görög és olasz hatóságokat. Érdekes fejlemény, a magyar ombudsman az Alkotmánybírósághoz fordult a fenti ügyben. Egyfelől azért, hogy a testület megállapítsa, nem ütközik-e a kollektív kiutasítás tilalmába a tanács határozata, másfelől azért, mert az AB nem vizsgálta az Alaptörvény és az uniós jog összeütközését.
A német alkotmánybíróság döntése szerint előállhat olyan helyzet, hogy az EU túllépi a hatáskörét és így nem érvényesül a közösségi jog primátusa.
Az Alkotmánybíróság tehát kimondhatja, az uniós intézmények hatáskörtúllépése alaptörvényellenes.

– Mi lesz ha a kvótadöntés életbe lép a bírósági eljárás vége előtt?

– A döntés hatályban van, azonban az áttelepítettek számából látszik, a kvóták nem működnek, alig több, mint száz kérelmező került a fenti szabály alapján másik tagállamba. Tehát most is ex lex állapot uralkodik, ezért is jó, hogy Magyarország és Szlovákia is megtámadta a döntést, mert a bíróságnak határozatot kell hoznia, amely mindenkire kötelező lesz. Ha a bíróság megállapítja a kvóta jogsértő voltát és megsemmisíti a vonatkozó döntést, akkor egy tagállam sem lesz kötelezhető arra, hogy migránsokat fogadjon be más tagállamokból.

– Folyamatosan szóba kerülnek a visszatoloncolások. Ezt hogyan lehet kivédeni?

– Érdekes helyzetet teremtene, ha  hozzánk toloncolnák vissza azokat, akiket jogkövető magatartással mi regisztráltunk, miközben nem a mi dolgunk lett volna, hiszen Görögország területén léptek be az unióba. Saját jogellenes magatartására senki sem hivatkozhat jogok szerzésére végett.

– Ha olyan döntés születik, hogy a gazdasági bevándorlóknak haza kell menniük, azt hogyan fogják megoldani?

– A jogi lehetőség csak-csak megvan, a gyakorlat már problémás. Több százezren vannak az unió területén, akikről a hatóságok nem tudják, kicsodák, hol vannak. Ha már döntöttek volna ebben a kérdésben, akkor is kérdéses lenne, hogy milyen módszerekkel lehetne rábírni az érintetteket a hazautazásra. Mennyibe kerülne, és ki finanszírozná. Azok, akik már bejutottak, itt is akarnak maradni, ez a nagy problémát okozhat még az unió­nak. Emellett az EU és tagálla­mok döntéshozóinak arra kellene koncentrálniuk, hogy a bevándorlók száma ne növekedjen drasztikusan. Továbbá az adott tagállami kormányoknak, hatóságoknak fel kellene venniük a kapcsolatot azoknak az államoknak a hatóságaival, melyek területén nem folyik fegyveres konfliktus, annak érdekében, hogy a visszatoloncolásokat hatékonyan le lehessen folytatni. Ahol meg fegyveres vagy egyéb konfliktus van, ott Európának nem lehet megspórolni a megoldásban való aktív részvételt. Mindezek azonban csak határozott és egyértelmű fellépéssel valósíthatók meg.

–   Látszik erre hajlandóság?

–   Tekintve az EU méretét és a közösségen belül feszülő érdekellentéteket, valószínűleg jó ideig nem születik még hatékony döntés. Vannak azonban pozitív jelek, például az Európai Tanács elnöke, Donald Tusk határozottabb fellépést képvisel, s a bizottság legutóbbi javaslata is a határok védelmének fontosságát hangsúlyozza.

– Kényes kérdés, terrortámadás után pedig különösen az, mennyire lehet korlátozni a szabadságjogokat. Változhat-e az eddigi felfogás?

– Ezt a vitát egyszer már lefolytatták az Egyesült Államokban a 2001-es terrortámadás után, ahol egyértelműen a szabadságjogok korlátozása és a biztonság megerősítése győzött. Megszületett a Patriot Act. De ez nem más, mint „eső után köpönyeg”, mert a nyugati világban a jelek szerint mindig meg kell várni egy szörnyű katasztrófát, hogy ez a vita újra elkezdődjön. Az a baj, hogy az európai vezetők széles köre annak az emberi jogi dogmatizmusnak a rabja, amely még akkor is előrébb valónak tartja az egyéni szabadságjogokat, ha a többségi társadalmat súlyos veszély fenyegeti. De egy ilyen kataklizma után jogos elvárás az állampolgároktól, hogy a kormányuk garantálja a biztonságukat. Amíg a migrációs válsággal összefüggő terrorveszély fennáll Európában, addig lesz társadalmi igény a biztonsági intézkedések fokozására.

– Állandósulhat az a szemlélet, hogy a biztonság fontosabb a sza­badságjogoknál?

– Nemcsak arról van szó, hogy az európai polgárok szabadságjogait minden eszközzel meg kell védeni, de a hagyományos európai kultúra is védelemre szorul a jelenlegi helyzetben. Ezt úgy lehetne elérni, hogy megelőzzük ezeket a szörnyű eseményeket, a konkrét esetekben pedig korlátozzuk a menedékjogot.
A másik aspektus: ha a választók többsége azt látja, hogy a néppártok nem képesek őket megvédeni, akkor elkezdenek olyan szélsőséges pártok felé mozdulni, amelyek nem megoldást javasolnak, pusztán őszintén kimondják, de egyúttal fel is nagyítják a problémákat. Elsősorban a konzervatív pártok számára kihívás, hogy tudnak-e az alapjogok garantálása mellett olyan intézkedéseket hozni, amelyekkel garantálni tudják az állampolgárok biztonságát. Biztonság nélkül nincs szabadság.

– De például az Economist Orbán Viktort is jobboldali populistának titulálta nemrég.

– Ez az Economisttól nem újdonság, ugyanakkor a populizmus nem biztos, hogy mindig negatív jelző, sokkal inkább a tömegdemokráciák velejárója. Leegyszerűsítve arról van szó, a döntéshozók figyelembe veszik a többségi társadalom igényeit. Magyarországon a kormánypártok előnye, hogy az alkotmányos keretrendszeren és az uniós jogszabályokon belül meg mernek tenni olyan lépéseket, amelyek hatékonyak, és kifogják a szélsőségesek vitorlájából a szelet. A hatvanas–hetvenes években életre kelt politikai korrektség annyira befolyásolta a nyugat-európai közbeszédet, és így a konzervatív politikai elitet is, hogy már Nyugaton sem mernek őszinték lenni. Itt, Közép-Európában még lehet őszintén beszélni, de ez a nyugati, liberális elit szemében populistának hangzik. Éppen azért, mert megdőlhetnek az általuk felállított tabuk.

– A jogvédő szervezetek, illetve azok magyarországi irodái is sokszor nekimentek a kormánynak. Ezek­ről mi a véleménye?

– Ők egyfelől úgy érzik, ez a dolguk, másrészt rabjai annak az emberjogi fundamentalizmusnak, amely nem engedi, hogy őszintén beszéljünk a problémákról, hogy hatékony megoldásokkal lépjünk fel a problémák megoldása érdekében. Az elmúlt öt évben folyamatosak voltak a kritikák, és azt tapasztaltuk, hogy ezek a szervezetek vagy nem megfelelő forrásból dolgoztak, vagy szándékosan értették félre a jogszabályok, intézkedések tartalmát. Egymás hibás következtetéseit ismételgetik, és hivatkoznak rájuk. Így
az elemzéseikben hibák láncolatát lehet felfedezni, ráadásul kijelentéseiket a valóság eddig még mindig cáfolta.