Gombrowitz jegyében telik az évad

Továbbra is együttműködik Vác és a Nemzeti Színház – Yaroslav Fedoryshyn rendező a hatalom és a nép viszonyát helyezi fókuszba

Hrecska Renáta – 2015.12.01. 03:46 –

A tavalyi együttműködés után új közös produkcióra készül a Váci Dunakanyar Színház és a fővárosi Nemzeti Színház. A visegrádi eszme nevében az idei évad kiemelt produkciója Witold Gombrowicz: Yvonne, a burgundi hercegnő című darabja lesz Yaroslav Fedoryshyn rendezésében. A művet november 28-án mutatják be Vácon, Budapesten december 17-én látható.

A Nemzetiben meghirdetett nyitott színház program lassan beérni látszik. A vidéki színház ügye egyébként is fontos számomra, a váci színház működése pedig olyan értéket teremt, hogy reméljük, hamarosan kiemelt státuszt is kaphat – fogalmazott Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója a Váci Dunakanyar Színházzal való legújabb együttműködésük sajtótájékoztatóján. A két színház Witold Gombrowicz: Yvonne, a burgundi hercegnő című darabját állítja színpadra Pataki Szilviával a főszerepben. Kiss Domonkos Márk, a váci teátrum igazgatója felidézte, hogy a tavalyi évad négy saját bemutatóját is a Nemzetivel közösen készítették. „Számunkra a visegrádi négyek együttműködése nagyon fontos, ezt az eszmeiséget továbbvíve egy-egy olyan szerzőre koncentrálunk, aki ezekből az országokból származik – az évad indítója és kiemelt szerzője most Gombrowicz lesz” – mondta.

A rendező ukrán színházi szakember, Yaroslav Fedoryshyn a darabról elmesélte, hogy ismert és bonyolult műve a lengyel szerzőnek, eddig százhuszonnégy országban mutatták be, és mintegy kilencezer előadást ért meg. „Ezért volt számomra nagy kihívás, hogy miként lehet ez a mű mai, modern, azaz érthető mind a fiatal, mind az idősebb generáció számára. A fő téma az irónia, a hatalom és a nép viszonya, de nagyon sok érdekes altéma is felmerül a műben” – fogalmazott a rendező.

Pataki Szilvia színművésznő Yvonne karakteréről azt mondta, hogy hallgatásában nem merül ki a súlya – hallgatásával másokat szóra bír, ő maga megfigyeli és érti, hogy mi zajlik körülötte. Éppen ezért jelent veszélyt a hatalom számára. A hallgatással provokálja a körülötte élőket, és a végén mindenki meg akarja ölni. „Ez a lány a tisztaságot, a népet képviseli, és az udvarba bekerüléssel predesztinálva van sorsa” – összegezte. A november 28-án debütáló előadásban a Váci Dunakanyar Színház korábbi produkcióiból is ismert Kaszás Mihály, Vándor Éva, Havasi Péter, Szabó Erika, Molnár Gyöngyi is szerepet kap, illetve három év szünet után ezzel a produkcióval tér vissza a színpadra a színház igazgatója, Kis Domonkos Márk is.


Az állandó társulat lenne a cél

5 perces interjú: Kis Domonkos Márk a Váci Dunakanyar Színház igazgatója
kis-domonkos
– Három éve áll a váci színház élén igazgatóként. Milyen elképzelések mentén szervezi a színház működését?

– Első célom az volt, hogy elindulhasson a színházunk egy rendkívül alacsony költségvetésből – akkoriban nyolcmillió forintból gazdálkodhattunk. Úgy álltam hozzá, hogy a sikeres működéshez szükséges valamilyen nemzetközi porondon megmutatkozni, ezért egy jó fesztiválötletet kerestem, ami felhívhatja ránk a figyelmet. Így indítottuk el a visegrádi négyek együttműködésére alapozott fesztiválunkat. Már három hónap működés után sikerült megrendezni az első találkozót az Nemzeti Kulturális Alap, az Emberi Erőforrások Minisztériuma és magántámogatások segítségével. Távlati célunk, hogy kiemelt státuszt kaphassunk, ezáltal anyagi biztonságot érhessünk el.

– Állandó társulatban gondolkoznak vagy meghívásos alapon működtetné a színházat tovább is?

– Társulattal még nem rendelkezünk, hiszen ennek nincsenek meg a kellő anyagi feltételei. Igyekszem azonban ugyanazokat a színészeket meghívni a produkciókra, azaz folytatunk egy társulatépítést. Úgy érzem, hogy a kiemelt státuszhoz az is hozzátartozik, hogy legyen egy állandó csapat az előadások mögött.

– Mennyire könnyű megtalálni a külföldi partnerintézményeket?

– Évről évre könnyebb – első alkalommal még nem volt mögöttünk semmi: amikor elkezdtem keresni a lehetséges partnereket, valójában még az intézményünk sem állt. Később egyszerűbbé vált, mert három úton kezdtem lengyel partnert keresni, és végül a Budapesti Lengyel Intézet munkatársai segítségével találtunk olyan színházat, amely később a cseh fél bevonásában is segített. A szlovák partnert egy dramaturg barátom segítségével találtuk meg. Nagy örömmel mondhatom, hogy teátrumunk fennállásának harmadik évére odáig jutottunk, hogy már maguktól jelentkeztek az érdeklődő színházak.