Előtűnő gótikus emlékek az öreg templom falain

Rejtőzködő Magyarország 712.

Ludwig Emil – 2015.09.12. 01:15 –

Dabrony háromszázötven lakosú község Veszprém megye délnyugati szegletében, a Bakonyalja és a Kemeneshát természetes határai között. Két nagy értékű földtani és kulturális látványosság van a közelében: a vulkáni eredetű Somló és Ság-hegy; a településen régi, értékes építészeti és irodalmi emlékeket találunk.

dabronyi templom 20150912A dabronyi templom 15. századi ablakai a renováláskor kerültek elő (a szerző felvétele)

A szláv eredetű falunév a vele azonos magyar Dobron személynévként bukkant fel írott formában 1180 körül. Régészeti leletek alapján gyanítható, hogy a kora Árpád-kor óta lakott helység, de a római Pannónia lakói is hagytak maguk után tárgyi emlékeket a környéken. Birtoklevelet íratott 1240-ben IV Béla király a soproni várispánsághoz tartozó zalai Padár várföld bejárt határairól, megnevezve a veszprémi Chatar (Csatár), Drusca (Doroska) és Olasun (Alásony) mellett Dobrun községet is. Az okirat szerint tehát Dabrony is Sopron várához tartozott. Lakóit később, egy 1380-ban keltezett iratban is a szomszédos Alásonyéval közösen említik („Dobron alias nominat Alasun”) mint várnépet.

Hunyadi Mátyás 1482-ben a törökverő temesi ispánnak, Kinizsi Pálnak adományozta a települést a Szendrőnél és a Tisza menti Becsénél aratott győzelméért az oszmán csapatok felett, ő juttatott pénzt mások mellett a dabronyi templomra is.

Egy régi veszprémi egyházmegyei látogatás feljegyzése szerint 1482–1483-ban készült el a község plébániai egyháza. Védőszentjének neve különösképpen bizonytalan. Szent Lőrinc vértanú napját Szent László király 11. századi törvénye a kötelező ünnepek közé iktatatta, a titulust azonban csak az új, 1915-ben felszentelt dabronyi plébánia viseli. A régi templomot az evangélikus hívek használják 1877 óta, majd a szűknek bizonyult épületet a 19. század végén megnagyobbították; a gótikus szentély elbontásával és a hajó megtoldásával több teret nyertek, a falba négy nagy neogótikus ablakot vágtak. Az eredeti, érett gótikus stílusban épült templom karcsú harangtornyának csúcsíves kapubélletén, a haránt saroktámpilléreken és a déli oldalon 2006-ban napvilágra került három gótikus ablak torzóján kívül nem maradt több középkori részlet.

A budai káptalanra szállt át 1488-ban Kinizsi itteni birtoka. A devecseri Choron (Csóron) András, zalai főispán kezén volt 1531-ben Dabrony földje. Abból az évből maradt fenn az első ismert összeírás is, harminchárom adófizető portát vettek lajstromba, százhúsz családdal, ami akkor mintegy nyolcszáz lelket (!) jelentett. A török 1550-ben meghódította a Bakony vidékét, a község a székesfehérvári szandzsák alá tartozott. Hat évvel később már csak huszonöt portát találtak a harácsszedők, és amikor hírét vette a török, hogy a városlődi pálos barátok szintén dézsmát szednek a dabronyiaktól, inkább felperzselték a települést és elhurcolták a lakóit. A pusztává lett vidék csak a 18. század elején éledt újra. Még csak ötvenen-hatvanan éltek itt 1698-ban tizenkét házban, az 1850-es lakosság-összeíráskor azonban már háromszázhetven lutheránus, kétszázkilencvenhárom katolikus, százhúsz izraelita és harminc kálvinista, összesen nyolcszáztizenhárom lakos élt itt (szomorú összevetni a 21. századi lélekszámával).

Dabronyt megosztotta a két nagy világvallást követő hívek csaknem egyenlő aránya. Az öreg templom pástjával szemközt, tisztes távolságra épült 1788-ban az „új” katolikus templom; annak helyén látható a tíz év alatt, 1914-re elkészült, már említett Szent Lőrinc-templom. A neoromán ízlésben megjelenő puritán külső és a tágas belső tér a nagy ívű apszissal messze az átlagos faluhelyen megszokott fölébe emelkedik. Nyugati kapuját a Madonnát, Szent István és Szent László királyt ábrázoló remek domborművek díszítik, a harmincnégy méter magas toronyban több mint négymázsás, 1924-ben öntött harang függ.

Amire felszentelték a templomot, kitört a világháború. „Bevonultatták” 1916-ban az első harangot is, no meg a község egészséges férfijait. Harminchat hősi halott neve sorakozik a drámai hatású, katonafigurás emlékoszlopon. Egy mellszobor – a dabronyi születésű Ferenczy Imre alkotása – Gárdonyi Géza emlékét idézi meg. Az Egerben tanítóképzőt végzett kezdő újságíró és novellista 1882-től a Dunántúlon – Karádon, Devecserben, Sárváron és Dabronyban – töltött be tanítói állást. A dabronyi katolikus felekezeti iskola kisdiákjait 1884. szeptember 6-tól 1885 őszéig oktatta kántortanítóként, a maga választotta, korai kreatív módszerekkel. Tanítványai és a falu népe megbecsülte a munkáját. Váratlanul feleségül vette 1885-ben a helybeli plébános unokahúgát, Csányi Máriát, felmondta az állását, és Győrbe költöztek. Nagyjából ennyi történt; a vallásos, karácsonyi énekeket szerző Gárdonyi – a felekezeti és törvényi ellentmondások, igazságtalanságok miatt – meghasonlott. A katolikus pap-irodalmár Sík Sándor szerint: „Fanyar daccal fordult a házasságon keresztül a hazugságon épülő társadalom, a házasságot szentséggé avató és válást lehetetlenné tevő egyház ellen…” Azután hatalmas írói és tudósi pályát futott be.