A bakonyi gépésznek köszönheti a világ az elsőkerékhajtást

Bánki Donát zseniális mérnök volt, benne tisztelhetjük, Csonka Jánossal együtt, a magyarországi motorgyártás megteremtőjét is

Dippold Pál – 2015.08.24. 01:16 –

A magyar ipartörténet, azon belül is a gépgyártás fénykora a 19. század utolsó és a 20. század első évtizedeire tehető.

Bánki Donát 20150824Bánki Donát (Fotó: Wikipédia.org)

Bármilyen szakirányból közelítünk ehhez a korszakhoz, előbb-utóbb a Ganz-gépgyárban kötünk ki. Ebben a világhírű üzemben összpontosult az a magyar szellemi tőke, ami aztán a Ganz termékeit világszerte népszerűvé tette. Csaknem két évtizedet töltött el ebben a gyárban a jeles feltaláló Bánki Donát is.

A Veszprém megyei Bánkon született 1859. június 6-án, amelyet a trianoni országszéttépés után Bakonybánknak neveztek. Édesapja Lőwinger Ignác körzeti orvos volt, aki az 1848–49-es szabadságharc honvédseregében szolgált, katona-főorvosként egészen a világosi fegyverletételig. A Lőwinger családban, amúgy zsidó származásúak voltak, a gyerekek erős magyar hazafias nevelést kaptak szüleiktől, így édesanyjuktól Salzer Bertától is. Nem volt ez ritkaság abban a korban, gondoljunk csak a Lőwinger Ignáchoz hasonlóan a Magyarország szabadságáért harcoló zsidó katonák ezreire 1848–49-ből. Nagy jelentősége lehetett ennek a ténynek a hamarosan bekövetkező, a zsidók emancipációját kimondó törvény előtt néhány évvel. A Lőwinger testvérek hatan voltak, Donát volt köztük a negyedik. A család átköltözött a bakonyalji Lovászpatonára, ahol Lőwinger doktor úr tisztességgel gyakorolta orvosi hivatását. Mindezek mellett igen sok időt töltött gyerekei oktatásával. Az ekkor még Lőwinger Donát a középiskolai tananyag nagy részét is otthon tanulta meg, ám végül Budapesten érettségizett. Ezután a Műegyetem gépészmérnöki karán tanult, az 1880–81-es tanévben végzett. Magyarosítása 1879-re esett, szülőfaluja iránti tiszteletből felvette a Bánki vezetéknevet.

Ezekben az időkben kezdődött a magyar ipar hihetetlen mértékű fejlődése. Bánki Donát egy évig dolgozott műszaki díjnokként a Magyar Királyi Államvasúti Gépgyárban, majd másfél évtizeden át a Ganz és Társa Vasöntöde és Gépgyárban tervező mérnökként, osztályvezetőként és főmérnökként. A világ élelmiszer-ipari és mezőgazdasági gépgyártásának vezető üzemében eltöltött idő alatt a magyar feltalálók szinte mindegyikével találkozott, és számtalan közös munkájuk őrizte meg nevét az utókornak. A Ganz-gyár igazgatója, Mechwart András a fiatal, csillogó tehetségű Bánki Donátot szinte azonnal fontos gépészmérnöki munkákkal bízta meg, többek között a Mechwart-eke tervezési feladataival. Első leckéje a Mechwart-féle gőzekék hatásfokának javítása volt.

Bánki Donát közben sokat dolgozott a belső égésű motorokkal is. A karburátor feltalálójával, Csonka Jánossal együtt a magyarországi motorgyártás megteremtőjét tisztelhetjük benne. Együttműködésük a Műegyetem tanműhelyében teljesedett ki. Közös szabadalmaik, 1888-ban a benzinmotor, 1893-ban a karburátor fényesen igazolta tehetségüket. Bánki Donát 1894-ben elkészítette nagynyomású robbanómotorját, ez a Bánki-motor nevet viselte. Ugyanebben az évben gyártottak egy kéthengeres, vízhűtéses, függő szelepekkel ellátott motorkerékpárt. Ez a szerkezet azonban nem vált sikeressé, mert a járműipar fejlődése villámgyorsan hozta magával az ennél sokkal könnyebben kezelhető motorkerékpárokat. Viszont 1898-ban Bánki Donát továbbfejlesztette és szabadalmaztatta nagynyomású robbanómotorját, melyet vízbefecskendezéses hűtéssel tökéletesített. A Bánki–Csonka-féle motorokat a Ganz-gép- gyár sorozatban gyártotta.

Bánki Donátot 1899-ben nevezték ki a József Műegyetem professzorának, rá egy évre az egyetem Gépszerkezettani Tanszékének vezetőjévé vált. Az elsőkerék-hajtású autója 1902-ben készült el, melynek alapvető működési elveit a mai autók százmillióiban alkalmazzák. Ennek lényege, hogy a motort, a sebességváltót és a differenciálművet egy tömbbe építette fel, amelyet az első pár kerék tengelyére helyezett.

Bánki Donát sokoldalú műszaki érdeklődéséről tanúskodnak következő évei: gőzturbinákat tervez, 1908-as, amerikai egyesült államokbeli útja után a repülés kezdi el foglalkoztatni, 1913-ban egy repülős szaklapban azt írja: „A légi utazás biztos csak akkor lehet, ha gépi berendezéssel tudjuk kormányozni.” Ezért Bánki Donát kifejlesztett egy hidraulikus szervomotoros stabilizátort. A Magyar Tudományos Akadémia 1912-ben választotta levelező tagjává. Székfoglalója címe – Folyadékok mozgása hajlított csatornákban – már előre vetítette következő, nagy jelentőségű találmányát, az egyszerű és olcsó turbinát, amellyel a kis és közepes gyorsaságú patakok és folyók energiáját tudták hasznosítani. A később több száz példányban gyártott Bánki-féle vízturbinát 1918-ban mutatták be. A százéves szerkezetekből néhány még ma is működik. Bánki Donát vízenergiás korszakának talán legjelentősebb darabja a Vaskapu-vízerőmű terve.

Bánki Donát életében nagy szerepet kapott egyetemi oktatói munkája. Ezt kitűnő jegyzetekkel és a hallgatóit kiszolgáló mérnöki laboratóriumok kiépítésével segítette. Kétszer is megkapta a Hollán-díjat amelyet, a Magyar Mérnök és Építész Egylet az év legjelentősebb műszaki tárgyú tanulmányszerzőjének ítélt oda.

Bánki Donát óriási tekintélyt szerzett a magyar és külföldi tudományos körökben. Azt írják róla, hogy „lelkét mélyen áthatotta az igaz hazafiság”. Ezt igazolja többek között az, hogy kétszer is felkínáltak neki Svájcban a hazainál sokkal jobb körülményekkel és jóval több pénzzel járó professzori állást, azonban Bánki azt válaszolta, hogy kötelessége a budapesti műegyetemen maradni, hazája kulturális és gazdasági fejlődését szolgálni.