Migránspride

„Le kell lőni ezeket a migránsokat, már a határon, egytől egyig!” – csap a pultra egy magát már izzadttá ivó középkorú férfi, majd ingét ízlésesen köldökig kigombolva honvédségi poénnal fokoz: „Egy lövés a fejbe, majd két figyelmeztető a levegőbe.” A pultos a kocsmárosok hagyományos politikai bölcsességével csitít, a kezdődő híradóra hivatkozva közli: „Kussolj, Jenő!”

A tévében is a migráció a téma. A Keleti pályaudvarnál egy belvárosi lakásból naponta pár órára harmadik világot menteni érkező lány sikítja a mikrofonba: „Rohadékok! Hát nem értitek, hogy ezeknek (!) a családját kiirtották odahaza, ezért jönnek hozzánk!” Társa, az egyik nagynevű tengerentúli emberjogi szervezet tornából kétszer is felmentett képviselője – az említett társaság egyébként egy büdös szót sem szólt soha a mexikói határnál történtekről – inkább szakért: „A magyar kormánynak kötelessége, hogy lakhatást és megélhetést nyújtson a migránsoknak, amíg Magyarországon tartózkodnak. Ez mindenki számára logikus kell, hogy legyen.”

S akkor mi, „belgák”, most mit mondjunk?

„Jenő” Unicum-gőzös kirohanását most hagyjuk, a pohár melletti indulat Magyarországon csak a romkocsmák esetében, fűadaggal kiegészítve lehet politikailag korrekt. Persze azt már a legliberálisabb nézőpontból is nehéz állítani, hogy a migrációs kérdés csak a kormányzati propagandában létezik. Szeged, Debrecen, a fővárosi pályaudvarok, de a vasútállomások körüli zöldterületek is úgy néznek ki, mintha a világ összes hajléktalanja itt tartaná éves pride-ját.

S tényleg: a fent említett „embermentők” miért is nem először a pesti utcán élő „őshonost”, a saját elesettet segítik? Mert az rendben, hogy Borsodba vagy a Nyírségbe lemenni macerás, de azért sem az V., sem a XIII. kerületből nem nagy meló átbuszozni, -villamosozni a Blaha környékére… Persze ez nyilván kevésbé trendi, és a píárértéke is tré.

A pályaudvarok környéki „segélyoffenzívával” azonban nem ez az igazi baj. Az elsőre nagyon szociálisnak, nagyon emberinek és hihetetlenül szolidárisnak tűnő akció semmi másra nem jó, mint hogy konzervál és meghosszabbít egy válságot. Azzal, hogy élelmezik, ruházzák, tiszta sátorvárosok létesítésére „tanítják” a „más kultúrákból érkezetteket”, mindössze azt érik el, hogy a migránsok között elterjed – a „más kultúrákból érkezettek” érdekes módon az okostelefonnal igen virtuózan bánnak a tapasztalatok szerint –, jöjjenek a pesti pályaudvarokhoz, „itt minden dőzs”, ki lehet bekkelni akárhány napot. Ha ténylegesen segíteni akarnak, akkor dobjanak össze fizetés- vagy apanázsfölöslegükből néhány buszra, pakolják azt tele szalámis zsemlékkel és vigyék el rajta a migránsokat valamelyik menekülttáborba. Így is, úgy is ez lesz a vége, de így talán a „kisgyermekes, várandós anyás szerencsétleneket” nem rendőröknek kell leszedniük a vonatokról, észrevenniük autópályák mentén. S akkor még nem is beszélve arról, hogy a pályaudvari „szeretetvárosaikkal” tökéletes fedést biztosítanak a migránsok csempészéséből élőknek.

Apropó: nagynevű nemzetközi biztonsági szakértők szerint a menekültáradatot nemcsak a háborúk – hiszen azok az elmúlt bő évtizedben folyamatosan zajlanak a térségben –, hanem néhány embercsempész-csoport indította el. Vezérük állítólag egy etiópiai „üzletember”. Na most, ha Oszama bin Ladenért fel lehetett forgatni a fél világot, nem lehet megtalálni és elfogni néhány embert, akinek a működési területe a laikusok számára is jól behatárolható? De persze ez már az összeesküvés-elméletek világa, ki is merne belegondolni, hogy földünk melyik nagyhatalmának érdeke Európa kivéreztetése, és ki gyújtott tüzet ott, ahonnan most milliók menekülnek.

Akikhez most csatlakoznak azoknak a kurdoknak a százezrei is, akik ellen az Egyesült Államok legnagyobb régiós szövetségese, Törökország folytat éppen „terrorellenes hadműveletet”. Ezzel állhat összefüggésben az is, hogy az a Németország, amelynek a politikusai korábban egy mimóza meglegyintéséért is kolostorba vonultak, egyre határozottabban lépnek fel a migránskérdésben. Peter Altmeier kancelláriaminiszter a megoldásokról beszél: „a menekültáradat feltartóztatása” a cél. Mennyiben más ez a mi kiátkozott kerítésünknél?

A civilizált Nyugat – természetesen – szokás szerint megkísérli majd, hogy három segélycsomag-ígéretért cserébe a „keletiek” vigyék el a balhét, ők majd meg aggódnak a magyarországi, szlovákiai és csehországi táborokba visszatoloncolt szerencsétlenekért. Ezt nem lehet hagyni. Minden tökéletlensége mellett az Európai Unióban, a kormányfők tanácsában még mindig él a vétójog.