„Egység kell a Felvidéken”

Menyhárt József elmondta, miért egy szlovák jelöltet támogat az MKP az elnökválasztáson Bugár Béla helyett, s miért nem „ministrálnak” Fico pártjának

Veczán Zoltán – 2019.03.13. 20:59 –

Szombaton kerül sor Szlovákiában az elnökválasztás első fordulójára, egy erőteljes visszalépési hullám után; Menyhárt József lapunknak beszélt aprópénzért eladott kisebbségi jogérvényesítésről és a legnagyobb veszélyről, ami a felvidéki magyarságot fenyegeti.

- Kezdjük az elején. Ön visszalépett Robert Mistrík javára, ő pedig egy héttel később ugyanezt tette Zuzana Čaputová javára. Még mindig jónak gondolja a döntését?

- Igen. Öt éve Bárdos Gyulát indítottuk elnökjelöltként, el is ért egy tisztességes 5,1 százalékot. Most tartottunk attól, hogy a második fordulóba csak rossz és még rosszabb jelöltek közül választhatunk. Ezért úgy döntöttünk, hogy a jobboldal összezárását segítjük, s visszalépünk. Így tett Mistrík is, Čaputová javára. Jelenleg ugyanis rajta kívül a SMER jelöltje, a magát konzervatívként eladni próbáló Maros Sefcovič, aki tíz évig az EB alelnökeként balliberális vonalat vitt, és Stefan Harabín versenyzik, aki a kommunizmusban kezdett bírói karrierjét igazságügyminiszteri és legfőbb bírói posztig vitte Fico alatt, ráadásul elég nacionalista is. Caputová a legnyitottabb: magyar nyelven is kommunikál a választói felé, volt Dunaszerdahelyen és Komáromban, s kisebbséget támogató megjegyzései is voltak.

- Kifelejtette Bugár Bélát, a Híd-Most elnökét, aki szintén államfőaspiránsként indul, s aki nem lépett vissza. Nem tart attól, hogy amiatt, hogy nem őt támogatják, a magyarság megosztásával fogják önöket vádolni?

- Éppen Bugár volt az, aki szétverte a magyar egységet, amikor egyéni ambíciói miatt kivált az MKP-ból, s egy szlovák-magyar vegyespártot hozott létre. Legutóbb ráadásul éppen ő támogatta Bárdossal, az egyetlen magyar jelölttel szemben Pavol Hrušovský-t. Most sem vállalta a magyar jelöltség „bélyegét”. Rögtön az elején siették leszögezni, hogy nem magyar jelöltként, hanem szlovák állampolgárként indul. Ezek után nehéz azt gondolni, hogy éppen ő testesítené meg az egységet. De erről majd szombaton a szavazók döntenek.

- Van egyébként érdemi tétje a dolognak? Az elnök mozgástere igencsak szűkre szabott.

- Andrej Kiska jelenlegi kormányfő elég jól tudott élni ezzel a korlátozott jogkörrel is, Robert Ficót és később Robert Kalinákot is vissza tudta szorítani; mondjuk mint Romániában Klaus Iohannis a PSD-t.

- Ha már Románia: ők mertek egy kisebbségi elnököt választani. Szlovákia mikor jut el erre a szintre?

- Talán, amikor már belőlünk is csak mutatóba marad, mint Romániában a szászokból. A keserű viccet félretéve: optimistán nézve is sok-sok évtized kell hozzá, hiszen az önálló Szlovákia és a szlovák nemzet léte is nagyon új még. Jelenleg egy magyar jelölt csak a magyar szavazatokra számíthat.

- A felvidéki magyarok szavazási hajlandósága viszont eleve mindig alacsonyabb volt a többségénél. Miért van ez így?

- Mi egy félmilliós közösség vagyunk; a nemzetiségi arány 8,2% volt, nyelvhasználatot nézve 9-10 százalék körül lehetünk, ez eleve behatárolja a lehetőségeinket. Másrészt ott van a csalódottság és a tízéves megosztottság. Voltak régen minisztereink, voltak eredményeink is, ahogy most a Hídnak is vannak, de ez kevés. A Híd az 1998-2006 közötti Dzurinda-kormánybeli szereplésünknek a folytatása, amikor kisebbségi nyelvhasználatot szabályozó törvényt fogadtak el: ezzel lovat ígértek, hintalovat kaptunk, ami lónak ló, de nem jutunk vele sehova. Pozsonytól nem azt kapjuk, ami jár, hanem ami jut. Most a Híd-Most 4 millió eurós alapot „harcolt ki” a Kisebbségi Kulturális Alapnak, amire módfelett büszkék – ennél a magyar kormány felvidéki magyarságnak juttatott 2016-os támogatásának még az áfatartalma is magasabb volt, ebből a pénzből újult meg 150 magyar óvoda. A Híd-Most három éve van kormányon, a kisiskolák megmentését sem érték el, a vasúti kétnyelvűséget pedig miniszteri rendelettel érték el, amit egy tollvonással eltörölhetnek. Bugárék aprópénzért, a járó jogok töredékéért eladták magukat és a hitelességüket.

- Nem éppen az egészséges fejlődést segíti a versenyhelyzet Önök és a Híd-Most között?

- Ha nem vegyespártról beszélnénk Bugárék esetében, talán még így is lenne. A Híd-Most viszont most a kormány részeként a SMER-t támogatja, a magyarság szekerét a levitézlett szlovák elithez kötve. Ráadásul éppen a SMER volt az, amely a magyar egyszerűsített honosításra a szlovák állampolgárság elvesztését elrendelő törvénnyel reagált. Ezzel a párttal bútorozott össze a Híd-Most, amely mélyen hallgat azóta is a kettős állampolgárság kérdéséről.

- Pedig uniós jogrendbe és a szlovák alkotmányba is ütközik a törvény, s pár napja be is nyújtottak ennek kapcsán egy törvénymódosítási javaslatot.

- Igen, azt Ondrej Dostál polgári konzervatív képviselő nyújtotta be, ők már többször próbálkoztak, s többször le is pattantak javaslataikkal. Budapest sem hozza fel a kérdést jelenleg, nehéz lenne megmondani, miért. Noha az államközi viszonyok tökéletesek, s ezt mindkét oldalon szokás megjegyezni, Szlovákia mégsem nyitott ebben a kérdésben. De még mi magunk sem tudjuk meghatározni a pártok fölötti nemzeti minimumot, pedig a magyar egység életbevágó fontosságú lenne a Felvidéken. Nem vagyunk annyian, hogy megengedhessük magunknak a széthúzás luxusát.

- Nem múlik valamelyest önökön is ez az egység?

- Nem, s a Híd-Most politikusainak zömén ugyancsak nem: ott is vannak cselekvőképes emberek. Továbbmegyek: polgármesteri és megyei szinteken elég jól együtt is tudunk dolgozni, Dunaszerdahelyen tavaly jelöltkoordináció is volt, de a Híd-Most vezetése megbüntette az egyezkedőket, s azóta is mesterségesen fenntartja az ellentéteket. Márpedig, ha nyárra nem hozunk össze egy együttműködést, s ha a következő 5-10 éves céljainkat nem határozzuk meg, nagy baj lesz: még az is előfordulhat, hogy egyik párt sem ugorja meg a parlamenti küszöböt, és képviselet nélkül marad a felvidéki magyarság. Ezt mindenáron el kellene kerülni.