Tamáska PéterSzerepjátszók

A genderelmélet hívői a gyerekekre és a serdülő korban lévőkre is szeretnék kiterjeszteni káros befolyásukat, mondván, a társadalmi egyenlőség nevében értelmetlen a nemek hagyományos megkülönböztetése

Tamáska Péter – 2019.03.13. 01:18 –

S mint egy cukros bácsi mondják, ne kelljen az embereknek olyan nemi szerepet vállalniuk, amelyekre a hagyományok kényszerítik őket – apa, anya, család –, hanem olyat, amelyhez kedvük van. A lavinát 1949-ben Simone de Beauvoir indította el A második nem című munkájával. (A hagyományos szerep filozófiai kifejeződését, hogy a férfi az ember, a nő a másság, elvetette.) A második nem egyenlőségének megfogalmazásával Beauvoir tanai túlélték Freudot, élettársát, Sartre-ot, s az eurokommunizmusból a mohamedán vallásba menekülő kommunista filozófust, az egzisztencializmusát bíráló Garaudyt is. (A filozófus asszony 18. századi rokokó rafinériával csábított Sartre ágyába kiskorú leányokat.) Az Alternative für Deutschland (AfD) kultúrpolitikusa, Marc Jorgen a Beauvoir tanaiból kinőtt genderizmust a Bundestagban nem véletlenül nevezte méregnek. A feministák, s maguk a szociáldemokraták is rafinált szerepjátszók egy olyan törvényhozásban, amely még Schröder kancellár alatt 1999-ben fogadta el burkolt formában a genderizmust, az alkotmány 3. cikkelye 2. bekezdésére hivatkozva.

A politikus nők persze nem egészen olyanok, mint a többi nők. Bizonyos fokig talán párlatok vagy kivonatok, amelyek kiszabadultak a lezárt palackból. Elvárják nem az egyenlőség, hanem az eredmény, sőt a teljesítmény azonosságának az elismerést. Judith Butler filozófiai tanait – amelyeket a Jelentős testek című munkájában magyarul is olvashatunk – a Corvinus Egyetemen is tanítják. Szerinte csak kulturális a különbség a férfi és a női szerep között, bár ha az ember a kézilabda „jelentős testeire” gondol, határozottan bosszankodik egy ilyen kijelentés miatt. Igaz, a Jusofrauen – az ifjú szocialista nők – agresszivitása Németországban egyre több gondot okoz: férfiak ellen is bevethetők. (Mint történelmi elődeik 1917 februárjában, amikor a nők tüntetése indította el a zavargásokat Pétervárott, s a katonák tehetetlenek voltak velük szemben.) A szocialisták és a liberálisok kezében a genderizmus fegyver: jól mozgósítható aktivistákat, sok pénzt és civil szervezeteket jelent. S nemcsak ezeket: a család Beauvoirt megelőző „marxi modelljének” megvalósítását is. Mint Karin Jackel filozófus asszony (férjezett és három fia lévén) Családi szuperkörzet című tanulmányában kifejti, a 68-as mozgalom Marx és Engels családtanait magáévá téve a szülők válását szociális „jótéteményként” kezelte. Az apanélküliség felett elsiklott, s a gyermeküket egyedül nevelő anyákat állította szembe a hagyományos családmodellel, mondván, ez jobb alternatívát nyújt a gyermekeknek. Ostobáknak nevezte az otthoni nevelést, mint fő foglalkozást vállaló férjes asszonyokat, s száműzni akarta őket még az iskolás könyvek lapjairól is. A nők pekingi világkonferenciáján 1995-ben a 68-as gondolatokat tovább vivő feministák kinyilatkoztatták, hogy az „anya” fogalmában benne rejlik a nők diszkriminációja, s egy bonyolult kifejezéssel – „nők a gyermeknevelés idején” – helyettesítendő. A tartalom sokkal fontosabb, mint a forma, és sajnos a németek kedvelik a cikornyákat, frázisokat és üres pufogtatásokat. Az egyértelműen család- és férfiellenes grammatikai bukfenc az SPD, tehát a baloldal programjában is megjelent: „Aki emberies társadalmat akar, annak felül kell emelkednie a férfiakén.” Karin Jackel szerint – mivel az állam nem áll feladata magaslatán –, az elszegényedő, gyermekük és saját maguk ellátását egyre nehezebben teljesíteni képes nők száma gyorsan nő, s ami a jövőt illeti, a szülői deficitért a jövő nemzedéke is keményen meg fog fizetni. Ami történik, az halálos bűn, sőt ennél is több, ostobaság. Veszélyes szerepjátszók a gender megszállottjai, sorsjegyet adnak el a család után a magántulajdon sérthetetlenségének felszámolására is. „Egyetlen nőt sem szabad felhatalmazni arra, hogy otthon maradjon gyermeket nevelni” – idézhetjük a genderideológia szülőanyját, Beauvoirt. Mintha a húszas évek bolsevik nőpropagandáját vagy Rákosiékat hallanánk az ötvenes évekből.