Koncertpárbaj és határzár a két elnök országában

Moszkva, Peking és Washington érdekeinek háromszögében dől majd el Venezuela sorsa, amelyet az elmúlt évek baloldali gazdaságpolitikája teljesen tönkretett

Ulicza Tamás – 2019.02.23. 01:50 –

A nagyhatalmi érdekek hálójában vergődik Venezuela, és küzd az életben maradásért. Miközben a baloldal által véghezvitt „gazdasági csoda” éhezésre kényszeríti az egykor szebb napokat látott latin-amerikai ország lakosságát, a hadsereg és Nicolás Maduro ragaszkodik privilégiumaihoz. Időközben hárommillió venezuelai kényszerült elhagyni otthonát.

Venezuela 20190223 A kolumbiai–venezuelai határon Branson koncertjén nagy tömeg gyűlt össze (Fotó: AFP - Raul Arbodela)

Már évek óta folyamatosak az ellentétek és időnként az összecsapások az ellenzék és a rezsim között Venezuelában, de minden eddigi határt átlépett Juan Guaidó, amikor a választásokig ügyvezető elnöknek nyilvánított magát. Guaidó és Nicolas Maduro egyaránt alkotmányos alapokon nyugvónak tekinti saját hatalmát. A 2015-ös parlamenti választásokon az ellenzéki tudta megszerezni a parlamenti helyek többségét, amit Maduro egy alkotmányozó nemzetgyűlés felállításával próbált „orvosolni”. Az 1999-es chávezi alkotmány értelmében a nemzetgyűlés betöltetlennek nyilváníthatja az elnöki posztot, ugyanakkor az alkotmányozó nemzetgyűlés megválasztásával papíron Maduro megszüntette a korábbi parlamentet, más kérdés, hogy ennek szabályosságát az ellenzék megkérdőjelezi.

Guaidót rögtön elismerte az Egyesült Államok és a legtöbb szövetségese, ugyanakkor nagyon vigyáznia kell, hogyan kívánja véghezvinni a rendszerváltást, mert az amerikai beavatkozás rossz emlékeket ébreszthet nemcsak a szavazóiban, de a környező országok vezetőiben is.

Már a spájzban vannak

Oroszország és Kína komoly gazdasági érdekeltségekkel rendelkezik Venezuelában, és mindkét kormányzat fél, hogy egy rendszerváltással elveszítheti ezeket.

Oroszország az AP hírügynökség szerint 1999 óta több mint 17 mil­liárd dollárt öntött a venezuelai gazdaság „lyukas vödrébe” kölcsönök és befektetések formájában, és Caracas még mindig adós 3,15 milliárddal. Sem ezt a pénzt, sem az olajipari befektetéseit nem akarja elveszíteni az orosz állam, valamint az orosz fegyverek egyik fő felvásárlója is Venezuela. Vlagyimir Rouvinski, a Woodrow Wilson Center Oroszország-szakértője szerint Venezuelára azért is szüksége van Vlagyimir Putyin orosz elnöknek, hogy bizonyíthassa, Moszkva ismét világhatalmi tényező, valamint az Egyesült Államok hátában hasonló szerepet tölthet be orosz részről, mint a NATO oldaláról nézve Ukrajna.

A kínai–venezuelai kapcsolatok nem ennyire nyíltak, de sokat mond, hogy 2013 óta Maduro négy alkalommal járt Kínában, legutóbb szeptemberben, amikor egy ötmil­liárdos kölcsönről sikerült megegyeznie. A Venezuela Analysis portál szerint a kínai kölcsönök összege 2008 óta bizonyítottan legalább 20 milliárd dollárt tesz ki, de egyes adatok szerint az összes kölcsön és beruházás együttes értéke 60 milliárdnál is több. Ugyanakkor a The Diplomat magazin elemzése rámutat, hogy a kínai vezetés 2009 óta sokkal rugalmasabban áll a nyugati országok által kezdeményezett rezsimváltásokhoz, és inkább a befektetései átmentésére koncentrál.

A Monroe-doktrína meghirdetése óta az Egyesült Államok kormánya számtalan alkalommal nyilvánította ki, hogy Latin-Amerikát saját érdekszférájának tekinti, így Venezuela függése Kínától és Oroszországtól nagyban sérti az amerikai érdekeket, és jelenleg semmi sem akadályozza meg Moszkvát abban, hogy közép-hatótávolságú rakétákat telepítsen Venezuelába, főleg most, hogy az Egyesült Államok felmondta az INF-szerződést.

A baloldali „csoda”

Venezuela gazdasága mindig nagyon nyitott volt, így a szankciók érzékenyen érintik: az The Observatory of Economic Complexity (OEC) program adatai szerint 2017-ben a latin-amerikai ország exportjának 90 százalékát a nyers- és finomított kőolaj adta, fő felvásárlói az Egyesült Államok, Kína és India. Ugyanakkor korábban Venezuela nem sáfárkodott rosszul az ásványkincseivel, és a kontinens egyik leggyorsabban fejlődő országa volt. Hugo Chávez hatalomra kerülése után azonban elsősorban a tömegek lekenyerezése és a hadsereg támogatásának megvásárlása vitte el az olajbevételek nagy részét, és ez nem változott Nicolás Maduro hatalomra kerülése után sem, de tovább nehezítette az ország helyzetét az olajár csökkenése és az, hogy még az olajipari fejlesztéseket is csak hitelekből tudták finanszírozni. A költségvetés kiadási oldalán néha akár háromszor akkora összeg állt, mint a bevételi oldalon. A problémát csak tetézi az, hogy Maduro nem hajlandó elismerni a kudarcot és azt, hogy a szocialisták két évtizedig szinte semmit nem költöttek olyan beruházásokra, amelyek a gazdasági fejlődést segítették volna elő. Már több mint hárommillió venezuelai menekült el hazájából, a polcokról hiányoznak az alapvető élelmiszerek és a gyógyszerek is. Olaj még van.

Fontos szerep jut a hadseregnek is, Venezuela történetében általában katonai puccsal sikerült változtatni a fennálló rendszeren. 1958-ban a hadsereg segítségével hozták létre a demokratikus rendszert is, ami Hugo Chávez katonaság által támogatott államcsínyének köszönhe­tően változott „chavismo”-vá 1999-ben. Jelenleg a katonák kezében van a gazdaság több fontos ágazata is, így például az olajbevételek jelentős része is a hadsereg kasszájába és tábornokok zsebébe vándorol. Nem véletlen, hogy Donald Trump amerikai elnök és az ellenzék is nekik próbál üzenni, egyszerre fenyegetve, egyszerre megbocsátást ígérve.

A híd, ami elválaszt

A kolumbiai határnál lévő Cúcutában nagy koncertpárbaj zajlott. A két ország közötti határon álló híd egyik végén a Maduro-rezsim rendezett „El a kezekkel Venezuelától” koncertet, míg a kolumbiai hídfőnél szolidaritási segélykoncertet tartott Richard Branson brit milliárdos. A híd közepén pedig a venezulai hadsereg áll a határon, és nem engedi be a kolumbiai városban összegyűlt amerikai segélyeket az országba. Időközben a Miami Herald arról számolt be, hogy miután tegnapelőtt Nicolás Maduro lezárta az ország határát Brazília felé – többek között az új brazil elnök, Jair Bolsonaro ellenséges kijelentései miatt –, a pemon indián törzs tagjai összecsaptak a határon a venezuelai nemzeti gárdával, egy nő életét vesztette, tizenhárman megsérültek.

Guaidót már több mint ötven ország ismerte el, de továbbra is élvezi Oroszország, Kína, Irán és Törökország és latin-amerikai elvtársai, Kuba és Bolívia támogatását.

Venezuelában több ezer magyar származású ember él, és elemi érdekük lett volna, hogy ne verjék nagydobra, hogy közülük háromszázan Magyarországon kerestek menedéket, mert a rendszer esetleg az ottmaradtak ellen fordulhat. Ugyanakkor az ittlétük sosem volt titok, és az ellenzéki újságok már másodszor „leplezték le” őket, Lukács Csaba a Magyar Hangban már tavaly nyáron megírta a történetüket.



Röviden

Az Egyesült Államokba akkreditált tizenegy venezuelai diplomata pártolt át Juan Guaidóhoz, amióta az ellenzéki vezető ideiglenes elnöknek nyilvánította magát. Az Egyesült Államokban lévő venezuelai külképviseletek bankszámláit zárolták, a Nicolás Maduro hivatalban lévő venezuelai elnök vezette kormányzat diplomáciai hálózata az Egyesült Államokban működésképtelenné vált – jelentette be az egyik átpártolt diplomata tanácsadója.

Korábban már sikerrel visszaszorított betegségek ütik fel ismét a fejüket Venezuelában az ország egészségügyi rendszerének összeomlása következtében, és a menekültek miatt a környező országok sincsenek biztonságban – írta a The Lancet orvosi szaklap egyik tanulmánya.

Az Egyesült Államok és más NATO-tagországok nagy fegyverszállítmányt szándékoznak vásárolni egy kelet-európai országtól, hogy eljuttassák a venezuelai ellenzékhez – jelentette ki Marija Zaharova orosz külügyi szóvivő pénteken Moszkvában, aki szerint a fegyvereket egy nemzetközi szállítmányozási vállalat és az Antonov ukrán állami vállalat repülőgépeinek segítségével csempésznék be Venezuelába.

Magyar állampolgár lett az amerikai Andrew Brunson tiszteletes. Törökországban a 2016-os puccskísérlet után letartóztatták, és 2018 őszén adták át az Egyesült Államoknak. Brunson feleségének dédapja magyar volt, a lelkipásztor többször járt hazánkban.