Két legendás művész emlékezete

Komlós Juci és Bessenyei Ferenc, a nemzet színészei mindketten 1919. február 10-én születtek

Zsiray-Rummer Zoltán – 2019.02.09. 02:15 –

A nagy hőfokon égő ösztönember és a könnyed, mély érzelmű színésznő

komlos-besenyeiNyolcvanötödik születésnapjukon közös gálaesttel köszöntötték őket (Fotó: MTI/Nándorfi Máté)
Vasárnap lesz száz éve, hogy megszületett Bessenyei Ferenc, aki az elsők között lett a nemzet színésze.

Szegény családból származott, nem végzett színi tanulmányokat, pályáját szülővárosának önképzőkörében kezdte, majd tagja lett a szegedi Városi Színháznak. Erről az időszakról a neki emléket állító bessenyei.hu portálon olvasható 1981-es interjúban így emlékezett: akkoriban „mint egy megszállott”, állandóan olvasott, később ezek emlékeiből élt, mert keresett színészként nem volt ideje megtanulni a szerepek „történelmét”.
A második világháború alatt Miskolcon, a Budai Színházban, a Pécsi Nemzeti Színházban játszott, a katonaságot szerencsésen elkerülte. A budapesti Nemzeti Színház tagja lett, aztán egy évadot a Vígszínházban játszott, majd vidékre került, ismét Miskolcon, Pécsett, Szegeden játszott. Az ország legfőbb társulatához végül 1950-ben szerződött vissza, és hatalmas sikerrel robbant be a köztudatba, elhalmozták jobbnál jobb szerepekkel. Kollégái, felettesei zseniális színésznek tartották, de nehezen viselték renitens viselkedését, szabadszájúságát.

A világirodalom és a magyar drámairodalom szinte valamennyi hősét eljátszotta. Volt Ádám (Madách: Az ember tragédiája), Kossuth (Illyés: Fáklyaláng), Görgey (Németh László: Az áruló), Bánk bán Katona József, illetve Galilei Németh László darabjában, átütő erejű tehetségével jelenítette meg Shakespeare, Csehov, Ibsen, Dürrenmatt műveinek főszereplőit is. Robusztus termete, zengő orgánuma, elegáns, szuggesztív egyénisége, intellektuális ereje, elemi erejű szerepformálása mágnesként vonzotta a közönséget. A drámától a musicalig minden műfajban otthonosan mozgott, a Fővárosi Operettszínházban is bizonyította sokoldalúságát. Musicalszerepei révén - főleg mint Tevje, a Hegedűs a háztetőn tejesembere - is a csúcsra jutott, ez a karakter is összeforrott a nevével. Ötvenöt játék- és tévéfilmben játszott, egyebek közt a Dúvadban, az Egy magyar nábobban, az Egri csillagokban, A fekete városban.

Az 1956-os forradalom kitörésekor a Bem téren a Szózatot szavalta, megválasztották a Nemzeti Színház forradalmi bizottságának elnökévé, ezért a szabadságharc leverése után szilenciummal büntette a hatalom. A hatvanas évek közepén négy évet a Madách Színházban játszott, majd a Nemzetihez, 1973-ban ismét a Madáchhoz, 1980-ban pedig újra a Nemzeti Színházhoz igazolt. Amikor 2000-ben megalakult az új Nemzeti Színház, Bessenyei Ferenc a régi társulattal maradt, és a Pesti Magyar Színházzá átkeresztelt teátrumban maradt. Évtizedeken át járta az országot verses előadóestjeivel, de sanzon- és nótaénekesként is népszerű volt. A színpadtól 2001 májusában búcsúzott, 2004-ben hunyt el lajosmizsei tanyáján.

A már említett interjúban azt mondta: fontos, hogy a színház valóban a közösség, s ne az elszigetelődés művészete legyen. „Közösségi színház nélkül nem tudok elképzelni egészséges társadalmat. Garcia Lorca is azt mondta, hogy az a nép, amelyik elfordul a színházától, vagy nem fordul a színháza felé: halott. Vagy haldoklik, vagy már meg is halt.”

A kéziratban fennmaradt ars poeticájában pedig úgy fogalmazott: „A külső és belső káoszból kiszűrni a csendet a harmóniát. Mert minden hangzás a csönd-höz viszonyul.” Pályájára visszatekintve így vallott: „Talán úgy tudtam élni, hogy hasznossá tudtam tenni magam (…) kivéve azt a néhány pillanatot, amikor az ember éppen tehetséges, a művészetet folyton gyakorolni kell. Főként azért, hogy a teremtő másodperceket jól ki tudjuk használni.”

A neves színházi fotós, Keleti Éva a nekrológjában azt írta: minden szerepét száz százalékig megélte, lobogott és égetett maga körül, mint a tűz.



Szabadkán épp száz éve, 1919. február 10-én, színészdinasztiában született Komlós Juci, a nemzet színésze.

Édesapja, Komlós Vilmos a Hacsek és Sajóból ismert Sajót játszotta hatalmas sikerrel, édesanyja, Pintér Irma is színésznő volt, de öccse, András, valamint  lánya, Földessy Margit is ezt a pályát választotta. A távirati iroda portréja szerint miután Pécsre költözött a család, ötévesen már apjával szerepelt egy operettben, de szülei nem akarták, hogy színész legyen, mert féltették a bizonytalanságtól. Azt szerették volna, ha „megbízható” szakmát választva titkárnő lesz, így gép- és gyorsírást tanult, még versenyt is nyert. Sikerült kikövetelnie azonban, hogy legalább elvigyék Rózsahegyi Kálmánhoz, hogy kiderüljön, van-e tehetsége. Saját, későbbi elbeszélése szerint apja a lelkére kötötte a neves direktornak, nehogy fölvegye, de Rózsahegyi mégis ott tartotta a színiiskolájában, ahol 1935-től egy évig tanult. Muzikalitása már kezdetben megmutatkozott, nem sokkal tanulmányai megkezdése után a Király Színház Viktória című operettjében őt választották ki a kínai lány szerepére. A zenés darabok után a Pódium Kabaréhoz szerződött, de itt nem kapott megfelelő szerepet, ezért a szegedi színházhoz szerződött naivának. A Tisza-parti városban ismerkedett meg kollégájával, Földessy Gézával, akivel 1945-ben összeházasodtak (férje disszidálása után, 1948-ban elváltak). Szeged mellett Miskolcon, Nagyváradon játszott, vidéki turnék részvevőjeként sajátította el a szakmát. A Moulin Rouge-ban édesapjával duetteket énekelt, s mások mellett Feleki Kamill-lal és Kiss Manyival szerepelt a nívós éjszakai revükben.

A második világháború után, mivel jól énekelt és táncolt, az Operettszínházhoz szerződött, majd a Művész Színház tagja lett, ahová Várkonyi Zoltán hívta, aztán pedig a Magyar Színház, a Vidám Színpad, a Magyar Néphadsereg Színháza (Vígszínház), a József Attila Színház, a Thália Színház következett sorban. Pályája kezdetén a zenés szubrett-szerepek mellett naivákat osztottak rá, később kiváló karakterszínésznő lett belőle. Játékára könnyedség, természetesség és érzelmi gazdagság volt jellemző a méltatások szerint. Olyan klasszikus szerepeket formált meg, mint Ophelia (Hamlet), Polly (Kurázsi mama), Nyilas Misi (Légy jó mindhalálig) vagy a Kaméliás hölgy Margitja, de játszott a Koldusoperában, a János vitézben, Szakonyi Károly Adáshibájában (1984-ben a Játékszínben, testvérével, Komlós Andrással együtt).

A Thália Színháztól való távozása után csak szerepekre szerződött, rádió- és tévéjátékokban kapott feladatot. Már csaknem visszavonult, amikor 1987-ben megkeresték a nagysikerű Szomszédok című teleregény készítői. Zenthe Ferenccel egy kedves, szimpatikus házaspárt alakítottak, Horváth Ádám rendező nyilatkozata szerint a szereplőgárda kiválasztásakor kettejükben már a legelején biztos volt. Komlós Juci az idős hölgy, Lenke néni szerepével újabb generációkat hódított meg, és a sorozat jelenetképeiből készült ironikus-szarkasztikus internetes mémeknek is gyakori szereplője mind a mai napig.

Pályája során számos filmben és tévéjátékban is láthatták a nézők, egyebek között a Rokonok, Az aranyember, a Mire megvénülünk, az Esős vasárnap és a BÚÉK című alkotásokban. Sokat szinkronizált, több mint száz külföldi filmnek kölcsönözte a hangját, köztük a nyolcvanas években készült Ms. Marple-sorozatban a címszereplő Joan Hicksonnak is. Kilencvenkét évesen, 2011. április 5-én halt meg, egykori lakhelye, egy Városmajor utcai ház falán emléktábla őrzi nevét.

A vele készült interjúkban rendre hangsúlyozta, hogy remek „színészélet” jutott neki, olyan sok és sokféle szerepet játszhatott, ami ritkaság a pályán, az élet nehézségei pedig szerinte hozzásegítették, hogy őszintébben  lépjen színpadra.


Kettős jubileum
Emléktábla, mécsesgyújtás és előadások az évfordulón

Bessenyei Ferenc és Komlós Juci nemcsak azonos napon születtek, hanem 1937-ben együtt lettek a szegedi színház tagjai, majd később szintén együtt kerültek Miskolcra – mutat rá honlapján a Bajor Gizi Színészmúzeum, ahol vasárnap 16 órától vetítéssel egybekötött beszélgetéssel emlékeznek a Nemzet Színészeire. Az esemény meghívott vendége Földessy Margit színművész, Komlós Juci lánya és Gervai András író, újságíró, a moderátor pedig Gajdó Tamás színháztörténész lesz. Szintén vasárnap, 10.30-kor a Nemzeti Színház tájékoztatása szerint emléktáblát avatnak Bessenyei Ferenc egykori lakóhelye, az V. kerületi Kálmán Imre utca 10. számú ház falán. A résztvevők között lesz Fekete Péter kulturális államtitkár, Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház főigazgatója, Élthes Eszter, a színművész özvegye, valamint a kerület képviselője. Február 15-én, 16.30-kor pedig a Nemzeti Színház szoborparkjában Bessenyei alakjánál mécsesekkel, virágokkal emlékeznek, majd 17 órától gálaestet tartanak a nagyszínpadon. Bakos-Kiss Gábor műsorvezetésével Benkő Péter, Császár Angela, Kovács István, Kubik Anna, Nemcsák Károly, Pap Éva, Piros Ildikó, Rubold Ödön, Radó Denise és Huszti Péter idézi fel a hozzá kapcsolódó élményeit.