Nagy ErvinA Momentum esete a közpénzzel

A pártocska genezise már önmagában hordozta a politikai moralitás fenékbe billentését. Mert, ha néha a cél szentesíti is az eszközt, akkor is létezik egyfajta erkölcsi tartás

Nagy Ervin – 2019.02.06. 02:00 –

Milyen politikusok azok, akik a jogszabályoknak megfelelően felvesznek ötszázmilliót a választásokra, majd miután elverik ezt a horribilis állami támogatást, diktatúrát kiáltanak? Mennyire vastag bőr kell ahhoz az arcukon, hogy a tucatnyi engedélyezett és a rendőrség által biztosított tüntetés után a szabadságjogokat kérjék számon a kormányon? És mekkora aljasságot kell palástolniuk akkor, mikor fapofával külföldön panaszkodnak a magyar jogállamiságra, miközben itthon szabadon elmondhatják véleményüket, és a sajtóba kerülhetnek a handabandázásaikkal? És végül mekkora gazemberség kell ahhoz, hogy a költségvetési pénzeket (azaz az adófizetők pénzét) törvénytelenül költsék el, majd szidjanak mindenkit, aki ezt számon kéri rajtuk?

A Momentum pártocska genezise már önmagában hordozta a politikai moralitás fenékbe billentését. Mert, ha néha a cél szentesíti is az eszközt, akkor is létezik egyfajta erkölcsi tartás – ha más nem, akkor a közösség életének jobbá tétele ott kell, hogy lebegjen minden politikai képződmény kollektív lelkületében. Emlékezzünk csak arra a pillanatra, mikor először halottunk róluk! Előléptek mint a húszas éveiben járó generáció érdekeinek és értékeinek kizárólagos képviselői, mint felkent, új generációs politikusok, majd megfúrták egy nemzet álmát, az olimpia megrendezésének lehetőségét. Mondani sem kell, hogy a meglévő és működő demokrácia eszközeivel, az aláírások gyűjtésével és a népszavazás intézményének – amiből végül nem lett semmi – felhasználásával. De a másik „nagy politikai tettük”, azaz az újságírók zaklatása a munkahelyükön, is igencsak megkérdőjelezhető mérföldkő volt, leginkább, ha a közösség vagy az új generáció érdekeit és értékeit nézzük.

Más politikai teljesítményre nem is nagyon emlékszik a közélettel szőrmentén foglalkozó választópolgár. Az olimpia megfúrása, tüntetés és újságírók vegzálása. Ennyi, amit sajátjaként tudott felmutatni a Momentum, mikor ráfordult a 2018-as választásokra, és a jogszabályoknak megfelelően, a kiválasztott képviselőjelöltek után megkapta azt a bizonyos állami támogatást a kampányra, ami még önmagában nem lenne baj. Hisz a demokrácia nem olcsó mulatság, ára van, de jobbat ugyebár ennél a rendszernél még nem találtak ki. A legnagyobb skandalum viszont most került napvilágra. A közpénzt ugyanis nem a törvényeknek megfelelően költötték el.

Ha a végre-valahára, a törvényi időpontot igencsak lekéső, a nyilvánosság elé tárt pénzügyi jelentésüket olvassuk, bizony-bizony elkerekedik a szemünk. A mozgalom több mint 1,4 milliót kampányújságra, több milliót szórólapokra költött el, ami a szakértők szerint igen nagy összeg. De a közösségi médiában elköltött több mint százmillió forint esetében nem kell szakértőnek lenni ahhoz, hogy túlzónak véljük, mint ahogy az is vérlázító, hogy a jelentés szerint a Momentum kampánycsapatának tagjai közel egymillió forintot vághattak zsebre egy hónap alatt. Végül pedig, ami teljesen abszurd, több mint százezer plakátról nyilatkoztak, amelyeknek nyomát sem láthattuk. És az is abszurd, hogy ezeket a számlákat a párt alelnökének egykori cége számlázta le. Nem csoda, hogy az Állami Számvevőszék további vizsgálatot kezdeményezett.

És ezek után mit tesznek a Momentum vezetői? Diktatúrát kiáltanak, a kormánypártokat gyanúsítják, az Állami Számvevőszék működését kifogásolják, miközben az érdemi kérdésekre választ sem adnak, és ahol csak megjelennek, habzó szájjal a jogállamiság és a pluralizmus hiányáról beszélnek. Legutóbb Berlinben, hátha a nemzetközi sajtó felkapja majd a fejét, és megírja, hogy Magyarországon nincs demokrácia, üldözik a tiszta kezű, csillogó szemű ifjú ellenzéket.

Pikáns, de arról a pártról van szó, amely úgy határozta meg egykor magát, hogy ők nem valódi politikusok, hanem „fiatal tanárok, orvosok, mérnökök”, és mögöttük „nem oligarchák, hanem az emberek állnak”. Akik az alapító nyilatkozatuk szerint azért dolgoznak, hogy vérfrissítést hozzanak a politikába, a legfontosabb céljuk pedig az, hogy megoldják az emberek „valódi problémáit”, és „Magyarország története sikertörténetté váljon”. Na, ez az, amit sem most, sem a jövőben nem kérünk!

A Jobbik vezetői pedig – mindezek ellenére – továbbra is a Momentumot látják a valódi partnerüknek, amellyel akár szövetséget is jó szívvel kötnének. Folt a zsákját – mondhatjuk erre.