Kő AndrásTűzvész

December 15-én volt az évfordulója, hogy leégett a Budapest Sportcsarnok, azaz a BS

Kő András – 2019.01.12. 02:30 –

A tűzoltók az elemzések során nem tudták kizárni a szándékosságot, az elektromos hibát és a nyílt láng használatát sem. „Sajnos a körülmények szerencsétlen és tökéletes együttállása ideális volt egy ekkora tűzesethez” – mondta az oltást irányító alezredes. A történtek után beszéltem a BS tervezőjével, Kiss István Ybl-díjas építésszel, akinek két mondatára ma is emlékszem. „Olyan érzésem van, mintha a gyerekemet vesztettem volna el – mondta. – Valahányszor megkeseredik az ember, az mindig kimondhatatlan, érzelmi fájdalom jele.” Néztem az arcát, de a szavain kívül egyetlen izom sem árulkodott a tragédiáról. Ha az élet sok-sok tonna fegyelem, akkor Kiss István sokat kapott belőle – gondoltam – a sporttól. „A sport hosszú távú türelemre és fegyelemre nevel” – mondta egyszer.

Magas, erőteljes férfi volt. Sütött belőle a „tudom, mit akarok” biztonsága, és aki ismerte az élettörténetét, az még inkább tisztelte ezért. Pedig csak többszöri pályamódosítással jutott előre. Sportember volt. Sokszoros magyar bajnok távol- és hármasugrásban, valamint tízpróbában. Bár több középületet tervezett, mégis úgy érezte, tévesen döntött, amikor sportépítész akart lenni. Belátta, hogy az ebbe ölt hosszú felkészülést talán sohasem sikerül hasznosítania, mert akkortájt még fontosabb dolgokat kellett építeni Magyarországon, mint stadionokat. Aztán megkapta a BS tervezési feladatát! Ötvenévesen hirtelen átérezhette azt a semmi máshoz nem hasonlítható érzést, hogy nem volt hiába. Attól a pillanatot kezdve, hogy tizenöt éves korában szöges cipőt húzott a lábára, harmincöt évig készült erre a feladatra.

Azon építészek közé tartozott, akik igyekeztek mindig az abszolút realitásokra támaszkodni. Nem volt álmodozó típus. Hivatásának a mesterségbeli oldalát igyekezett gyakorolni. Talán éppen a sport tanította meg arra is, hogy nem általában, hanem az adott körülmények között kell győzelmet aratni. Amikor 1946-ban a Fradi-pályán amerikai atlétákkal versenyeztek, sikerült legyőznie távolugrásban az amerikai tízpróbázó világcsúcstartó Mondscheint. Az amerikai nagy versenyző volt, de a rossz, göröngyös nekifutóhoz Kiss István tudott jobban alkalmazkodni.

Később többször találkoztunk. Tele volt tervekkel. Kutatta az egyiptomi piramisépítés titkait, de legeslegjobban egy budapesti olimpia megrendezése izgatta. És készültek a helyszínekről a tervei. Elképzeléseit eljuttatta a kormány tagjaihoz is. A legutolsó olimpiai pályázat azonban – az ismert okok miatt – nem váltotta valóra az álmokat, de Kiss István ezt a csalódást már nem érhette meg, mert 2011-ben elhunyt. Glenn Clark neves kanadai jégkorongjátékos, edző mondta: „A tényeket a szemünkkel látjuk, az eszméket az elménkkel, az eszményeket a lelkünkkel. Amit a lelkünkkel látunk, az valóságos, örök és megsemmisíthetetlen.” Ez adhatott lelki békét Kiss Istvánnak, amikor a BS megsemmisült.