A Szent Mihály-domb és kis kápolnája Vonyarcvashegyen

Rejtőzködő Magyarország 886.

Ludwig Emil – 2019.01.12. 02:17 –

Vonyarcvashegy kétezer lakosú nagyközség a keszthelyi járásban, a 71-es főút és a vasútvonal, valamint a Balaton-part közötti területen, keleti szomszédja Balatongyörök. A tó tükréhez simuló öreg tőzegmezőből félsziget formában egy 136 méter magas dolomitképződmény emelkedik ki: a Szent Mihály-domb.

Szent Mihály kápolna 20190112 A harangtornyos templom szentélye nyugat felé néz, így ritka, kivételes példa (a szerző felvétele)
A védelmet és biztonságot nyújtó, korábban szigeten a bronzkorban megtelepedtek az emberek, a később előkerült égetettedény-cserepek bizonyítják, hogy már háromezer évvel azelőtt is laktak itt. A töredékek mellett napvilágra kerültek római kori téglák is, a velük egykorú edények azonban hiányoztak, alighanem a „gyűjtők” kezére kerültek.

Árpád-házi királyaink korában – az 1241–1242. évi tatárjárást követően – a dombtetőn megépült egy kisebb erődítmény, úgynevezett burgus. A váracska első említését csak jó sokára, 1543-ból ismerhetjük meg egy levélből, amikor Mezőlaky Ferenc nagyúr feleségül vette ákosházi Sárkány Margitot. Az asszony hozományként elnyerte Hegyesd és Györök várát, a rabiátus Mezőlaky pedig 1550-ben kifosztotta a kőkúti (ma: Kékkút) kúriát. Még az év február 17-én papírra vetette, hogy Kapornakon, Zalaváron és Györökön többeket megsebesített és megölt, másokat a javaikban megkárosított. Margit asszony 1553-ban, gyermektelenül hunyt el. A felesége halála után Mezőlaky belépett a bencés szerzetesrendbe, a zalavári apát és az ottani vár kapitánya lett, a török elleni harcok hőse.

Egy 16. századi keszthelyi térképen a helyszínünk Daruvár néven szerepel, akkoriban tehát így hívhatták a váracskát. Később a korszerűtlenné vált erődítményt felsőbb parancsra lerombolták, nehogy a törökök oda is befészkeljék magukat. Szerencsére a kápolnája nem semmisült meg.

A Szent Mihály-domb tornyos kis egyházát 1964-ben műemlékes régészek restaurálták. A négysarkos szentély záródású épületben elfalazott, román kori ablakocskák bukkantak elő a vakolatrétegek alól, az épület belsejében pedig barokk freskótöredékek kerültek napvilágra. Egy jól látható-olvasható falkép évszáma elárulja, hogy 1622-ben festették újra. A Tóti Lengyel család mint kegyuraság 1638-ban a faragott szigligeti nemesi címerét adományozta a kápolnának. Egészen 1964-ig, a barokk freskók felfedezéséig úgy vélték, hogy a Szent Mihály-domb kis méretű építménye 1739-ben épült. A híres pozsonyi térképész-tudós, Korabinszky János Mátyás (1740–1811) szerint a fogadalmi képen jól kiolvasható volt ugyanannak az évnek a tragikus históriája.

Az a bizonyos festmény úszó jégtáblán szorongó embereket ábrázolt, a csoport jobb szélén két ferences szerzetessel. Ugyancsak Korabinszkytól tudhatjuk, hogy egy napon összesen negyvenhat halász elindult ki a jégre halászni. A jeges halászat volt a múltban a Balaton igazi ideje: az úgymond „híg vízi” halászatnál a kis méretű, billegő bödönhajók csak kisebb méretű hálókat használhattak, a melegebb időkben gondot okozott a hal tárolása és értékesítése. Téli hidegben azonban a lehalászás 140–160 méter hosszú kerítőhálóval történt a jégtáblán, amelyen egész csapat halász tartózkodott a feltört, jégkásás víz peremén. Ám 1739-ben az történt, hogy a tó jege hirtelen olvadni kezdett, a szél a Balaton közepe felé sodorta a jégtáblát. „Az jó Isten segedelmével 40 ember egy jégdarabrul megmenekült”, míg a többi hat halász a vízbe veszett. A kápolnát a partot ért emberek fogadalomból újjáépítették, örök emlékeztetőül. A szinte mindent ismerő Eötvös Károly írta meg azt is, hogy 1868-ban tizenkilenc balatonfőkajári halász amiatt veszett vízbe, mert menekülés helyett a hálójukat akarták kihúzni.

A tragédia emlékét valakik megfestették egy olajképen. Sajnálatos, hogy 1964-ben a művészeti szempontból nem értékes, azonban kultúrtörténeti értékű festményt ellopták. A helyére idővel egy másolat készült. A szerencsésen megmenekült halászok fogadalomból kijavíttatták a Szent Mihály-domb kápolnáját. Padányi Biró Márton veszprémi püspök 1755-ben a tornyos templom közelében engedélyezte néhány ferences rendi szerzetes szerény építkezését, akik a keszthelyi franciskánus rendházból költöztek át egy kis kunyhóba. Kisfaludy Sándor az 1820-as években még látta a „lakásuk” romjait, Eötvös Károly 1885-ben már a nyomukat sem ismerte fel. A Szent Mihály-dombhoz vezető gondozott, murvás autóút egy helyen keresztezi a vasúti pályát. Továbbsétálva a meredek dombhátra kell föllépegetni, az öreg fenyőligetes kilátótetőről lenyűgöző látványt kínál a magyar tenger. (Forrásaink egy részét az Élet és Tudomány 1982. évi 35. számából kölcsönöztük.)