Kis fürdőtörténet a budai Lukácstól Bad Ischlig

Gyógyvizes kúrák az első világháború előtt és alatt: korabeli tárgyak, fotók és úszódresszek az MKVM-ben

Pálffy Lajos – 2019.01.11. 03:27 –

A Nagy Háború előtt a Monarchiá­ban nyolcszáz, ezen belül Magyarországon kétszáz fürdő működött. A háború aztán sok mindent megváltoztatott, erről is kaphatunk hasznos ismereteket a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum (MKVM) újabb időszaki kiállításán.

fürdőtörténetA gyógyvíz fogyasztására használt eredeti, békebeli fürdőpoharak gyűjteménye (A szerző felvétele)
A Fürdőélet a Nagy Háborúban című, március 31-ig látható kiállítás anyagbőségét jól mutatja, hogy már a lépcsőházban várják a látogatót a különféle fürdőket mutató kinagyított korabeli metszetek, fotográfiák és képeslapok. Megtudhatjuk itt azt is, hogy már a háború előtt voltak a közös hadsereg és a Magyar Királyi Honvédség kezelésében is fürdők. A híres, uralkodók által is látogatott Herkulesfürdőt még római légionáriusok emelték, majd pedig a 18. században szintén a katonák építették újjá. Az 1913-as Rendeleti Közlöny száztizennégy fürdőt sorol fel, ahová a hadfiak és hozzátartozóik beutalót kaphatnak. A közös hadsereg Baden, Salzburg és Karlsbad mellett többek között a szlavóniai Lipiken és a horvátországi Topuskóban is tartott fenn fürdőt, de a k. u. k. hadsereghez tartozott a budai Lukács mellett az említett Herkulesfürdő és Pöstyén is. Faragó Géza egyik kiállított plakátjáról pedig megtudhatjuk azt is, hogy a királyi Jugoszlávia tovább működtette Lipiket, ahol a hatvannégy fokos hévíz „biztosan” gyógyította az emésztési problémákat, a csúzt, a köszvényt, a csonttöréseket, de még az alkati bajokat is.

A statisztika azt mutatja, hogy az 1911-es esztendő volt a fürdők legjobb éve, ekkorra már vasúti kedvezményt is kaptak az ide tartók. Így széles néprétegek által elérhetővé vált ez a szabadidős program, de természetesen voltak drága, felkapott helyek is, ahol az arisztokrácia, az uralkodók is nyaraltak. Ferenc Ferdinánd 1914 nyarán egy Ilidzse nevű boszniai fürdőhelyről érkezett meg Szarajevóba. A merénylet híre Ferenc Józsefet Bad Ischl fürdőjében érte, II. Vilmos német császár pedig Kielben, vitorlázás közben kapta meg a hírt. Bruszilov tábornokot, aki majd 1916-ban a híres „gőzhenger” offenzívát vezeti ellenünk, a háborús készülődés Bad Kissingenben éri, ahol a tömeg a Kreml makettjének felgyújtásával és tűzijátékkal demonstrál a háború mellett. Így aztán a tábornok reggel már csomagol is, és jön a Nagy Háború, ami nagyban megváltoztatja a fürdőéletet is.

Mindenek előtt azzal, hogy a polgári fürdőkben is megjelennek a szabadságos, vagy éppen sebesült frontkatonák. A háború második évében már jelentkeztek az ellátási problémák, így sokan a katonaság miatt jobban ellátott fürdőkbe húzódtak. Ez volt a korabeli elnevezés szerint a „menázsi-turizmus”.
A hadsereg igényelte palackozott ásvány- és gyógyvizek pedig a kivitelt vetették vissza, 1913-ban negyvenhét országba jutott el vagy százötvenezer liternyi ebből, de a háború idejére a kivitel erősen visszaesett. Mint ahogy visszaesett minden, az olyan katonakarmesterek, mint a Herkulesfürdői emléket szerző Jacob Pazeller, hamar a fronton találhatták magukat. Ahol pedig – mint azt a tárlaton berendezett katonai fürdőből is megtudhatjuk – korántsem voltak kellemes körülmények. A katonai előírások szerint nyári időben heti egy fürdést és a vele járó alsónemű cserét kellett lehetővé tenni, a többi napokra csak a hidegvizes arc- és lábmosás maradt. (A lábat, a kapcákat a sok menetelés miatt kell tisztán tartani, utóbbit még be is kenték szappannal egy-egy hosszabb mars előtt.) Ekkor már a Magas Tátra fürdőit is katonák lepték el: mundérba öltözött a hegy – ahogy akkoriban mondták. Már csak azért is, mert éppen Tátraszéplakon kapott hegyi kiképzést az olasz frontra indulók egy része.

A tárlat bőséges ismeretanyaga mellett a kiállított tárgyak mennyisége és minősége is imponáló. Láthatunk a megszámlálhatatlan eredeti, az ivókúrákon használt vagy szuvenírként vásárolt „fürdőpohár” mellett például egy újravarrt női fürdődresszt is. De van itt vitrin a kor tisztálkodóeszközeivel, valamint külön kiállításrész foglalkozik a sebesültek, csonkoltak utókezelésével, művégtagjaival. A rekonstruált kórterem falán pedig ott függ Markscheid Aranka segédápoló vörös kereszt bronz díszérméről szóló oklevél, 1916. november 4-én Ferenc Salvátor főherceg által aláírásával hitelesítve.