„Azt tette, amit tehetett, és az nem volt kevés”

Orbán Viktor: Kész csoda volt, hogy Antall József egyben tudta tartani koalíciós kormányát, és bizonytalan belpolitikai háttérrel is biztosan manőverezett a nemzetközi vizeken

Vitéz Anita – 2018.12.12. 01:38 –

Antall Józsefnek nem volt kétharmada, „pedig ha meglett volna, megspórolhattunk volna húsz évet” – jelentette ki megnyitóbeszédében Orbán Viktor miniszterelnök az Országházban rendezett tegnapi konferencián a néhai miniszterelnök halálának huszonötödik évfordulója alkalmából. A tudományos és közéleti emlékülés tizenegy előadása után Boross Péter korábbi kormányfő mondott zárszót.

Boross Péter 20181212 Utóda, Boross Péter így emlékezett Antall Józsefre: ő volt az, akinek tudására, műveltségbeli fölényére az országnak szüksége volt (Fotó: Hegedüs Róbert)
Antall József kedvezőtlen erőviszonyok ellenére sem adta fel sosem a célját, hogy visszavezesse Magyarországot a kommunizmus előtti önmagához – hangsúlyozta Orbán Viktor miniszterelnök tegnap az Országházban, az Antall József néhai miniszterelnök halálának huszonötödik évfordulója alkalmából, a VERITAS Történetkutató Intézet és Antall József Tudásközpont által rendezett emlékkonferencián. A kormányfő azzal kezdte beszédét: huszonhét éves volt, amikor Antall József hivatalba lépett, őrá emlékezni tehát egyet jelent a fiatalságára való emlékezéssel. Mint fogalmazott, a néhai miniszterelnök harcolt a posztkommunista erők ellen, ám halála után még tizenhét évet kellett folytatni ezt a harcot, „ez pedig kizárja az elfogulatlanságot”. Sikerült többségre jutni 1990-ben a kommunizmussal szemben, de szakítani vele nem sikerült: a szakításhoz szükség lett volna a kommunizmust lezáró és a nemzeti korszakot megalapozó, megnyitó új alkotmányra. Minden volt kommunista országban megalkották az új alkotmányokat legkésőbb a kilencvenes évek végéig, kivéve Magyarországon, „nekünk 2010-ig kellett harcolnunk érte, nem várni rá, hanem harcolni érte azok ellen, akik a kommunizmus szellemi alapjait védelmezték, akik a demokráciát és Magyarország jövőjét úgy képzelték el, ahogy 1990-ig volt” – folytatta Orbán Viktor. Hozzátette, Antallnak nem volt kétharmada, „pedig ha meglett volna, megspórolhattunk volna húsz évet”. Antall József „azt tette, amit tehetett, és amit tett, az nem volt kevés”.

A kormányfő kiemelte, az adott körülmények között kész csoda volt, hogy Antall József egyben tudta tartani koalíciós kormányát, elindította a gazdaság szerkezeti átalakítását, elkerülte a pénzügyi összeomlást, volt ereje visszautasítani Soros György „országkifosztó javaslatát”, és a bizonytalan belpolitikai háttérrel is biztosan manőverezett a nemzetközi vizeken. „Új alkotmány, új eszmei alapok, új hatalmi viszonyokat eredményező törvények nélkül Magyarország nem találhatott vissza a kommunizmus előtti önmagához, nem találhatott vissza az internacionalizmustól a nemzeti büszkeséghez, az ateizmustól a kereszténységhez és az osztályharcos irigységtől a polgári méltányossághoz” – mondta, hozzátéve, enélkül ma nem lenne csaknem teljes foglalkoztatottság, munkaalapú gazdaság, öt százalék körüli növekedés, és nem sikerülne a migráció ellen megvédeni magunkat. Előadását a kormányfő azzal zárta: hálás Antall személyes példaadásáért, a haza érdekében hozott személyes áldozatáért, a szeretetéért, a türelméért és a bizalmáért, amellyel a fideszesekhez és rajtuk keresztül az új politikai nemzedékhez viszonyult. A Jóisten segítsen bennünket, hogy legalább utólag kiérdemeljük – fogalmazott.

Boross Péter miniszterelnök, Antall József hivatali utóda a konferencia zárszavában azt mondta: szomorú és fájó, hogy már huszonöt éve emlékeznünk kell, de felemelő és nagyszerű, hogy huszonöt év múltán is ilyen szellemi körben emlékezhetünk Antall Józsefre, „a kiemelkedő államférfira, nagyszerű emberre és jó barátra”. Antall miniszterelnöki tisztségéről kijelentette: „a szerencse nem lenne méltó szó, én a gondviselésnek tudom be, hogy így történt: ő volt az, akinek tudására, műveltségbeli fölényére az országnak szüksége volt”. „Búsongjunk azon, hogy korán elment, mert még rengeteg dolga lett volna, de így, hogy ma ilyen színvonalú előadásokat hallhattunk, és holnap a sírjánál emlékezünk, ne legyünk elégedetlenek magunkkal, mert megcselekedjük, amit megkövetelt a haza” – hangoztatta Boross Péter.


Röviden

Deák Ernő, a Bécsi Napló főszerkesztője arról beszélt, hogy 1945 után a különböző emigránshullámok egymás nélkül, sőt, néha egymás ellenében működtek, ezzel ellehetetlenítve az összmagyarság érdekképviseletét, Erdély 1980-as évekbeli sorsa azonban fölrázta és egységbe kovácsolta a nyugati emigrációt. Az 1990-es magyarországi szabad választások és az Antall-kormány azt a benyomást keltette, hogy az emigráció megtette kötelességét – mondta Deák Ernő.

Antall József higgadtan, magabiztosan, szakértően és nemzetet szolgáló módon kormányzott, évtizedekig dolgozott azon, hogy megszerezze a kormányzáshoz szükséges tudást, műveltséget, retorikai készségeket a felmenőitől örökölt politikai érzék mellé – mondta Marinovich Endre, a VERITAS főigazgató-helyettese, Antall József egykori kabinetfőnöke. Hozzátette, Antall József célja volt a magyar politikai szóhasználatból kikoptatni a szocializmus kori kifejezéseket, ám a média gőgösnek és anakronisztikusnak állította be.

Csáky Pál (EP-képviselő, Szlovákia) Churchillt idézve jellemezte az 1990-es politikai helyzetet, miszerint „a kommunizmusban a legszörnyűbb, ami utána következik”, ez zuhant rá Antall József kormányára 1990-ben. A felvidéki magyarság rendszerváltoztatás kori helyzetét kontextusba helyezve úgy vélte, 1989–90 fordulóján Közép-Európa legnagyobb formátumú politikusa még Václav Havellel és Lech Wałeşával összehasonlítva is Antall József volt, akit kiemelt a bátorság, amivel a magyar elnökség nevében megszüntette a Varsói Szerződést.

Hazánkban az egy főre jutó államadósság kétezer dollár volt 1990-ben, a térségben minden ország között a legmagasabb, az eladósodás pedig a működésképtelenség felé haladó, romló gazdaságról árulkodott – idézte fel Kádár Béla közgazdász, akadémikus. Kijelentette, Antall Józsefnek jutott feladatul a válságkezelés azért, hogy elkerülje a pénzügyi összeomlást. Ma visszatekintve az akkori helyzetre, megállapíthatjuk, hogy az Antall-kormánynak semmilyen teljesítményéért nem szabad röstellkednie – összegzett Kádár Béla.