Putsay GáborStabilitás, lendület

Álláspont. Kezdjük egy jó hírrel: az előzetes adatoknál is jobban nőtt a harmadik negyedéves bruttó hazai termék (GDP), vagyis a magyar gazdasági teljesítmény

Putsay Gábor – 2018.12.06. 02:28 –

A GDP a várt öt helyett 5,2 százalékkal emelkedett, ami újabb bizonyítéka a magyar gazdaság erejének. Kiemelendő az is, hogy szinte minden területen érdemi volt a növekedés, a szolgáltatásoktól kezdve a pénzügyi szektoron át az iparig és az építőiparig bezárólag. Ha a szigorú realitásoknál maradunk, figyelembe kell venni azt is, hogy a remek negyedév után ez a rekord növekedési ütem valószínűleg kissé alábbhagy. Az idén az éves bővülés még alulról súrolhatja az öt százalékot, jövőre és 2020-ra azonban három–négy százalék közé mérséklődhet a mértékadó előrejelzések szerint. Ám még mielőtt megkongatnánk a vészharangot, és mindenfélét vizionálnánk, szögezzük le, hogy ez sem rossz, sőt! Ekkor is marad szufla és lendület a gazdaságban, emelkedhetnek a bérek és a beruházások, javulhat az életszínvonal, pozitív lehet a külkereskedelmi és a fizetési mérleg.

Ami viszont nagyon fontos és kiemelendő: ha csökken a GDP-növekedés üteme – elsősorban a globális gazdasági folyamatok miatt, gondoljunk itt például az amerikai–kínai kereskedelmi konfliktusra vagy az ismét túlfűtött ingatlanpiacra – és belefutunk egy újabb válságba, s ismét recessziós időszakot élhetünk át, akkor ebbe a leszálló ágba a magyar gazdaság úgy kerülhet be, hogy nincsenek egyensúlyi problémái. Talpon, vagy ha úgy tetszik, a felszínen tud maradni. Az ehhez szükséges stabilitást pedig nem kevesebb mint öt év alatt sikerült elérnünk, hiszen onnantól számítható a gazdasági fordulat. Nem véletlenül beszélt arról a napokban Patai Mihály, a Magyar Bankszövetség elnöke sem, hogy korábban minden válságba úgy mentünk bele, hogy a fizetési mérleg és az államháztartás deficitjének problémájával küszködött az ország, a külkereskedelmi mérlegünk pedig tradicionálisan deficites volt. Most viszont teljesen más a helyzet: ennél jobb állapotban még soha nem volt a magyar gazdaság. Az államháztartás ugyanis fegyelmezett, a fizetési mérleg és a külkereskedelmi mérleg is pozitív, miközben az államadósság csökken, méghozzá úgy, hogy jelentős a kereslet az állampapírok iránt. És ennél nagyobb piaci elismerés – hitelminősítők ide, hitelminősítők oda –, nem szükséges.

De miért fontos mindez? Leginkább azért, mert ahol csapongó az államháztartás, rossz a kereskedelmi mérleg vagy nem tudnak kivergődni az adósságból, annak az országnak „annyi”. Most a globális konjunktúra kellős közepén még lehet tartani a szintet, lehet kozmetikázni az adatokat, de ha a válság jelei a legcsekélyebb mértékben megmutatkoznak, dől minden, mint a dominó, kezdve a bankrendszerrel. Emlékszünk még, nem is olyan régen a szocialista–liberális koalíció regnálása alatt kis híján a szegényházba, az államcsőd közelébe és a nemzetközi hitelezők markába kerültünk. Ebből a gödörből 2010 után, nem kis erőfeszítéssel és áldozattal tudtunk csak kikecmeregni.

A mostani növekedés a kormány adócsökkentést és béremelést megvalósító gazdaságpolitikája mellett leginkább annak köszönhető, hogy a fejlett országok jó kondíciói miatt erős a kereslet a Magyarországon előállított termékek iránt, azaz nagyon erős az export, lendületesek a beruházások és az építőipar is csaknem harmincszázalékos növekedést ért el, nem kis részben a hazai lakás- és családpolitikának köszönhetően.

Vagyis most a hullám tetején vagyunk, és ha a világgazdasági helyzet romlik, akkor is meglesz hozzá a stabilitásunk, hogy a gazdasági szörfdeszkáról ne a víz alá bukjunk, hanem a felszínen maradva tovább „evezzünk”.