Veczán ZoltánDecebal decibeljei

Aktivizálta magát a román diplomácia is a centenárium jegyében

Veczán Zoltán – 2018.12.06. 02:12 –

A napokban a német köztévének esett neki a berlini román nagykövetség és Bukarest is, mert a németek nem az ő szájuk íze szerint való történelemfogalmakkal számoltak be a december elsejei gyulafehérvári nagygyűlés századik évfordulójáról.

A román harag a német DPA hírügynökség anyagát átvevő ZDF köztévére zúdult, amelynek szerkesztői anyagukban az Erdély Romániához való csatlakozását egyoldalúan, illegitim módon és a román hadsereg közeledő szuronyaival megtámogatva kikiáltó nagygyűlés után történteket nem „egyesülésként”, hanem Kelet-Magyarország „elcsatolásaként”, annektálásaként értelmezték, és erre az Anschluss szót használták.

Bukarest közleményben döbbenetesnek nevezte a dolgot, a berlini nagykövetük, Emil Hurezeanu külön felháborodottságának adott hangot emiatt, és követelte a román történelem-mitológia szerinti kijavítását, tudatlansággal vagy rossz szándékkal vádolva a németeket. Vé- gül a ZDF engedett a hangoskodásnak, és módosította a cikk szövegét.

Mindenesetre én is tollat ragadtam, hogy megfejtsem, mennyire gondolja komolyan a közleményekben meglehetősen kusza módon vagdalkozó román diplomácia, hogy igaza van, s levelet írtam a külügynek és a nagykövetségnek címezve.

Összefoglalva, a román érvelés szerint Gyulafehérvárott „minden párt, minden vallási felekezet és minden társadalmi csoport képviseltette magát”, emellett százezer ember gyűlt össze, és ilyen módon nyert legitimitást az egyesülési követelésük Romániával, továbbá mindez a népek önrendelkezési jogán alapuló döntés volt.

Minderre vonatkoztatva kérdeztem a román illetékeseket, hogy az etnikai megoszlás figyelembevételével valóban úgy gondolják, hogy minden csoport képviselve volt Gyulafehérvárott? Afelől is érdeklődtem, hogy amennyiben a népek önrendelkezési jogáról beszélnek, akkor mi a helyzet a kolozsvári magyar és a marosvásárhelyi székely nagygyűléssel, amelynek résztvevői – a románhoz hasonló módon – dekrétumot adtak ki, hogy ugyanakkor ők a Magyarországhoz való tartozás mellett tették le voksukat?

Bukarest a ZDF szóhasználatában az Anschluss szónak igen keményen nekiment, mondván, azt egy lapon sem lehet említeni a Nagy Egyesüléssel, ezért rávilágítottam, hogy az osztrákoknál legalább tervben volt a népszavazás Németországhoz csatolásuk előtt, s hogy a német hadsereg nem lépett osztrák földre korábban, ellenben a román hadsereg már Erdélyben járt, amikor összerántották a gyulafehérvári nagygyűlést, s érdeklődtem, miben tartja demokratikusabbnak ez utóbbit amaz előbbinél. Végül egy teoretikus kérdéssel zártam a sort, rákérdezve, hogy ha százezer ember legitim módon képviselhet egy egész hatalmas országrészt, Bukarest elismerné-e egy székely nagygyűlés dekrétumát, ha százezer ember összegyűlne Székelyudvarhelyen, és deklarálná Erdély egyesülését Magyarországgal?

A másként láthatóan ugrásra kész és közlékeny Bukaresttől azonban a kérdésekre lapzártánkig nem érkezett válasz.

Hozzátenném, a magam részéről ugyancsak éltem egy helyreigazítási kérelemmel: november 26-án a The Economist hasábjain jelent meg egy cikk arról, hogy „a birodalmi határok még mindig léteznek”, s példaként Lengyelország és Románia választási térképeit hozták fel. Ugyanakkor keleti szomszédunk helyzetének ismertetésekor azt írták, hogy Románia északi fele (azaz Erdély és a Partium) 1918-ban újraegyesült az ország déli részével. Miután rávilágítottam, hogy Románia az 1918 utáni formájában korábban sohasem létezett, a cikk szerzője udvariasan megköszönte a jelzést, kijavította a cikkben az érintett szót (a semlegesebb hangú, bár még mindig román szempontból értett egyesülésre), és végjegyzetben jelezte a fenti információt.

A tanulság mindebből az, hogy a Nyugat tollforgatóinak és véleményformálóinak, milliós olvasottságú lapok és médiumok munkatársainak jellemzően fogalmuk sincs régiónk történelméről, az igazság számukra így indifferens: arra hallgatnak, aki hangosabb. S esetünkben sajnos a román propaganda jóval erősebb a magyar PR-nál.