Domonkos LászlóIljics, a fertőző

Lássuk be, a Lenin nevezetű lidérc még mindig itt fészkel a házunk táján, még ha hajlamosak is vagyunk nem észrevenni

Domonkos László – 2018.11.07. 01:31 –

Így november 7-én eszembe jut, hogy Magyarországon is nemzedékek sorának (az én generációmnak is) a kommunizmusban még különbüntetésként egy ember extrabűvöletében kellett felnőnie és élnie (szerencsére halnia már nem). Ezt az embert Vlagyimir Iljics Uljanovnak hívták, 1870. április 22-én született Szimbirszkben – ezt annak idején kívülről kellett tudnunk, születésnapját külön ünnepelni voltunk kötelesek – és 1924. január 21-én szenderült jobblétre Gorkiban. A Lenin (a. m. Lénai) álnevet úgynevezett „mozgalmi névként” vette fel 1900 körül, egyik későbbi nagy ellensége, a mellékesen szintúgy marxista Plehanov Volgin (Volgai) álnevét majmolva. Plehanovról ez a Lenin-Uljanov ugyanúgy bravúros mennyiségű és intenzitású mocskot hordott össze, mint mindenki másról, akinek az övétől akár csak jottányit is eltérő véleménye volt Oroszországról, forradalomról, társadalmi fejlődésről és hasonlókról. Enyhén szólva ádáz és vad vitái idején kedvenc kifejezései, jelzői voltak a „rothadt”, „átkos”, „bűzhödt” és hasonlók. Az eszelős gyűlölködés, a végzetes és végletes türelmetlenség, a maximális kirekesztés, a másként gondolkodók kíméletlen lebunkózása, a totális és tökéletes egyeduralomra való törekvés jellemezte minden megnyilvánulását, a legelső – már 1918-ban létesített – Gulag-táborok felállításáig és tovább. A többit (nagyjából) tudjuk. Onnantól kezdve, hogy a huszadik századi emberiség egyik legnagyobb tragédiája volt, hogy a Titanic süllyedt el az Auróra helyett…

Gyűlölködés, kirekesztés, minden más vélemény lebunkózása, kizárólagosság, teljes egyeduralomra törekvés. Nem ismerős fogalmak, jelenségek, hajlamok a mából?

Igen, az unásig ismert kommunista szlogen szerint: Lenin élt, Lenin él, Lenin élni fog. (Lényin zsil, Lényin zsity, Lényin bugyet zsity, hogy egészen autentikusak legyünk.) Ez az Iljics legalább olyan fertőző, mint a pestis vagy a tífusz. Az úgynevezett liberalizmus, ami korunkban valójában egyféle libe­rál­bolsevizmus, ebből táplálkozik, a pesti belvárostól Brüsszelig. Iljics, a fertőző, így és ekképpen él és hat, manapság legalább annyira, mint egykoron. Járvány, a legszörnyűbbek közül. Amikor nekirontott Plehanovnak és Kautskynak, Martovnak és Bernsteinnek és mind-mind a többieknek: olyan irtózatos, valóban pestis hatású fertőzéscunamit indított el, aminek következményeit talán még unokáink is nyögni fogják. Az 1917-es november 7-ei bolsevik puccs után hatalomra kerülvén, bő fél évtized alatt sikerült nemcsak Oroszországot tönkretennie, de szörnyeteg-mancsa Kun Béláékkal Magyarországra is elért, és már ott matatott Németország és Ausztria körül is. Úgynevezett ideo­lógiájánál undorítóbbat, ennél az élet- és emberidegen zagyvaléktömegnél ellenszenvesebbet, visszataszítóbbat elképzelni sem nagyon lehet. Röviden összefoglalva a lényeget ez a Lenin-Uljanov azt gondolta, hogy rajta – és talpnyalóin – kívül mindenki más nemcsak hülye, reakciós és ellenség, de kiirtandó is. És midőn továris Lényin utódainak szovjet imperializmusa következtében mindez a második világháború végén, 1945-tel kezdődően hozzánk is elér: megérkezünk a nemzedékek (köztük az én generációm) már emlegetett sorsváltozatához…

Lássuk be, a Lenin nevezetű lidérc még mindig itt fészkel a házunk táján, még ha hajlamosak is vagyunk nem észrevenni. Ki kellene már iktatni, el kellene már pusztítani véglegesen. Úgy, ahogyan ő, ez a páratlanul kártékony véglény, egy teljes évszázad tönkretevője tette mindennel és mindenkivel maga körül.