A megállított idő

A Bohém rapszódia se több, se kevesebb egy jól megcsinált életrajzi filmnél, de a remek színészi alakítások és a Queen dalai felemelik az átlagosság fölé

Sárdi Krisztina – 2018.11.07. 01:14 –

Gondokkal teli létrejötte miatt is nagy várakozás előzte meg a Bohém rapszódia (Bohemian Rhapsody) című film október végi londoni világpremierjét, ugyanis az előkészítés, illetve a forgatás során nemcsak a film főszereplőjét cserélték le a Queen együttes még élő tagjainak kérésére, de egy adott pillanatban Bryan Singer rendező is otthagyta.

BohémFreddie Mercury szerepében Rami Malek (középen) telitalálatnak bizonyult (Forrás: Forum Hungary)
Végül Dexter Fletchernek köszönhetően elkészült a Queen történetét az 1970-es megalakulástól az 1985-ös Live Aid koncertig a frontember, Freddie Mercury alakján keresztül végigkísérő alkotás, amely már a magyar mozikban is látható.

Ám a nagy felhajtás ellenére nem aratott eddig osztatlan sikert, az egy-két kiemelkedő színészi alakítás mellett leginkább a jól ismert és szeretett Queen-dalok viszik el a hátukon a megvalósításában egyébként nem kiemelkedő filmet. Ami persze nem azt jelenti, hogy rossz vagy nézhetetlen: szép fényképezés, komolyan összerakott jelenetek, jó forgatókönyv jellemzi, csak sok csavart ne várjunk tőle. Helyenként kicsit hatásvadász, és leheletnyivel többet foglalkozik Freddie Mercury szexualitásával, mint szükséges, ám amint felcsendülnek a Queen már legendássá vált dalai, minden egészen más színezetet kap.

Miközben halljuk a digitálisan felújított rockhimnuszokat a vásznon megelevenedő koncerteken, a film legizgalmasabb momentumai talán a stúdióalbumokat, lemezfelvételeket és turnékat bemutató képsorok. Mindemellett nagyon jó humora is van: ebből a szempontból kiváló munkát végeztek a forgatókönyvírók, Anthony McCarten és főleg Peter Morgan, aki a Helen Mir­rennek Oscar-díjat érő A királynőt is jegyzi (többek közt a díjnyertes Netflix-sorozat, a The Crown, és az itthon is futó színdarabja, az Audien­cia mellett).

De aranyat érő dialógusok is szép számmal akadnak a Bohém rapszódiában: például a zenekar megalapítását eredményező, hátsó udvari beszélgetés Mercury, Brian May és Roger Taylor között fogakról és slágerekről, vagy amikor a már sikeres Queen búcsút mond az EMI lemezkiadónak és despota vezetőjének, Ray Fosternek (Mike Myers), amelyet némi kődobálás is követ.

A színészek sem okoznak csalódást. A Freddie Mercuryt életre keltő Rami Malek – aki a magyar nézőknek a Mr. Robot című sorozatból, illetve az Éjszaka a múzeumban és az Alkonyat-filmekből lehet ismerős – érzékeny alakítása és lenyűgöző átalakulása esélyes a 2019-es legjobb férfi főszereplő Oscar-díjára. Nem marad el tőle a sorban a Brian May-t játszó, mindeddig alig ismert Gwilym Lee sem, aki nemcsak megszólalásig hasonlít a zenészre, hanem a figurát is zseniálisan hozza.

Továbbá remek karakterszínészeket is láthatunk a filmben: Aidan Gillen a zenekart felfedező John Reidként, valamint a mindig kiváló Tom Hollander Jim Beach jogi tanácsos, későbbi menedzser szerepében kitűnőek. Itt kell megjegyeznünk, hogy jól sikerült a magyar hangok kiválasztása is: a Jászai-díjas Fehér Tibor például brilliánsan kölcsönzi hangját Rami Maleknek.

A Bohém rapszódiának egy igazán feledhetetlen része van: az 1985-ös, Wembley-stadionbeli, jótékonysági Live Aid-maraton, amelynek teljes Queen-blokkját végigkövethetjük (a koncert és az odáig vezető út foglalja keretbe a cselekményt). A húszperces jelenetsort pedig úgy alkották meg, hogy az akkor még meg sem született nézők számára is megfoghatóvá válik valami abból az elképesztő rocktörténeti pillanatból – katartikus élmény.

Bohém rapszódia (Bohemian Rhapsody)
Angol–amerikai zenés életrajzi dráma, 2018
R.: Bryan Singer, Dexter Fletcher
10/7