Kő AndrásGesztusok

A világot élénk gesztusok szédítő arzenálja alkotja. A kutatók szerint csak a kezünkkel ötezer különböző nonverbális kommunikációt közvetíthetünk

Kő András – 2018.11.03. 01:38 –

Michelangelo híres freskója, az Ádám teremtése is hatásosan ábrázolja az első ember és az Úr egymás felé nyújtott kezét. Desmond Morris neves brit zoológus, antropológus megfigyelte, hogy úgy használjuk a kezünket, mint egy karmesteri pálcát, hangsúlyozandó vele szavaink ritmusát és szándékát. Mondhatjuk, hogy az olaszok szinte karmesterpálca-virtuózok, míg például a japánok már kevésbé lelkesek a karmesterpálca használatát illetően. A Buffalói Filharmonikus Zenekar karmestere szerint a vezénylés igazság szerint vizuális művészet. Apró gesztusok segítségével az ember befolyást gyakorolhat az egész előadásra.

A gesztusokat és a testbeszédet néma nyelvnek is nevezik, mert a „némaságnak” megvan a maga különleges hangereje és közvetlen hatása az életünkre. Néhány kutató egészen odáig megy, hogy azt állítja: a beszélt nyelv szánalmas dolog. Az ember megtölti a tüdejét levegővel, hogy azután megrezegtessen a torkában egy kis szalagot. Micsoda időpocsékolás! A gesztusok lerövidítik ezt az utat. Sokkal erősebbek az írásjeleknél, a szavaknál – hangoztatják.

Még II. Erzsébet brit királynő is elsajátított egy bizonyos testbeszédet, hogy ily módon üzenjen a kíséretének. Ha például a kézitáskáját a jobb kezéből a balba teszi át, ezzel azt jelzi testőreinek: „Gyertek és menekítsetek ki ebből a helyzetből!”

A gesztusok szótára egyszerre informatív és szórakoztató, de egyúttal veszélyes is lehet. Esetenként ugyanis mást és mást közvetít a különböző országok polgárai számára, ennélfogva fájdalmas és kellemetlen helyzeteket teremthet. Vannak olyan gesztusok is, amelyek egyenesen csodának tűnhetnek…

II. János Pál megáldott a Vatikánban egy Jan Lawrick nevű orvost, aki Londonból látogatott el a pápához. II. János Pál gesztusa után – a jelenlévők megrökönyödésére – az orvos felkelt a tolószékéből, és a saját lábán hagyta el a helyszínt. Az apácák döbbenten kiáltottak fel: „Csoda történt!” Az orvos később elmagyarázta, hogy fáradt volt, ezért ült bele az üres tolószékbe, amelyet aztán az egyik apáca a pápa elé tolt.

Az elmúlt napokban az 1956-os forradalomra emlékezve többször premier plánba került a Kossuth Lajos tér, ahol annak idején drámai események zajlottak. Ez juttatta eszembe az egykori miniszterelnök, Antall József gesztusát. Nem tudom, hogy milyen ünnepség zajlott, a lényeg az, hogy felhangzott a Himnusz. Az éles szemű operatőr Antallra fókuszált, majd később a kezére. A televízió képernyőjén tökéletesen lehetett látni, hogy a miniszterelnök a Himnusz akkordjai alatt ökölbe szorította az egyik kezét, így hallgatta végig nemzeti imánkat. A gesztus kifejező volt, árulkodó, lefegyverző és sokatmondó.

Azt hiszem, az egykori kiváló publicista, Galsai Pongrác írta le: „Az ember hovatartozását nem a törzs, a vér, a származás dönti el… Talán csak annyi, hogy a Himnusz és a Szózat hallatán tud-e sírni.” Antall József ökölbe szorított keze többet jelentett a sírásnál.