A négy pápa napja

Ferenc pápa emelte a szentek közé II. János Pált és XXIII. Jánost

Ozsváth Kálmán – 2014.12.25. 08:51 –

A világtörténelemben egyedülálló alkalom volt, amikor 2014. április 27-én Rómában, a Szent Péter téren Ferenc pápa elődje, a nyugalmazott XVI. Benedek jelenlétében avatta szentté II. János Pált és XXIII. Jánost. A különleges eseményt hosszú előkészítő munka előzte meg, hiszen nemcsak a boldoggá, de a szent avatást is egy évekig, sőt olykor évtizedekig elhúzódó kutatási és vizsgálódási időszak előzi meg. A korábbi két szentatya nemcsak életében alkotott maradandót és korszakalkotót, de földi haláluk után mindkettőjüket nagy tisztelet övezi.

II. JP pp és XXIII. J p 576

A boldoggá- és a szentté avatás annak az ünnepélyes kijelentése, hogy az elhunyt Isten színe látására jutott, vagyis kiérdemelte az örök boldogságot, a Mennyországot. Teológiai tartalma mindkettőnek ugyanaz, annak ünnepélyes kinyilvánítása, hogy az elhunyt hősies fokban gyakorolta az erényeket, illetve akár életét áldozva tett tanúságot Krisztusba vetett hitéről. A különbség abban áll, hogy a boldoggá avatás során az egyház megengedi egy adott közösség számára az illető tiszteletét, a szentté avatás során viszont az egész egyház számára elrendeli hivatalos tiszteletét. A boldoggá avatás gyakorlatilag a szentté avatást megelőző lépés, vagyis magának a szentté avatási eljárásnak a közbeeső „állomása”. A végcél minden esetben a szentté avatás, hiszen ez jelenti a végső döntést magáról az életszentségről.

Ami az eljárást illeti: a Vatikánban ellenőrzik és elismerik az egyházmegyei eljárás szabályszerűségét, majd többlépcsős procedúra keretében vizsgálják az összegyűlt anyagokat. Az iratok alapján készített összefoglaló munka az úgynevezett „positio”. Először általában a történészek vizsgálják az életutat, őket a teológusok követik. Ezután kerül az anyag a szentté avatási kongregáció bíborosaihoz. A történészek nyilatkoznak a dokumentációról, annak a teljességéről, megbízhatóságáról, hitelességéről, a teológusok a hősies erénygyakorlatról, életszentségről vagy a vértanúságról, a bíborosok összegző véleménye után pedig a kongregáció bíboros prefektusa a mindenkori szentatya elé tárja az ügyet, aki, mint egyedüli bíró meghozza a döntést az életszentségről.

Ha vértanúról van szó, akkor nincs szükség csodára a boldoggá avatáshoz, hitvalló esetében viszont ekkor kezdődik meg a csodák újbóli kivizsgálása. Amíg nem zárul le az életszentségre vonatkozó rész, a csodákat nem vizsgálhatják. Azok kivizsgálása is három lépcsőben történik, és ha pozitívan zárul, akkor kerülhet sor első körben a boldoggá avatásra. Szentté avatható az, akit már boldoggá avattak, és a boldoggá avató szertartás után két csoda történt. A csoda olyan esemény, amelyet nem tartunk lehetségesnek tapasztalataink, ismereteink, a tudomány fényében. Elméletileg bármilyen feltételezett csodát a kongregáció elé lehet tárni. A csodát bizonyítani kell, ha két csoda történt, elég a szemtanú, ha nincs szemtanú, akkor négy csoda igazolható. Csoda lehet többek között gyógyítás vagy gyógyulás, amit híresebb orvosnak kell elismernie.

A vértanú vagy egy hitvalló nyilvános tiszteletét az ősegyházban a püspök engedélyezte. A XI. század óta a boldoggá-és szentté avatást a pápának tartották fenn. II. János Pál pápa 1983. január 25-én újraszabályozta a szentté avatás rendjét. II. János Pál pápa több boldogot és szentet avatott saját hazájában, Lengyelországban. A szertartáson a püspök kéri a szentatyától a boldoggá avatást. A jelölt életpályájának rövid ismertetése után a pápa is el szokta mondani a boldoggá avatás formuláját, majd kihirdetik az egyházi személy boldoggá avatását. A formula elhangzásával egy időben a bazilika homlokzatán, vagy ahol történik az avatás, leengedik a kifüggesztett boldoggá avatott nagy alakú arcképét.

1662. január 1-jétől kezdődően az összes boldoggá avatás a Vatikánban zajlott, egészen 1981-ig, amikor II. János Pál pápa Manilában tizennégy boldogot avatott. VI. Pál idején jött szokásba, hogy a pápa végezte a boldoggá és a szentté avatást is, XVI. Benedek pápa 2005-ben visszaállította a korábbi gyakorlatot. Ennek értelmében a boldoggá avatást, bár mindig pápai cselekmény, a szentatya képviselője végzi, aki rendes körülmények között a Szentek Ügyei Kongregációjának a prefektusa. Bár alapos indok esetén Rómában vagy más helyen is lehetséges, a boldoggá avatás abban az egyházmegyében történik szentmise keretében, amely kezdeményezte az eljárást, hogy ezáltal is kihangsúlyozódjon az, hogy egy helyi kultusz engedélyezéséről van szó. A szentté avatást továbbra is a pápa végzi Rómában, kifejezve az egyház egyetemességét és azt, hogy a szentté avatás az egész egyházra vonatkozik.

Kettős avatás

A kereszténység történetében egyedülálló, hogy két pápa szentté avatására egy időben került sor. Ebben az esetben a II. Vatikáni Zsinat köti össze a két egyházfőt: XXIII. János volt, aki elindította az egyház életét átalakító zsinatot, II. János Pál pedig az, aki azt valóra váltotta. Az 1962. október 11-én megnyílt zsinatot összehívó, és azt 1963. június 3-i haláláig vezető XXIII. Jánost a zsinati bíborosok és számtalan hívő azonnal szentté akarta avatni. Ennek ellenére az Olaszországban „jó pápaként” ismert főpásztor kanonizációja ötven évnél tovább húzódott és csak II. János Pál 2000. szeptember 3-án avatta boldoggá.

XXIII. János, azaz Angelo Roncalli a „jó pápa” néven vonult be a történelembe, eredetileg mosolygós és közvetlen természete miatt. Átmeneti pápának szánták a tizenkét évig uralkodó XII. Piusz után, de nem az lett. Ellenkezőleg! Ő hívta össze az egyház irányvonalát máig meghatározó II. Vatikáni Zsinatot, hogy kinyissa a Római Katolikus Egyház ablakát és „friss levegőt engedjen be” rajta .

II. János Pál pápa szentté avatását a hívek egy csoportja már 2005. április 8-i temetésén kezdeményezte Santo subito! - Azonnal avassák szentté! feliratú transzparensekkel. Ennek első lépcsőfokát, vagyis a boldoggá avatási ügyet 2005. június 28-án megnyitották és két évvel később az egyházmegyei szakasz le is zárult. Az ügyirat ünnepélyes aláírására 2007. április 2-án kerül sor. A szentté avatások szabályai szerint öt évet kell várni valakinek a halála után, hogy megkezdhessék a szentté avatási procedúrát, azonban ettől az előírástól bizonyos esetekben el lehet térni. A kanonizációs eljárás során megvizsgálták Marie Simon-Pierre Normand meggyógyulásának körülményeit és azt hivatalosan is megtörtént csodának ismerték el. A francia apácánál 2001 júniusában Parkinson-kórt diagnosztizálták. A betegsége előrehaladtával 2005 áprilisától már nem tudott írni, autót vezetni, sőt a járni is alig tudott. A nővérnek erőt adott a szintén Parkinson-kórban szenvedő II. János Pál pápa példája, ezért a szentatya halála után imádkozott hozzá, ami két hónappal később meghallgatásra került: 2005. június 2-án egy belső hang sugallatára elkezdett írni és megdöbbenve tapasztalta, hogy írása megjavult, másnapra pedig egész teste teljesen meggyógyult.

2009 decemberében XVI. Benedek „tiszteletreméltó” címmel ruházta fel II. János Pált, ami az utolsó lépés a boldoggá avatás előtt. 2011. május 1-jén pedig XVI. Benedek pápa a boldogok sorába emelte a korábbi lengyel egyházfőt. Másnap a koporsóját a Szent Péter-bazilika altemplomából a Szent Sebestyén kápolna oltára alatti részbe helyezték át. 2013. április 25-én a Floribeth Mora Díaz Costa Rica-i asszony II. János Pál pápa közbenjárására történő gyógyulását vizsgáló orvosi bizottság kijelentette, hogy az eset tudományosan megmagyarázhatatlan – ezzel a szentté avatáshoz szükséges második csoda is bizonyítottá vált. A 2011-ben 48 éves négygyerekes asszony gyógyíthatatlan agyi verőértágulatban szenvedett. Az orvosok, bár mindent megtettek érte, csak egy hónapot adtak neki. A nő egyfolytában II. János Pálhoz imádkozott gyógyulásért és amikor a pápa római boldoggá avatását nézte a televízióban, illetve látta a képét egy magazinban, meggyógyult. A kezelőorvosa, Dr. Alejandro Vargas Roman is megerősítette, hogy az eset orvosilag megmagyarázhatatlan. A kanonizációról szóló hivatalos döntést Ferenc pápa 2013. július 5-én hozta, amikor aláírta a dekrétumot, amely igazolja a II. János Pál pápa közbenjárásával történt csodát. Ezzel Ferenc pápa elfogadta a Szenttéavatási Ügyek Kongregációja előterjesztését. 2013. szeptember 30-án Ferenc pápa a napközi imaóra keretében kihirdette, hogy a két boldog pápát 2014. április 27-én, húsvét második vasárnapján, az Isteni irgalmasság ünnepén avatják szentté.

Ünnepi sorok

A rámai Via della Conciliazione már éjszaka tele volt zarándokokkal, akik hálózsákban aludva várták a hajnalt, amikor megnyitották a Szent Péter térhez vezető utakat. Az éjszakát a hívek nagy része a nyitott templomokban töltötte imával, az Oltáriszentség imádásával, gyónással, rózsafüzér-imával. 2014. április 27-ére, az Isteni Irgalmasság vasárnapjára a „négy pápa” napjaként fog az utókor emlékezni. A kereszténység kétezer éves történetében egyedülálló esemény volt az a vasárnapi: Ferenc pápa XVI. Benedek emeritus pápa jelenlétében két nagy elődjét iktatta a szentek sorába.

A szertartás délelőtt 10 órakor körmenettel kezdődött a Szent Péter Bazilika bejárata előtti emelvényen. A szentmise megkezdése előtt Ferenc pápa öleléssel köszöntötte elődjét, XVI. Benedeket, a hívek nagy meghatottsággal fogadták gesztusát. A hivatalos delegációk a Szent Péter téren foglaltak helyet, a zarándokcsoportok pedig színültig megtöltötték a környező utcákat, ahol óriáskivetítőkön keresztül követték a szentmisét, tapssal fejezve ki érzelmeiket a hosszú szertartás fontos mozzanatainál.

Hatalmas ováció követte azt a pillanatot, amikor Ferenc pápa latinul elmondta a szentté avatási formulát és a szentek sorába iktatta XXIII. János és II. János Pál pápákat, ezzel tiszteletüket kiterjesztette az egyetemes egyházra. A szentté avatási rítusra a szertartás elején került sor. A Mindenszentek Litániájának eléneklése után Angelo Amato bíboros, a Szentté avatási Kongregáció prefektusa a posztulátorok kíséretében a pápa elé járult és egymás után háromszor kérte Boldog XXIII. János és II. János Pál szentté avatását. A második kérés után a pápa felszólította a hívőket, „hívjuk a Szentlelket, hogy világosítsa meg értelmünket. Krisztus Urunk ne engedje meg egyházának, hogy tévedjen egy ilyen fontos dologban”. Ekkor felhangzott a kórus Veni, Creator Spiritus éneke, majd a Szentatya a harmadszori kérelem után mondta el a szentté avatás ünnepélyes formuláját.

„A Szentháromság dicsőségére, a katolikus hit felmagasztalására és a keresztény élet fellendítésére, a mi Urunk Jézus Krisztus, Szent Péter és Pál apostolok, valamint saját tekintélyünk erejével, hosszas megfontolás után, miután többször kértük Isten segítségét és meghallgattuk számos püspöktestvérünk véleményét, úgy döntöttünk, hogy Boldog XXIII. János pápát és Boldog II. János Pál pápát szentnek nyilvánítjuk, nevüket a Szentek Lajstromába vesszük, és elrendeljük, hogy az egész Egyház vallásos buzgósággal tisztelje őket a szentek között. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.”

Ezt követően a két új szent ereklyéivel járultak Ferenc pápa elé, amelyeket két teljesen egyforma ereklyetartó foglalt magába. Az egyik XXIII. János egy bőrdarabkáját, amelyet 2000-ben, a boldoggá avatás alkalmából vettek le holttestéről, a másik pedig II. János Pál vérampulláját tartalmazta. Mindkettőt az oltárra helyezték. II. János Pál ereklyéjét a szent közbenjárásának tulajdonított csodás gyógyulás kegyelmében részesült Floribeth Mora Diaz, Costa Rica-i családanya, XXIII. János ereklyéjét pedig a szent rokonai vitték az oltárhoz.

Ferenc pápával együtt misézett százötven bíboros, ezer püspök és pap, közöttük Erdő Péter bíboros, továbbá számos magyar főpásztor, pap és szerzetespap. A hívek áldoztatását nyolcszázhetven pap és diakónus végezte a Szent Péter téren és a környező utcákban. Federico Lombardi, szentszéki szóvivő tájékoztatása szerint Rómában nyolcszázezer zarándok volt jelen, közülük félmillió hívő követte a szertartást a Szent Péter téren és környékén. A szentté avatási szertartáson részt vett egy húsz fős zsidó küldöttség, amelynek tagjai az Egyesült Államokból, Izraelből, Lengyelországból és Argentínából érkeztek, illetve a római zsidó közösséget képviselték. Közöttük volt Ferenc pápa két személyes barátja, Abraham Skorka, Buenos Airesből, valamint Claudio Epelman, a Latin-Amerikai Zsidó Kongresszus főigazgatója. A Szentszék tájékoztatása szerint nagyszámú ortodox, anglikán, továbbá muzulmán vendég is jelen volt a szertartáson. A sok-sok nemzetiség közül számban a legtöbben Lengyelországból és Bergamo környékéről, a két új szent, II. János Pál és XXIII. János földjéről érkeztek, de a világ minden részének zászlója lengedezett az Örök Város szívében, a Szent Péter bazilika környékén.

Ezentúl mindkét szent pápa közbenjárását kérhetjük a Teremtőnél.

 

(Források: Gyarmati Ildikó: Egyházi protokoll, Katolikus Karitász, Magyar Kurír, Vatikáni Rádió, Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség: Kovács Gergely: A boldoggá és szentté avatás, Magyar Katolikus Lexikon, Haider Márta: Boldoggá és szentté avatások az Egyházban.)