Nagy ErvinHuszonkilenc

Kunhalmi odáig merészkedett, hogy azt mondta, sok mindent el lehet mondani a szocialisták elmúlt huszonkilenc évéről, de azt nem lehet állítani, hogy az MSZP ne lett volna demokrata

Nagy Ervin – 2018.10.12. 04:14 –

Történelmünk szégyenfoltja, egy­ben a rendszerváltás hiátusa, hogy még mindig létezik az utódpárt. Nem mondhatni, hogy virágzik, és azt sem, hogy a társadalomalakításban még mindig meghatározó szerepe lenne – de van és működik. Sőt: igyekszik lefedni a baloldaliságot, kisajátítani a szocialista értékeket. Immáron huszonkilenc éve.

Mondják, hogy rendszert váltani erőszakkal egy nap alatt is lehet. Békésen egy-két hónap szükséges; olyan jogszabályok és új törvények pedig, amelyek megalapozzák az új rendszert, évekbe telnek. A gazdasági és politikai alrendszer viszonylag gyorsan alkalmazkodik az új viszonyokhoz, azonban, ha az úgynevezett elitet (vagy nómenklatúrát) nézzük, akkor egy emberöltő is szükségeltetik az átalakuláshoz,
a valódi rendszerváltáshoz.

Olybá tűnik, hogy nálunk, Magyarországon, ki kell várni még jó néhány évet (generációt), hogy oda kerüljön a szocialista párt, ahová való. A történelem szemétdombjára. Minden bűnével, vétkével, hazugságával együtt. És az is jól látszik, hogy nem jött még el az ideje. A szocialista párt ugyanis a minap ünnepelte a huszonkilencedik születésnapját. Bűnben fogant és bűnben él azóta is. A diktatúra sötét árnyéka még ma is rávetül. Közhely, de igaz, és a most ifjonti hévvel a közéletbe bekapcsolódó generáció számára talán ismeretlen tény az, hogy a rendszerváltás előtti években a szocialista nómenklatúra a politikai hatalmát átmentette kulturális és gazdasági hatalommá. És mindezt nyíltan, nem szégyellve az MSZMP örökösének lenni a gyermekcipőben járó demokráciában. Majd jött Horn Gyula, és visszaszerezte a politikai erőt is, illetve csúcsra vitte az egykori egypártrendszerben az egyre csak feljebb lépkedő személyek hatalmát. Mondhatni, a késő kádárizmus reneszánszát köszönhetjük az egykori pufajkás miniszterelnöknek.
Mindebben az a tragikus, hogy most, mikor már megjelentek a szocialista pártban az új generáció tagjai, még mindig ebből élnek, még mindig Horn Gyulát tartják példaképnek. Valahogy nem tudnak vagy nem akarnak a múlttal végképp szembenézni és szakítani, nem tudnak vagy nem akarnak megújulni, az egykori diktatúra rezdülésein és működésén túllépni.

Mikor a szégyenletes születésnapra összegyűltek, magyarázták is a bizonyítványt. Mintha tényleg magyarázatra szorulna az elmúlt három évtized. És valóban… Ugyanis, miután kiosztották maguk közt az úgynevezett Baloldalért díjat, gyorsan tortáztak egyet, majd bizonygatták a sajtónak a demokráciáért való elkötelezettségüket. Kunhalmi Ágnes egész odáig merészkedett, hogy azt mondta, meglátása szerint sok mindent el lehet mondani a szocialisták elmúlt huszonkilenc éves történetéről, de azt nem lehet állítani, hogy az MSZP ne lett volna demokrata. Majd hozzátette azt is, hogy a baloldal továbbra is az emberek oldalán áll, és szeretnék, ha az emberek jövője biztosítva lenne. No hiszen!

Ha mindez igaz lenne, akkor egy új baloldali pártot kellett volna a rendszerváltás után alapítani, és nem átmenteni az MSZMP pártvagyonát. Ha mindez igaz lenne, akkor nem lehetett volna egy egykori pufajkás a párt első embere és Magyarország miniszterelnöke. Ha mindez igaz lenne, akkor nem ágáltak volna a kettős állampolgárság ellen a népszavazás idején. Ha mindez igaz lenne, akkor nem lövetett volna a tömegbe a szocialista kormányzat. És ha mindez igaz lenne, akkor nem puccsolták volna meg Medgyessy Pétert, és nem ült volna először úgy bele a miniszterelnöki székbe Gyurcsány Ferenc, hogy a kutya sem szavazott rá. Majd adta oda annak a Bajnainak a kormányrudat, akinek jelenléte teljes mértékben nélkülözte a demokratikus támogatást.

Mert az a párt nem demokratikus, amely átmenti a diktatúrában élvezett előjogait, amely az ’56-osokat (akik a rendszerváltás szimbolikus példaképei) szembeköpve egy pufajkást segít a hatalomba, amely a gyülekezési jogot tiporta, mikor a tömegbe lövetett 2006-ban, amelynek miniszterelnöke hazudott „reggel, éjjel meg este”, csak a választási előny kiharcolása végett; és végül, az a párt cseppet sem elkötelezett a demokráciáért, amely úgy helyezgette a hatalomban lévő vezetőit, hogy semmiféle társadalmi támogatottság nem volt mögöttük.

Szóval, kedves Kunhalmi Ágnes, óvatosan a szavakkal, óvatosan a demokrataság bizonygatásával, mert úgy csapnak majd vissza azok szavak magára, mint éles bumeráng az ostoba és szerencsétlen gyermek arcába.