Őry MariannDaliásabb idők

Álláspont. Recep Tayyip Erdogan török elnök tegnap véget ért kétnapos látogatásán Orbán Viktor miniszterelnök már korábban is hangsúlyozott, pragmatikus irányvonalakat erősített meg

Őry Mariann – 2018.10.10. 03:05 –

Törökország stabilitása kulcsfontosságú Európa és benne Magyarország biztonságához, a török–magyar gazdasági kapcsolatokat pedig tovább kell fejleszteni.

Európa biztonságának kulcsát nem Magyarország akarta a törökök kezébe adni. A 2015-ös migránsválságban a magyar kormány volt az első, amely érdemben fellépett Európában a népvándorlás megállítása érdekében. A kerítés megépítéséhez nem tapsolt az Európai Unió vezetése, egyetlen brüsszeli euró nélkül épült a határzár. Annál több vád érte viszont a magyar kormányt, volt itt minden, új vasfüggönytől a nácizásig. Ebben azóta sincs változás, a kritikusok ízlése sem lett jobb, gondoljunk csak arra, hogy vannak, akik koncentrációs táborokhoz hasonlították a tranzitzónákat. Miközben Magyarország építkezett, Angela Merkel német kancellár egyre csak fogadta a migránsokat, és győzködte népét, hogy minden rendben lesz, Németországnak sikerülni fog. Ma már tudjuk, nem sikerült, és Merkel okkal aggódhat saját jövőjéért is. A migráns­áradat megállításának „nagy berlini ötlete” a Törökországgal kötött uniós megállapodás volt. A magyar kormány már akkor, 2016-ban figyelmeztette az európai vezetőket, nem szabad úgy leülni tárgyalni a török vezetéssel, hogy Európa gyenge, zsarolható, és rászorul a segítségre. Mégis ez történt, és ebből fakad az Orbán Viktor által is említett realitás.

Szintén ezzel függ össze a hétfői sajtótájékoztatón mindkét vezető által kifogásolt török csatlakozási folyamat vagy inkább annak hiánya. Jól mondták, valóban példátlan és nonszensz, ami történik évtizedek óta. Azt nem lehet csinálni, hogy a gyenge, Törökország segítségére rászoruló uniós vezetés mindent megígért Erdogannak, aztán szépen elkezdett visszatáncolni az ígéreteiből. Ettől mégis mit várnak? Amit Orbán Viktor mond, hogy biztonsági és gazdasági megállapodást kell kötnie Európának Törökországgal, az tiszta sor. Amit az Európai Unió csinál, az viszont tisztességtelen és főleg ostoba. El kell dönteni, hogy az unió vezetői szerint Törökország Európa része lehet-e valaha, vagy sem. Félreértés ne essék, nem azoknak a vezetőknek kell dönteniük, akik leszerepeltek a migrációs válság „kezelésével” is, akiknek meg vannak számlálva a napjaik a jövő tavaszi EP-választásokig. Rájuk nyilván nem bízhatunk ilyesmit.

Miközben Angela Merkel ismeretlen okból azt hiszi, társaival elég erősek ahhoz, hogy hitegessék és bizonytalanságban tartsák Erdogant, az európai realitás megváltozik körülöttük. Hiszen elég csak megnézni a felvételeket az Erdogan elnököt parancsnokaként üdvözlő többezres kölni tömegről. Törökország már ott van az unióban, Németországban legalábbis. A kérdés csak az, a németek viszik-e be a törököket Európába, vagy a törökök viszik ki onnan a németeket.

A török csatlakozási tárgyalásokról mondta a miniszterelnök, hogy az európai politikusok viselkedése „méltatlan, és messze van attól, amit okosnak neveznek”. Ahogy messze van attól a „daliás korszaktól” is, aminek a szülötte volt Orbán Viktor megfogalmazása szerint Gül Baba, „amikor nemzeteink nagy fiai feszültek egymásnak”. Ehhez a nagysághoz valóban fel kellene nőnünk, hogy Európát olyanok vezessék, akikről – stílszerűen Balassit idézve – elmondhatjuk: „Emberségről példát, vitézségről formát mindeneknek ők adnak, / Midőn, mint jó sólymok, mezőn széllyel járnak, vagdalkoznak, futtatnak.” Ez már nincs is olyan távol.