Miért az olimpia előtt „disszidált” Varga Zoltán?

Labdarúgás. Ötven évvel ezelőtt a magyar futball egyik legnagyobb tehetsége Guadalajarában úgy döntött, hogy külföldön folytatja pályafutását

RR – 2018.10.10. 02:43 –

Holnap lesz ötven éve, hogy Varga Zoltán, a Ferencváros ikonikus labdarúgója úgy döntött, nem tér haza a mexikói olimpiáról. Sőt: már a mérkőzéseket sem várja meg.

Varga Zoltán 20181010 Hajdanán a Labdarúgásban jelent meg e híressé vált fotó, amelyről a szerkesztők nem tudták kiretusálni Varga Zoltánt, ezért jobb megoldást nem találva áthúzták az arcát. Páncsics Miklós fejét még rá tudták montírozni a gépkocsivezető testére (Fotó: MH)

Amikor Varga Zoltán a kilencvenes évek közepén hazatért, nem beszélt az akkori ügyekről. Különböző forrásokban eltérő mozaikdarabkák megjelentek, ebből próbáltuk meg rekonstruálni, mi is történt 1968 októberében.

„A játékosok már gyülekeztek a szálloda halljában, éppen indultunk volna edzésre. Guadalajarában, a minden igényt kielégítő Cheplita motelben laktunk, nem is volt más vendége a szállodának, csak mi. Az indulás előtt valaki szólt, hogy várjunk még egy kicsit, Varga Zoli nincs itt. Vártunk öt percet, tízet, gondoltuk elaludt, most borotválkozik, mindjárt itt lesz. Amikor aztán csak nem jött, elindultam fel, a szobája felé. Kopogok egyszer, kopogok kétszer, semmi… Akkor már ott voltak mögöttem a játékosok is. Belülről néma csönd. Valaki szerzett egy pótkulcsot a portán, kinyitottuk az ajtót, s amint beléptem, minden világossá vált előttem. Az addig mindig tipikusan futballista-rendetlenséggel berendezett szoba teljesen üres volt. Az ágy bevetve, sehol egy személyes holmi, egy jelenlétről árulkodó nyom. Szinte rutinból nyitottam ki a szekrényt, az is teljesen üres volt. Csak a belső, tükrös oldalán, mint az inga, himbálózott egy szövetdarab. A formaruhához járó nyakkendő. Másnap kezdődött az olimpia” – vetette papírra édesapja drámai visszaemlékezését az Apám regénye című könyvében Lakat T. Károly.

Varga Zoltán távozása a magyar futball egyik legtöbbet tárgyalt „ügye” az 1986-os mexikói 0–6 óta. Bocsák Miklós már a nyolcvanas évek első felében megszólaltatta róla az addig a hazai sajtóban erről nem nyilatkozó Vargát (A Császár és utána a sötétség), idézett könyvében kitért az ügyre Lakat T. Károly, majd 2000-ben megjelent Bartus László Varga Zoli disszidál című könyve, s érintette a kérdést Lakat T. Károly Requiem a nagy 8-asért című összeállítása is. Ez utóbbiban Török Péter újságíró és futballtörténész idézte fel a Vargától tudott igazságot. Eszerint a szőke csatár – aki úgy ment ki az olim­piá­ra, hogy előtte beadta az MLSZ-be átigazolási kérelmét a Bp. Honvédba – Kocsis Lajostól kért kölcsön kétszáz dollárt, azzal és a Standard Liège hívó szavával az agyában indult neki a nagyvilágnak. Először Mexikóvárosba ment, hivatalos iratok és repülőjegy nélkül. Felvette a kapcsolatot a belga követséggel, miközben egy idős és őt korábban nem ismerő emigráns magyar hölgynél bújt meg. Két hétig dekkolt ott, közben olyan kalandokban volt része, mint Rudas Ferenc és Lakat Károly váratlan és a Varga-ügytől teljesen független vendégeskedése a szállásadónál. Varga hallotta, amint az edző, akinek fogalma sem volt arról, hogy Zoli a másik szobában van, azt mondja: „Engem hozott igazán nehéz helyzetbe. Ám ha eltekintünk olyan számomra magasztos és szent dolgoktól, mint haza és olimpiai eskü, nem vagyok képes arra, hogy elítéljem a tettét. Valószínűleg ugyanígy cselekedtem volna a helyében.” Zoli végül feljutott egy Brüsszelbe tartó repülőre. A belga fővárosban már várta várandós felesége, aki szerencséjére kapott itthon útlevelet. A Vargával a kétezres években jó barátságba kerülő N. Pál József irodalomtörténész-sporttörténész derítette ki, hogy a futballista felesége akkor már hetek óta Hollandiában volt, harmincnapos vízummal, amely október tizedikén lejárt. A férjnek addig meg kellett szöknie a magyar csapattól, mert csak így volt értelme, hogy az asszony kint maradjon. Szövevényes, bonyolult világot éltünk akkor, de ez a magyarázata, hogy a futballista és férj nem játszotta végig a tornát.

A Standard egyébként később egyetlen frankot sem adott Var­gáék­nak Belgiumban, miután kiderült, hogy a játékosra hosszú eltiltás vár. Akkor lépett a képbe a Varga játékáért már régóta rajongó Wolfgang Holst, a Hertha BSC elnöke, aki elment érte Brüsszelbe, s – mivel Vargának továbbra sem volt semmilyen, a határátlépéshez szükséges okmánya – a Mercedese csomagtartójában átcsempészte a nyugatnémet–belga határon. Így lett a külföldre szakadt magyar a Hertha játékosa, ahol aztán élete formájában játszott, mígnem beütött a Bundesliga bundabotránya.


Gyémántját veszítette el a Fradi, évekig nem is tudta kiheverni a klub Varga távozását és Albert súlyos sérülését

Varga Zoltán2 20181010
Varga Zoltán (képünkön) távozásakor Lakat Károly volt az olimpiai válogatott edzője, egyben a játékos klubedzője is. Fiát, Lakat T. Károlyt kérdeztük az „utózöngékről”.

–  Amikor Varga Zoltán külföldön maradt, az ön édesapja volt a trénere. Azt is lehet tudni, hogy mint edző, nagyon kedvelte Vargát. Megbeszélték később a történteket? Találkoztak?

–  Nem zárom ki, de valószínűsítem, hogy nem. Apám soha nem említette. A Fradi után még sok csapatnak volt az edzője, sokfelé járt a nagyvilágban. Akik ismerték Zolit, azok viszont azt tudják, hogy ő nem az a típus volt, aki odaszaladt volna egy külföldi mérkőzésre csak azért, mert ott egy magyar klub, egy magyar játékos szerepelt volna. Édesapám 1988. december 3-án halt meg, Zoli csak jóval később jött haza, így Magyarországon már nem találkozhattak, nem beszélhették ki a történteket.

–  Hogyan érintette édesapját, hogy még az olimpia előtt elveszítette a legjobb játékosát?

–  Az olimpia még csak hagyján, mert ott csak hat meccset kellett sikerrel megvívni, jóval nagyobb volt az a veszteség, ami a Ferencvárosban érte. Zoli disszidálásával apám, a csapat edzője elveszítette egyik gyémántját. Az 1968-as bajnokságot még megnyerték, aztán a következő évben már nem tudták elviselni a veszteségeket, beleértve Albert Flóri koppenhágai sérülését is.

–  Hogyan látja mai szemmel: nem kellett volna jobban óvni, vigyázni Varga Zoltánt? Pesten már 1966-ban elterjedt az a pletyka, amely szerint a zseniális összekötőt Puskás Öcsi autójából rángatták ki.

–  Erről nem hallottam, de az tény, hogy a Helenio Herrera vezette olasz Internazionale és annak magyar menedzsere, Solti Dezső nagyon szerette volna, ha valamilyen úton-módon Zoli hozzájuk kerül.

–  Édesapját érte bármiféle atrocitás az olimpia után Varga „lelépése” miatt?

–  Nemcsak őt, hanem minden vezetőt többször is kihallgattak azok közül, akik kint voltak. Ám gondolom, a kihallgató tisztek is tudták, hogy Zoli, ha valakit, apámat avatta volna be utoljára a szándékába.

–  Honnan volt pénze?

–  Kocsis Lajos, a Honvéd szintén zseniális, mai nyelven középpályása adott neki kölcsön. El tudom képzelni, hogy Lajost beavatta, de mást biztosan nem.

Burkovits Ferenc