Boros ImreEgy igazi polgárváros

Világos után az osztrákok a gyulai vár előtt fegyverezték le a kétezer fős tiszti kontingenst

Boros Imre – 2018.10.08. 01:22 –

Korábban többször is megfordultam Gyulán, igaz, csak futólagosan, valamiféle hivatalos ügyeket intézni. Ilyenkor nincs idő a hivatalos ügyön – esetleg egy azt követő ebéden vagy vacsorán – kívül semmire, mert vagy rohanunk dolgunk végeztével haza, vagy, jobb esetben, valahol álomra hajtjuk a fejünket, és kora reggel tesszük ugyanazt.

A legutóbbi eset azonban különleges volt. Barátaim sokat meséltek arról, hogy a gyulai várfürdő pazar kikapcsolódási lehetőségeket kínál, s mivel korábban is gyakran látogattam ilyen helyeket (zalaiként Hévizet, Zalakarost, Kehidakustányt, Lentit jól ismerve) kíván­csian vállaltam a szokásosnál hosszabb utat is, és mondhatom, nem bántam meg. Magvas élményekkel gazdagodtam és ezt nem csak a fürdőnek köszönhetem. Néhány nap alatt igazi polgári várost ismertem meg a szó legnemesebb értelmében. Kezdjük a gyógyfürdővel. Mondhatom, minden igényt kielégít, számtalan külső meleg vizes medencéjével, tető alatti vizes létesítményeivel, úszásra alkalmas (30 fok alatti) gyógyvizével. Az épületek összehangolt, egymáshoz térben is jól illeszkedő stílusban épültek, és ügyesen integrálják az együttesbe a régi uradalmi lovarda épületét is. Az árak szolidak. Szóval, aki Gyulára gyógyfürdőbe jött, az jó lóra tett.

A város azonban sok minden egyéb kellemességgel is szolgál. A közvetlenül a fürdő melletti, hajdani szakszervezeti szállót turistaszállóvá alakították, és a város neves szülöttjéről, Erkel Ferencről nevezték el. Ha valaki a szokásos turistaszintnél igényesebb szállásra vágyik, van bőven választék négycsillagos szállókból, panziókból, apartmanházakból, válogathat mindenki a pénztárcája adta korlátok és kedve szerint.

Külön kell szólni az éttermi, vendéglői, cukrászdai kínálatról, és főként a kínált termékekről. A konyha magyaros jellegű, de nem a kései szociból átörökölt, hanem korábbi századok hagyományait idézi. Ebéd és vacsoraidőben szinte teljes a foglaltság, amit igazán örömmel láttam az után, hogy a 2008-as pénzügyi hanyattesés után az ország vendéglői szinte üresen kongtak. A felszolgált ételek minősége azt jelzi, hogy Gyulán sikerült a jó szakácsokat és a készséges pincéreket megtartani, hazacsábítani. A városban több cukrászda is működik bőséges sütemény- és választékos fagylaltkínálattal. Külön kiemelném a százévesnek mondott, valójában több mint másfél száz éve működő létesítményt, ahol a finomságok mellett szinte múzeumi korhűséggel lehet megismerkedni a hajdani cukrászműhelyek szerszámaival és a süteménykészítés módszereivel.

A város példáját adja annak is, hogy miként lehet egymás mellett élni rokonelvű, de eltérő nemzetiségű keresztény kultúráknak (magyar, román és német, katolikus, protestáns és ortodox). Apor Vilmos vértanú püspök korábban gyulai plébános volt. Az 1825-ben épült, jelenleg a hazai románság ortodox püspökségének főtemplomaként működő katedrális pedig ékesen cáfolja a korabeli Magyarország nemzetiségeket elnyomó politikájáról szóló rágalmakat, a városban régóta működő román nyelvű oktatási intézményekkel egyetemben – ami egyben azt is bizonyítja, hogy Gyula városa kiemelt figyelmet szentel történelmi múltja gondozására is. (Az ortodox templom 1991-ben emelkedett a korábbi plébániairól püspökségi rangra.)

Gyula kiemelkedő objektuma a vár, ami talán az egyik legjobb állapotban maradt meg hazai váraink közül. Didaktikus jelleggel, korhű módon berendezve naponta vezetett túrák keretében is. A várak pusztulását részint a másfél évszázados török megszállás, de annál is inkább a Habsburgok által elrendelt dúlás okozta – miután a Rákóczi-szabadságharc után sok vár földig rombolását rendelték el. A várral szemben lévő és teljesen felújított Almásy-kastély pedig a törökök kiűzése utáni korszakról árulkodik. Kevéssé ismert, de attól még tény, hogy a Habsburgok a hadiszállítóiknak a felszabadított magyar területek javaival fizettek a korábbi magyar tulajdonosok és örököseik kárára. Gyulán a korábban hadiszállító minőségben eljáró Harruken család kapott birtokokat és épített kastélyt is, valamint érdemelt ki bárói címet. A török kiűzése után jelentős „vérátömlesztés” ment végbe a hazai arisztokrácia köreiben. A Rákóczi-szabadságharc kitörésének és tartós támogatásának éppen a hajdani magyar nemzetiségű tulajdonos osztály kisemmizése volt az egyik mozgatórugója. A birtok-visszaszerzési perek esetenként évszázadokig tartottak, és legtöbbször eredménytelenül zárultak. A vár és a kastély látogatása középiskolások részére kívánatos lenne kihelyezett történelemórák keretében, elmélyült vezetéssel. Rengeteg hamisságtól lehetne megszabadulni rövid időn belül történelmi múltunkat illetően.

Kihagyhatatlan a város híres szülöttje, Erkel Ferenc emlékeit őrző kiállítás és a zeneszerző szülőházának megtekintése. Egyebek mellett a korszakból származó plakátokról lehet értesülni a hajdani hazai zenei életről. Gyula nagybetűkkel írta be nevét az 1848–49-es szabadságharc történetébe is. Kevésbé ismert, hogy a világosi fegyverletétel után az orosz interven­ciós katonai vezetés a fogságba esett honvédtiszteknek engedélyezte oldalfegyvereik megtartását, sőt a szabad elvonulástól sem zárkózott el. A fegyverletétel után nagyon felbátorodott osztrákok azonban éppen a gyulai vár előtti mezőn fegyverezték le a mintegy kétezer fős tiszti kontingenst, és helyezték el magánházakba, immár fogolyként a tábornokokat.

A város utcáit és tereit mindenütt ültetett virágok díszítik, és a sok köztéri szobor mellett számos házon is emléktáblákat láthatunk. Annak ellenére, hogy a város megközelítésének alternatívái (vasút, út) manapság még ugyancsak elmaradottak, a város vendégei mégis méltányolják a polgárváros által kínált nevezetességeket. Reméljük, a 44-es út kétsávosítása be­látható időn belül új lehetőségeket nyit a megközelíthetőségben. Addig is ajánlom mindenkinek, hogy a cseppnyi fáradságtöbblet ellenére legyen részese egy igazi polgárváros kínálta élményeknek.