Dippold PálEgy ál-Petőfi

Álláspont. Ha azt próbálnánk bemérni, hogy az elmúlt hét magyarországi politikai eseményein fellépő politikusok közül ki volt a leghülyébb, könnyű a dolgunk

Dippold Pál – 2018.09.24. 01:36 –

Ebben a műfajban évek óta megelőzhetetlen Gyurcsány Ferenc bukott miniszterelnök. A Sargentini-jelentés baloldalon annyira várt és hatalmasan megtapsolt, amúgy csalással és trükközéssel, a demokratikus szabályok kijátszásával keresztülvert elfogadása után akcióba lendült. Forradalmi hevülete az utcára, pontosabban először Bem József szobra alá, aztán a Kossuth Lajos tér szélére vitte. Vélhetően Petőfi Sándornak képzelte magát, vagy legalábbis márciusi ifjúnak, szeptember végén.

Vigyázó szemét visszavette Strasbourgról, diadalmasan végigúsztatta tekintetét a néhány ezres, a következő alkalommal pár száz fős közönségén. Így hirdette meg permanens forradalmát a Soros-kotta által előírt tételek feléneklésével. Mondta a mantrát: csorbult a jogállamiság, nincs sajtószabadság, a kormánypártok körül úgy tenyészik a korrupció, mint a hosszú nyárban a parlagfű, és a vezértétel: szabadságot és demokráciát a magyar népnek, fogjunk össze a diktatúra és a diktátor ellen!

Demokratikus Ferenc azt is megmondta, a zsarnokokat nem a parlamentben szokták elkergetni, hanem az utcán. És hogy ők, mármint a minden porcikájukban szabad, különleges anyagból gyúrt forradalmárok, addig igenis kint maradnak az utcán, amíg a látomásaiban egyre nagyobbá duzzadó tömeg el nem söpri a diktatúrát. Mert hát Judith Sargentini és az Európai Parlament képviselőinek – a tartózkodók nélküli – kétharmada megszavazta, hogy tűrhetetlen a diktatúra, amiben a magyar kormány tartja a magyar népet. Az persze apró részletkérdés nekik, hogy mindenki által törvényesnek elismert parlamenti választásokon kapta meg a felhatalmazást a Fidesz–KDNP a választópolgárok többségétől. Méghozzá harmadszor a kétharmadot.

A forradalmi hevület második fellobbantása meglehetősen szánalmas előadás volt. Néhány száz ember előtt ugrált Gy. Ferenc a Kossuth tér peremén felállított emelvényen, és énekelte a Bem téri mondatokat. Másnap alig pár tucat idős forradalmár volt kíváncsi a pápai ál-Petőfi mutatványára, így felfüggesztették az ellenállást.

Demokratikus Ferenc, meggyújthatatlan fáklyáját a ruhatárban letéve, a parlamenti ülésteremben folytatta ámokfutását. A bukott miniszterelnök beszéde után frakcióvezetői felszólalásában, ezt meg kell hagyni, figyelemre méltó gesztusrendszerrel hajladozva-kígyózva a szűk széksorban, azt ordította Orbán Viktornak, hogy diktátor és gazember. A kormányfő, többek között azért is, mert egy héttel korábban az Európai Parlamentben ugyanezt a vörös fejjel elordított provokációt hallhatta Franz Timmermanstól, Gyurcsány elvtársától, mosolyogva hallgatta. Mint ahogy azt is, hogy Gyurcsány azt süvöltötte, hogy a Magyarországot mocskoló Sargentini-jelentés minden szava igaz.

Korábban szellemesnek gondolt fordulattal őrültözte le a magyar kormányt, és megállapította annak tudathasadásos állapotát, mondván, a kormányfő azt hiszi magáról, hogy ő a magyar nép. Éppen ezért kezeltesse magát. Nem sült le a képéről a bőr, amikor a nemzetállami érdekek mellett – vele ellentétben – következetesen kiálló Orbán Viktort gyalázta a parlamentben. A házelnök, mielőtt visszaadta volna a szót Orbán Viktornak, aki elegánsan és erőt sugárzó nyugalommal válaszolt Gy. Ferenc ordibálására, tapintatosan figyelmeztette a víziófáklyával hadonászó figurát: „…Ön, ami a kezeltetésre vonatkozó igényt illeti, különösen Ön, meglehetősen ingoványos talajra tévedt, és az nem biztos, hogy szerencsés.”

Erre mondják: Kövér László fején találta a szöget.