„Nekem két anyukám van”

Magyarországon szakellátásban, gyermekotthonokban vagy nevelőszülőknél huszonnégyezer gyermek él, ők azok, akikről hivatalosan nem mondanak le szüleik, így nem lehet őket örökbe adni

Velkei Tamás – 2018.09.12. 01:16 –

Peti a legjobb testvérem! – kiáltott fel váratlanul Zoli, és kijelentésével igencsak meglepte környezetét. Peti ugyanis nem édestestvére Zolinak, ahogy Vajdáné Schmidt Ágnes másik három gyermeke sem – Zoli kétéves korában került Ágnesékhez, a nevelőszüleihez.

Horváth Ádám és Vajdáné Schmidt Ágnes 20180912 Életeket építenek. Horváth Ádám programvezető és Vajdáné Schmidt Ágnes nevelőszülő (Fotó: Bodnár Patrícia)

A székesfehérvári pedagógus 2004-ben kezdte el a nevelőszülői tanfolyamot, egy gyermekkori élmény hatására. Az általános iskolában egyik osztálytársa váratlanul gyermekotthonban került, ami nagyon megrázta. Akkor eldöntötte: felnőve nagy családja lesz, illetve örökbe fogad vagy más módon segít olyan gyerekeken, akik egyébként otthonba kerülnének. Minél kisebb gyermeket szeretett volna nevelni, még azt is vállalta, hogy kisebb fogyatékossággal született kiskorú kerüljön a családba. A hiperaktív, figyelemzavaros Zolika kétéves koráig édesanyjával élt. Előbb egy anyaotthonban, később egy ismerősük nyaralójában húzták meg magukat. Ám közelgett a tél, és az édesanya belátta: nem teheti ki gyermekét a zord időjárási körülményeknek. Mindenképpen nevelőszülőkhöz akarta adni kisfiát, mert maga is otthonban nőtt fel, nem kívánta ugyanazt a sorsot gyermekének.

Ágnes két lánya nagy örömmel fogadta a kisfiút, aki igen ragaszkodó gyermek volt, amikor először találkozott Ágnes édesanyjával, azonnal a nyakába ugrott. Nevelőszülőjét először néninek szólította, majd Ági néninek, később anyuci Áginak, végül anyának. A tanárnő két fia már nehezebben viselte, hogy a folyton nyüzsgő kisfiúval bővült a család, ám ahogy múltak az évek, úgy szerették meg egymást mind jobban. A fiú ma már saját testvéreiként tekint Ágnes gyermekeire. Zolika sorsa mondhatni, ideálisan alakult, szerető közösségben, tökéletes körülmények között él.

Kiemelve a családból

De hogy kerülhetnek a gyermekek a nevelőszülői hálózatba? A megyei Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálatok (Tegyesz) jelzik, ha a látókörükben vagy a befogadóotthonokban olyan gyermek él, akit nevelőszülőknél kell elhelyezni. A gyermekvédelmi jelzőrendszer kiterjed a bölcsődékre, óvodákra, iskolákra, a védőnőkre, a szakemberek így szereznek tudomást arról, ha olyan gond van egy családban, ami veszélyezteti a gyermeket.

Ez nem lehet anyagi ok, ugyanakkor a szegénységgel összefüggésben gyakran jelentkeznek egyéb olyan problémák, amelyekkel már nem lehet együtt élni. Ezek közé tartozik, ha nem megfelelően táplálják a gyermeket, kikötötték a közműveket a család otthonából, fertőzés-, élet- vagy balesetveszélyes az ingatlan. Akkor is hatósági intézkedésre kerül sor, és kiemeljük a gyermeket a családból, ha erőszak éri vagy szülei alkoholisták, esetleg drogfogyasztók – sorolja a számba jöhető okokat Horváth Ádám, a Máltai Családok Háza Nevelőszülői Hálózat nevelőszülői programjának szakmai vezetője. Elmondja, a kiskorúak élete akár egyik napról a másikra is megváltozhat: megtörtént, hogy egy jó tanuló, illedelmes, udvarias tizenhárom éves leányról mondott le mindkét szülője, amikor elváltak.

Miután a gyermek nevelőszülőkhöz került, első körben tanácsokat kapnak a szülők, hová fordulhatnak segítségért, hogy a fennálló problémát megszüntessék. Egy év múlva a hatóság felülvizsgálja az intézkedést, a szülőknek sikerült-e megszüntetni az elhelyezést kiváltó okot, de kérésükre bármikor kérhető a vizsgálat. Újra kell építeniük az életüket – fogalmaz Horváth Ádám, hozzátéve: mindig az az elsődleges szempont, hogy a család helyrehozza életkörülményeit, ami sajnos sok esetben nem valósul meg. Ma Magyarországon huszonnégyezer gyermek él szakellátásban, otthonokban vagy nevelőszülőknél, közli a szomorú adatot a szakmai vezető. A vér szerinti szülők hivatalosan nem mondanak le a gyermekeikről, ha megtennék, örökbe lehetne fogadni a kiskorúakat. Ezt az állapotot hidalja át a nevelőszülői intézmény. A nevelőszülőknek hivatásként kell kezelniük a helyzetet, addig nevelhetik a reájuk bízott gyermeket, amíg vissza nem kerül a családjába, esetleg örökbefogadó szülőkhöz. Sajnos a legtöbb esetben erre nem kerül sor, és az is gyakori, hogy a gyermekek nem akarnak többé hazamenni.

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat nevelőszülői hálózatában tavaly 212 gyermekből csupán ketten kerültek örökbefogadókhoz, valamint nyolcan haza. Az utóbbi időben ráadásul egyre több csecsemőt kénytelenek nevelőszülőknél elhelyezni. A Máltai Szeretetszolgálat hálózatában kilencven nevelőszülőnél több mint 220 gyermek él, és az igény még ennél is nagyobb, ezért a szervezet nemrégen bővítette működési engedélyét.

Bővülő hálózat

A vér szerinti szülők találkozhatnak gyermekükkel, mi több, akiknek sikerül javítaniuk életkörülményeiken, haza is vihetik hétvégére vagy nyáron akár egy hétre is gyermeküket. Aki él e jogával, a tapasztalat szerint igyekszik is minél több időt együtt eltölteni a gyermekével. A gyámügynek is az az érdeke, hogy e módon is épüljön, szilárduljon a szülő és a gyermek közötti kapcsolat.

Kezdetben Zolika édesanyja is úgy gondolta, csupán pár hónapig helyezi el gyermekét nevelőszülőknél, ám saját sorsa nem rendeződött úgy, hogy visszavehette volna magához a kisfiút. A hónapokból évek lettek, amit a gyermek eleinte nehezen viselt, ám mára megbarátkozott a helyzettel. Zoli – aki drámatagozatos gimnáziumba jár, s nevelőszülője kreatív, okos gyermekként jellemez – a mai napig tartja édesanyjával a kapcsolatot, aki időközben férjhez ment, de idős társa már nem tudná tolerálni egy gyermek közelségét. A szülő nem mondott le a fiúról, ám elfogadta, hogy a nevelőszülőknél jobb helye van a gyereknek. „Nekem két anyukám van”, szokta mondogatni Zoli.

Sokat segített Ágneséknak a gondozásban a nevelőszülői díj, ami a mindenkori minimálbér fele, továbbá, hogy a díjból férje a családi adókedvezményt is érvényesíteni tudja. Emellett ellátmányt folyósít az állam, amit kizárólag a gyermekre, illetve lakhatásának finanszírozására fordítható. A kormány elkötelezett a nevelőszülői hálózat mellett. Amint azt Fülöp Attila, szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár nemrég bejelentette, a jövő évi költségvetésben 850 millió forinttal több jut a nevelőszülői hálózat fejlesztésére. Ez az összeg az országszerte körülbelül ötezer nevelőszülőből álló hálózat megerősítését és az emelkedő bérek kifizetését biztosítja majd.

A Máltai Családok Háza Nevelőszülői Hálózat mindemellett a közelmúltban egy uniós pályázaton csaknem negyvenmillió forintot nyert el, ebből az összegből fejlesztő eszközöket, babakocsit, mosogatógépet, páramentesítő berendezést, kiságyat, inhalátort, laptopot és még sok egyebet tudtak vásárolni. Az eszközöket a nevelőszülőknek juttatják, akik addig használhatják azokat, amíg a rájuk bízott gyermek velük él.

Traumák

Épp egy ilyen, használatra kapott páramentesítő duruzsol Ilona nappalijában is. A nő fővárosi életét és korábbi hivatását föladva egy közép-magyarországi településre költözött, miután fiai kirepültek a családi fészekből. Ilona néhány gyülekezeti társával létrehozott egy alapítványt, hogy gyermekotthonban élő kiskorúakat képezzenek, valamint táborokat szervezzenek számukra. Feltett szándéka volt az is, hogy beteg gyermekeket vegyen magához, ezért örökbe fogadott egy Down-szindrómás kislányt, akiről szülei lemondtak.

Egy éve került hozzá Petike (a hölgy és a kisfiú nevét megváltoztattuk – a szerk.). A kis­fiút szülei bántalmazták, bűnöző apja cigarettacsikket oltott el a gyermek karján, egy alkalommal pedig maradandó sérülést okozott neki. Ha Peti éhes volt, és éppen nem volt otthon élelem, apja arra biztatta, hogy egyen papírzsebkendőt vagy toalettpapírt. A gyermek anyja alkoholista, nem törődött Petivel, még áldott állapotban is rendszeresen fogyasztott szeszes italt. Gyakran előfordult, hogy a kisgyermek bepisilt, ám anyja nem tette tisztába, úgy vitte óvodába, ahol ezért a gyerekek nem barátkoztak vele és csúfolták.

A gyámügy kiemelte a kisfiút a családból. Amikor a gyermeknek Ilona lett a nevelőszülője, végtagjai véznák voltak, hasa felpüffedt a kólától és csipsztől – normális eledelt alig kapott, meséli az asszony. A kisfiú Ilonánál is sokáig bepisilt, éjjelente rémálmai voltak a korábban átélt borzalmak miatt. Az sem tett jót a gyermek lelki fejlődésének, hogy apja rendszeresen horror- és pornófilmeket nézett Petivel.

Egy összeroppant gyermekkel mit kezdhetne egy olyan házaspár, amely soha életében nem találkozott hasonló élethelyzetekkel – mutat rá Ilona arra, hogy azért képes átérezni a kisfiú lelkének rezdüléseit, mert maga is trau­matizált családi környezetben nőtt fel. Fél évbe is beletelt, amíg a gyerek leszokott az ordítozásról, a hisztiről, és képes volt rendezett életet élni. Megszokta az időben fekvést, kelést, étkezést, a rendszeres tisztálkodást, valamint, hogy testvére van, és mindennap óvodába jár.

De jó lenne apáékat látni – vágyakozott egy ideig a gyermek szülei után a sok szörnyűség ellenére, manapság viszont már alig emlegeti szüleit Peti. Néha még feltette a kérdést Ilonának, mikor mehetne haza, ám a fogalom lassan átalakul számára. Ma már a nagy kertes ház jelenti számára az otthont.


Hivatás feltételekkel és szabályokkal

A kormány 2013-ban törvénybe iktatta a nevelőszülői foglalkoztatási jogviszonyt, továbbá, hogy
a tizenkét év alatt gyerekeket nevelőszülőknél kell elhelyezni. Nevelőszülőnek az jelentkezhet, aki elmúlt huszonnégy éves, legalább tizennyolc, és legfeljebb ötven évvel idősebb, mint a felügyeletére bízott gyermek. Legalább általános iskolai végzettséggel kell rendelkeznie, valamint az ötszáz órás OKJ-képzéssel, amely kiváltható egy hatvanórás képzéssel azzal a feltétellel, hogy két éven belül elvégzi a nevelőszülői, kétszáznegyven órás Nevelőszülői Központi Oktatási Programot. A gyermeknek biztosítani kell legalább hat négyzetméter személyes életteret, ami a saját gyermekkel közös szobában is lehet. A nevelőszülői tanácsadók legalább háromhetente keresik fel a nevelőszülőket.