Faggyas SándorA béka combja

Álláspont. Judith Sargentini sem veszi biztosra, hogy meglesz-e a – valótlan állításoktól és hamis vádaktól hemzsegő – jelentése elfogadásához szükséges, legalább 376 szavazat

Faggyas Sándor – 2018.09.08. 01:26 –

Mivel a jövő héten a Sargentini-jelentés európai parlamenti vitája és szavazása lesz a hazánkkal kapcsolatos fő külpolitikai – pontosabban politikai kommuniká­ciós – esemény, jó, ha tudatosítjuk, hogy ennek kapcsán két hibát is elkövethetünk: ha túlbecsüljük vagy ha alábecsüljük jelentőségét. Azért ne becsüljük túl, mert bármi lesz a vita és a szavazás kimenetele, a Magyarország elleni – jogi formába csomagolt – politikai támadás nem ér célt. Még ha az EP-ben jelen levő képviselők kétharmada vagy az összes képviselő több mint fele meg is szavazná a holland zöldpárti képviselő által javasolt, az uniós 7. cikkely szerinti büntetőeljárást hazánkkal szemben, annak sem volna jogi következménye. Legfeljebb elindulna egy többlépcsős, hosszadalmas „labdázás” az unió vezető testületei között, s ha valamikor egyáltalán eljutna a végső stádiumig a procedúra, a Magyarország szavazati jogának és az EU-támogatások folyósításának felfüggesztéséről szóló döntéshez az Európai Tanácsban (a magyar kormányfőn kívül) valamennyi tagállam vezetőjének teljes konszenzusa volna szükséges. Ennek valószínűsége gyakorlatilag a nullával egyenlő. Ezért mondta Orbán Viktor június végén, amikor az uniós parlament LIBE bizottsága elfogadta a Sargentini-jelentést, csupán annyi történt, nyomást akarnak gyakorolni Magyarországra, hogy változtassa meg az álláspontját a bevándorlás kérdésében, de miután a magyar választók ezt a kérdést már eldöntötték, erről nincs mit beszélni.

A miniszterelnök azt a véleményét sem rejti véka alá, hogy a jelenlegi összetételű Európai Parlamentnek és Bizottságnak a napjai meg vannak számlálva. A brüsszeli testületek és bürokraták mozgása olyan, mint „amit iskoláskorunkban a biológiai kísérleteken láttunk, amikor a béka combja még egyet-egyet rándul, de ennek már nincsen jelentősége” – fogalmazott nemrég egy rádióinterjúban. Ezért szerinte most azt a módszert kell megtalálnunk, hogy miként lavírozzunk, evezgessünk el a jövő májusi EP-választásokig.

Ha a miniszterelnök fontosnak tartja, hogy részt vegyen a Sargentini-jelentés vitájában, ez is jelzi: nem szabad alábecsülnünk sem az európai parlamenti vita és szavazás jelentőségét. Azért sem, mert maga Judith Sargentini sem veszi biztosra, hogy meglesz-e a – valótlan állításoktól és hamis vádaktól hemzsegő – jelentése elfogadásához szükséges, legalább 376 szavazat. Mint elárulta, ehhez elengedhetetlen a Fideszt is a soraiban tudó Európai Néppárt részleges támogatása, azonban a pártpolitika „közbeszólhat”. Guy Verhofstadt, az EP liberális frakciójának rendkívül harcias és ostoba vezetője a héten arra szólította fel az „európai politika elefántjának” gúnyolt Manfred Webert, hogy ne bújjon el egy sarokban, hanem nyíltan vallja meg, hogy támogatja-e vagy sem a „populista és xenofób” magyar miniszterelnököt.

A szocialista, liberális, szélsőbaloldali és zöld frakcióknak együttvéve is csak 360 képviselőjük van, ami kevés a jelentés elfogadásához, ezért legalább tizenhat képviselőt megpróbálnak átcsábítani a jobboldalról, elsősorban a Néppártból, amely az EP legnagyobb frakciója. Mivel a jövő évi EP-választás után is feltehetően a legnagyobb pártcsalád soraiból kerül ki az Európai Bizottság következő elnöke, a bevándorláspárti, Európa- és demokrácia-ellenes baloldal fő ellenfele a Néppárt és annak vezetője, a bajor keresztényszociális Manfred Weber, aki csütörtökön jelentette be, hogy elindul pártja csúcsjelölti tisztségéért. Erről van hát szó, a Néppárt megosztásáról és fölszalámizásáról – ez a jövő heti szavazás fő baloldali célja és európai tétje. Vigyázat, a béka combja még mindig rángatózik!