Ozsváth SándorKisasszonykor a nőnapokról

Az alábbiakban nőnapokról lesz szó, igen, így többes számban. Hogy miért, talán a végére kiderül

Ozsváth Sándor – 2018.09.08. 01:17 –

Az Európában pár évtizede kimúlt szocialista-kommunista rendszerek ünnepnapjai mára már feledésbe merültek (a tizenévesek tán még nem is hallottak róluk), azonban az utolsó echte bolsevik ünnep, már­cius 8-a, a nemzetközi nőnap mindmáig szívósan tartja magát.

Az ifjabbak kedvéért: hazánkban bő harminc éve még kötelező volt megünnepelni április 4-ét, hazánk felszabadulásának napját (mikor is érctorkok harsogva zúgták a szélnek felszabadítónk hősi nevét), s még előbb március 21-ét, a 133 napot élt Tanácsköztársaságot (a dicsőségeset) – a Forradalmi Ifjúsági Napok álcája alatt ravaszul összevonva e kettőt a valóban mienkkel, már­cius 15-ével. Államalapításunk ünnepét, augusztus 20-át az Alkotmány (mármint a szocialista) ünnepeként vagy az új kenyér napjaként kellett tisztelnünk. Semmi Szent István király meg egyéb avíttságok… Október 23-ról megemlékezni egyenesen tiltott volt, rendőrhatósági meg egyéb intézkedéseket vont maga után. Október 6-át békén hagyták. Kissé skizofrén volt a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat november 7-én ünnepelni, s csak némi művelődéstörténeti magyarázat után – rámutatva a Juliánus- meg a Gergely-naptár közötti differenciára – sikerült elhelyezni a krónikában azt az ominózus tíz napot, „mely megrengette a világot”. Utórezgéseit azért mindmáig érezzük…

De térjünk vissza március 8-ára! Hogyan is lett ez a nap nőnap, mégpedig nemzetközi? A lányok-asszonyok szocialista ünnepének – bárhogy is kapálódznak ellene a baloldaliak! – bizony semmi köze sincs a nőiességhez, a szépséghez, a jósághoz, az anyasághoz, az élethez. Paradox módon nyomorhoz, fájdalomhoz, szenvedéshez, halálhoz kötődik. Ha megvizsgáljuk e nőnap előtörténetét, szembeszökő, hogy minden hivatkozott esemény valamilyen tüntetéssel vagy tragédiával kapcsolatos. Az első ilyen még 1857-ben történt, mikor is e napon New Yorkban textilipari munkásnők tízezrei vonultak az utcára, s tüntettek magasabb fizetésért, emberibb munkafeltételekért. Más forrás szerint ugyancsak egy New York-i gyárban 1908. március 8-án, tűzvész következtében elpusztult 129 munkásnőre emlékezve született meg a nőnap ötlete. Először a II. Internacionálé VII. kongresszusán, 1910-ben határoztak a nemzetközi nőnap megtartásáról (előzőleg, már a II. Internacionálé alakuló ülésén Clara Zetkin harcos beszédben szólt a nőket megillető jogokról). A harmadik, hangsúlyosan említendő esemény térben és időben is hozzánk közelebbi. Február 23-án – az új naptár szerint március 8-án – kenyérért és békéért tüntettek az utcára vonuló nők Szentpéterváron. Mint utóbb kiderült, ennek a hatalmas megmozdulásnak is szerepe volt az 1917-es polgári demokratikus forradalom kirobbantásában és II. Miklós cár lemondásában.

Az Egyesült Államokban 1909-ben még csak nemzeti nőnapot tartottak, február utolsó vasárnapjára téve, ami akkor 28-ra esett. Az első nemzetközi nőnapot 1911. március 19-én tartották Európában (Ausztriában, Dániában, Németországban és Svájcban), 1913-ban került március 8-ra, de a nagy „megerősítést” majd a világháború utáni Szovjet­unióban kapta (a már előbb említett ’17-es nőtüntetésre is emlékeztetve). Igazi kultusza a második világháború után kialakult szovjet érdekszféra államaiban lett, ebben is követve a nagy példaképet. Magyarországon 1948-óta minden évben megünneplik. Meglehetősen későn, csak 1977-ben vált valóban nemzetközivé, az ENSZ ugyanis akkor sorolta a világnapok közé, s lett a női jogok és a nemzetközi béke világnapja.

És most fordítsunk 180 fokot az évkör kerekén! Március 8-a a Halak csillagjegy középső dekádjában van, abban a csillagászati hónapban, amikor véget ér, vagyis meghal az év (az úgynevezett időmanipulációt éppen ezért ekkor szokták elvégezni, négyévenként szökőnappal korrigálják az eltéréseket). Mint köztudott, a csillagászati év a Kos havával kezdődik, naptárunk szerint jelenleg március 20-án. Az évkörben a Halakkal ellentétes oldalon van a Szűz hava, s benne szeptember 8-a, vagyis napra pontosan szemben március 8-al! Az élet-halál tengely (Szűz-Halak) szemben álló pontjairól beszélünk tehát!

Szeptember 8-a a keresztény kultúrkörben csaknem ezer éve Kisboldogasszony napja, Szűz Mária születésének emléknapja, közkeletűbb megnevezéssel: Kisasszony napja. A krónikák szerint már a 12. században is megtartották, hazánkban az 1700-as években lett ünneppé. E napon a lányoknak-asszonyoknak nem volt szabad dolgozni (fonni egyenesen tilos volt!). A hívő asszonyok ilyenkor a határba kimenve várták a napfelkeltét, hogy az arra érdemesek megpillanthassák Kisasszonyukat. A nőknek dologtiltó nap, a férfiaknak éppen az ellenkezője: ekkor kezdték el az őszi búza vetését (Erdélyben mindmáig életnek hívják a gabonát), s ekkor volt a gyümölcsök szedésének, különösen a dióverésnek a napja is. Fecskehajtónak tartották, mert a népi megfigyelés szerint ekkor indultak útjukra a költöző madarak. Már a keresztény kort megelőző időkben is tisztelet övezte: eleink az ősz beköszöntét ünnepelték ekkor. A még régebbi táltos hagyományban a teremtő erőnek, az ősanyának volt a napja, aki a Föld Királynéja is: a Boldogasszony.

A nemzetközi nőnap kiötlői pontosan ismerték a keresztény szep­tember 8-a jelentőségét, hiszen egy-másfél évszázaddal ezelőtt még majd’ mindenki egyházi iskolába járt, s mindent tudtak a keresztény ünnepekről. Nem véletlenül tették hát bolsevik ünneppé az ellenoldali március 8-át!

Kisboldogasszony napja mindmáig kedvelt búcsúnap a magyarság szállásterületén (Máriapócs valóban nemzetközi, mivel a Trianon következtében más országokba szakadt görögkatolikus hívők itt találkoznak Kisasszonykor). Ma is mintegy százötven Kisasszony-templom vagy kápolna van maradékországban, s számos helyen tartanak szeptember 8-án búcsút Máriapócstól Szentkútig.

Kisboldogasszony napját 1955-ben törölték el.

Épp ideje visszaállítani jogaiba (még a protestánsok is Kisasszony napjának nevezik!) az igazi nőnapot, hogy ezzel is erősítsük a liberálbolsevizmus eszméitől fertőzött, az iszlám térhódításától fenyegetett európai keresztény kultúrát. Legalább Mária országában, Magyarországon, hogy ezzel is példát mutassunk.