Nagy OttóBarát, ellenség

Álláspont. Günther Oettinger uniós költségvetési biztos retteg, legalábbis a Spiegel című német újságnak azt mondta, az unió halálos veszélyben van

Nagy Ottó – 2018.09.07. 04:07 –

Persze árnyalja a képet, hogy nem azért ragadtatta magát erre a szomorú következtetésre, mert végre hozzá is eljutottak a chemnitzi gyilkosságról szóló hírek, és hogy nem szélsőjobbos nácikból, hanem békés polgárokból állt a tüntetők zöme, nem. Oettinger azt nyilatkozta, azért a halálos veszedelem, mert „Európán belül egyesek a meggyengítésére vagy akár a lerombolására törekszenek: Lengyelország, Magyarország, Románia, az olasz kormány… Az EU-t kívülről autokraták fenyegetik kereskedelmi háborúval, agresszióval, mint például Vlagyimir Putyin orosz és Recep Tayyip Erdogan török elnök, illetve az »okos kínaiak«”. A lengyelek, az olaszok és a mi felemlegetésünk „érthető”, e három ország kormánya is véget akar vetni az illegális migrációnak. Az uniót azonban nem akarják bomlasztani, Orbán Viktor miniszterelnök és Szijjártó Péter külügyminiszter is rendszeresen hangsúlyozza, uniópártiak vagyunk, és a közösség mielőbb, főleg balkáni bővítésére van szükség. Rombolásról tehát szó sincs, építenénk, ha hagynák. Természetesen elképzelhető, hogy a költségvetési biztos azért rettent meg ennyire, mert Róma bejelentette, felfüggeszti az uniós befizetéseket, ha nem sikerül rendezni a migránsválságot. Igaz, azt is mondta, hazája nem tanúsít elegendő lelkesedést az unió iránt, különösen mikor a büdzséről van szó.

Az is lehet, hogy Oettinger külső ellenségként azért jelölte meg Putyint, mert az Oroszország elleni uniós embargó ellenére a németek továbbra is nyakló nélkül vásárolják az orosz gázt, és a héten már az Északi Áramlat 2 vezetékének lefektetését is elkezdték. Törökország a migráció féken tartásának egyik kulcsa, nem hiába kötött megállapodást Brüsszel és Ankara, igaz, az uniós milliárdok lassan csordogálnak. Kína emlegetése is érdekes, az egész világ figyel rá, nem árt vele jó kapcsolatokat kialakítani, hiszen a nagy kereskedelmi háborúban Trumpnak – aki nincs a „rossz fiúk” között – is meggyűlik a baja Pekinggel.

Az külön érdekes, hogy a rajtunk kívül felsorolt külső és belső ellenségekkel a magyar kormány jó viszonyt ápol. Nekünk is fontos az orosz gáz, fontos a Belgrád–Budapest vasútvonal, aminek finanszírozásában Kína is részt vesz. Egyre jobb a viszonyunk az új olasz kormánnyal, akárcsak Törökországgal, amelynek felmértük térségbeli súlyát, a lengyelekkel pedig régóta kiváló kapcsolatokat ápolunk. Az is érdekes, hogy Oettinger nem a görögök miatt aggódik, hiába harmatgyenge még a gazdaságuk, nem is a franciák miatt, ahol zuhan Macron népszerűsége, és már a második miniszter is otthagyta a kormányát.

El kell mondani tehát Oettinger megnyugtatására, hogy nem akarunk bomlasztani, sőt. Ennek bizonyítéka, hogy 2028–2030-ra nettó uniós befizetők szeretnénk lenni. Erre pillanatnyilag minden esélyünk megvan, amit gazdasági adataink is alátámasztanak, hiszen júliusban 6,2 százalékkal nőtt az ipari termelés. De még ennél is jobb hír, hogy a magyar gazdaság a vártnál is jobban, 4,8 százalékkal bővült a második negyedévben, a GDP-növekedés pedig az első félévben elérte a 4,6 százalékot, több mint kétszeresen meghaladva a 2,2 százalékos uniós átlagot.

Ha az összefüggéseket nem is, ezeket az adatokat oda lehet tűzni a Sargentini-jelentés mellé is, mondjuk egy BMW-s kitűzővel, hogy az európai parlamenti képviselők is tudják, hol kell keresni az igazi barátot és hol az ellenséget, és miért kell aggódni. Leginkább azért, mert az unió álszent vezetői és képviselői miatt rossz irányba sodródik. Kellene már egy új kapitány.