Surján LászlóFerenc pápa a migránsokról

A magyar migrációs politika nem ellentétes, hanem éppen összhangban áll Ferenc pápa elgondolásával

Surján László – 2018.09.07. 03:52 –

Ferenc pápa sajtótájékoztatóján, Írországból hazajövet, szó esett a migrációról is. A baloldal többnyire ki akarja sajátítani a pápát mint a bevándorlás abszolút hívét. Ez a megosztott magyar társadalomban pápaellenessé teszi azokat, akik erre hajlamosak. A közösségi médiában számtalan példa mutatja, hogy milyen erős indulatok élnek az emberekben. Az elfogultsággal nehéz mit kezdeni. Nem az ő meggyőzésük céljából, hanem azért idézek a pápa gondolataiból, hogy azoknak, akik a szívük mélyén hisznek a pápának, legyen érvük. Ferenc pápa ugyanis reálisan gondolkodik. Kiindulópontja nem lehet más, mint ami: segíteni a bajban lévőn. Segíteni, de hogyan? Tessék megfigyelni a szavait:

„A migránsok befogadása ősi dolog. A Második törvénykönyvben, a parancsolatok között ezt a parancsot is megtaláljuk: befogadni a migránst, »az idegent«. Ősi dolog, amely ott van az isteni kinyilatkoztatás szellemiségében és a kereszténység szellemiségében is. Erkölcsi alapelv. Nem »ahogy esik, úgy puffan« befogadásról, hanem észszerű befogadásról van szó. És ez egész Európára érvényes. Mikor vettem észre, hogy milyennek kell lennie ennek az észszerű befogadásnak? Amikor a merénylet történt Zaventemben (Belgiumban): a fiatalok, a harcosok, akik a merényletet elkövették, belgák voltak, de nem integrált, hanem gettósodott bevándorlók gyermekei. Vagyis befogadták őket az országba, de aztán magukra hagyták őket, és ők gettóba zárkóztak, nem integrálódtak. Korábban beszéltem az okosság erényéről, amely a kormányzó emberek erénye, és arról is beszéltem, hogy a népeknek megfontoltaknak kell lenniük a számot és lehetőséget illetően: az a nép, amely be tudna ugyan fogadni, de nem tudna integrálni, jobb, ha nem fogad be. Tehát felmerül a megfontoltság kérdése. És azt hiszem, ma ez a párbeszéd érzékeny pontja az Európai Unióban. Tovább kell erről beszélni: találhatók megoldások…”

Az említett okosság voltaképp a helyes arány kérdése. A befogadás csak részben anyagi kérdés. Nagy súllyal esik latba, hogy a bevándorlók szét tudnak-e, szét akarnak-e oszlani a befogadó társadalomban, vagy a céljuk éppen az egy tömbben maradás. Ha kevesen vannak, értelemszerűen nem alakulhatnak ki a „gettók”. Tömeges bevándorlás viszont szükségképp vezet a gettósodáshoz, és szinte eleve lehetetlenné teszi az integrálódást. Az ő oldalukról nézve jogos igény, hogy egy tömbben akarnak maradni, de a befogadó ország részéről is jogos, hogy az ebből fakadó párhuzamos társadalomépítést ellenzi. Ezért az értelmes megoldás csak az lehet, hogy a gazdag Európa vigyen elegendő pénzt és tudást a probléma keletkezési helyére, hogy a bevándorlásra késztető okok megszűnjenek. Ha ez a folyamat elindul, akkor a rosszindulatú betelepülők, a terroristák ellen már könnyebb lesz a törvény szigorával fellépni.

Ezek alapján egyértelmű, a magyar migrációs politika nem ellentétes, hanem éppen összhangban áll Ferenc pápa elgondolásával.