Veczán ZoltánKifárasztás

Örvendetes a vásárhelyi győzelem, de gyökeres fordulatra lenne szükség ahhoz, hogy ne csak lassuljon, meg is álljon a határon túli magyarság fogyása mind lélekszámban, mind erőben

Veczán Zoltán – 2018.08.11. 00:59 –

Csaknem két év tortúra után némi reménnyel eltelve tarthatnak egy kis pihenőt a marosvásárhelyi magyar szülők, végtére rengeteg idő és energia árán sikerült kiharcolniuk, hogy a város őslakossága csak kicsit kerüljön rosszabb helyzetbe, mint amilyenben az egész kutyakomédia előtt volt. Nekik, nekünk ez a győzelem: a megsemmisülés elkerülése, hogy gerendákkal aládúcolva, de állva maradhatott a magyar oktatás egyik bástyája az erőszakkal és terrorral, utóbb csak a mostanihoz hasonló perzekútorkodással elrománosodásba taszított városban, az egykori Székelyvásárhelyen.

Mert ez a lényeg: a versenyhátrány, amit a magyar iskola elszenvedett a román iskolákkal szemben, és az a rengeteg, alkotásra és teremtésre fordítható energia, amit a szülők és a kisebbségi politikum elégetett a puszta status quo fenntartása érdekében. A kifárasztás. Hogy a lehető legkimerítőbb és legkellemetlenebb dolog legyen magyarnak lenni Erdélyben, s hogy a lehető legtöbben érezzék azt, hogy jobb lenne elmenni, asszimilálódni vagy legalábbis csendben eltűrni, amit Bukarest és a helyi kiskirályok művelnek velük. Örvendetes a vásárhelyi győzelem, de gyökeres fordulatra lenne szükség ahhoz, hogy ne csak lassuljon, meg is álljon a határon túli magyarság fogyása mind lélekszámban, mind erőben. Amíg léteznek a vásárhelyi szülőkhöz és tanárokhoz hasonló, erős közösségeink. Amíg nem késő.