Kő AndrásVeszélyzóna

A pálya szélén való közvetítés Szepesi György találmánya. Vajon gondolt-e arra a neves riporter, hogy ezen a helyen milyen veszélyek leselkednek az utódokra?

Kő András – 2018.08.11. 00:54 –

Három példa. Salgótarjánban Vass István Zoltán dicséretét zengi a publikum: „Itt van a mi Zolikánk, ha ő itt van, mindig nyerünk, ő a mi fasza gyerekünk!” Úgy adódik, hogy Vass egymás után többször is Salgótarjánból jelentkezik. Ezért a rigmus, amikor elindul közvetíteni a mikrofonhoz. A félidő lefújása előtt Szepesi (ő a műsorvezető) kikapcsol Tarjánba. Vass pedig így kezdi a közvetítést: „Itt a közönség éppen tüntet, mert a játékvezető tizenegyest ítélt a Honvéd javára. Hozzáteszem, hogy Kocsis Lajost valóban felvágták, tehát jogos az ítélet.” A tizenegyesből gól lett, erre aztán a jól nevelt publikum Vass Öcsi összes rokonát felemlegette, akik korábban még fasza Zolikánknak emlegették a rádió riporterét. A félidőben a Honvéd 1–0-ra vezet.

A riporter alapos dilemma elé kerül: megtesz száz métert a szurkolók sorfala között, hogy az öltözőbe jusson, vagy marad a pálya szélén. Utóbbi választja. A helyzet fonákságát átlátja egy rendező, no meg egy tartalék játékos, és két oldalról átölelik. A közönség meg ordít: „Csókoljátok is meg a szemét pesti stricit!”

Jön a második félidő. A Szalai, Répás, Básti hármas kitűnően játszik, a Salgótarján rúg három gólt, és megnyeri a meccset. Vass indulna hazafelé a pályáról, amikor megszólal a kórus: „Itt van a mi Zolikánk, ha ő itt van, mindig nyerünk, ő a mi fasza gyerekünk!”

Vass megjegyzi a mellett ülő technikusnak: „Nem tudom, mi van akkor, ha a Honvéd győz 3–1-re. Van-e szabad ágy a salgótarjáni kórházban?”

Az 1960-as évek vége felé járunk. A Ferencváros egyik nagy nemzetközi kupasikere után a Ferihegyi repülőtéren Novotny Zoltánt vállukra kapják a szurkolók – ilyen is volt! –, s közben szól a kórus: „Ilyen riporter kell nekünk!”

Ilyen? A következő bajnoki fordulóban a Fradi Kispesten 3–0-ra kikap, Novotny pedig azt találja mondani a mikrofonba, hogy: „A Honvéd ennyivel jobb volt!”

Ettől kezdve a Ferencváros mérkőzésein, amikor ő közvetít, válogatott gorombaságokat vágnak a fejéhez. A legkisebb sértés: „Itt a hazudós Novotny!” Fenyegető leveleket kap, ígérik, hogy kicsinálják, megölik, kiirtják az összes rokonát és a gyerekeit. Ő csak mosolyog, de a felesége gondolatban már a kerületi rendőrkapitány segítségét kéri…

Az 1970-es évek közepe. A Fradi KEK-elődöntőt játszik a Crvena zvezdával. Bálintot kiállítja a bíró, de a Ferencváros 11-essel egyenlít (2–2), és ezzel a döntőbe jut, ahol majd 3–0-ra kikap a Kijevtől. Amikor vége a meccsnek, a fanatikus jugoszláv szurkolók olyan dobálózásba kezdenek, amelyhez fogható kevés volt futballmeccsen! Repülnek a téglák, az üvegek, minden mozdítható tárgy a stadionban, amikor Novotny a mikrofonhoz kéri Géczit, de be kell feküdniük a kispad elé (fénykép is készült róla), és ott váltanak néhány szót, aztán uccu neki!

De hol van már a tavalyi hó? A jó futball és a veszélyzóna már csak legenda…