Zalaszentgyörgy megújult egyháza

Rejtőzködő Magyarország 864.

Ludwig Emil – 2018.08.11. 00:38 –

Nyugat felé elhagyva a megyeszékhely Egerszeget, a nyári melegben épp hogy folydogáló Zala folyót kísérő országút (és az Őrségi vasút) mentén egyre szebb táj bontakozik ki. Az Ős-Zala háromteraszos geológiai szintje a Kemeneshátnál ér véget, onnan kezdődnek a meredeken leereszkedő magas, erdőkkel borított dombhátak. Ott már a levegő is más.

Zalaszentgyörgy 20180811 Zalaszentgyörgy tornyos egyháza nyugat felől,a köz­ség te­me-tőjében (a szerző felvétele)
A hosszú Bagodot elhagyva az első település a négyszáz lakosú Zalaszentgyörgy, ahol megállunk körül fényképezni a középkori, tip-top állapotú plébániatemplomot. Védőszentjének nevét a legendabeli Szent György lovagról – egy keresztény mártírról – kapta. Írott dokumentum a faluról 1326-ban bukkant fel első ízben, amelyben a birtokos Csébi nemzetségbeli Rezneky család neve szerepelt; ugyanakkor szóba került egy, a Zala folyón forgó kétkerekes vízimalom is. Az 1332–37. közötti pápai dézsmajegyzékben „Zenthgyurgh de iuxta Zala” formában írták a helység nevét, 1473-tól fogva nevezik iratokban Zalaszentgyörgynek.

Temploma bizonyosan a 13. század második felében épült; csak rá kell nézni a Nyugatnak tájolt harangtorony alsó szintjén nemrégiben feltárt téglaarchitektúrának, és a hajó déli oldalán nyíló három románkori ablaknak. Nem sokra rá – az első Anjouk regnálása idején – már a gótika jegyeit láthatjuk a déli, két csúcsíves ablaknyíláson, amikor is kelet felé egy traktussal meghosszabbították a gyülekezeti teret, majd új, támpilléres szentélyt kapcsoltak hozzá.

A Szent György-templom legkorábbi része égetett téglából készült, mint ahogy az őrségi falvak számos egyháza is, a helyben kitermelhető agyagból. Az öt méter széles, arányos hosszúságú hajó eredetileg félköríves apszisban végződött, bejárata a nyugati oldalon nyílt, ahol most hurokmintásra faragott kőoszlopok díszítik a félköríves portált. Fölötte a padlástérből őrök figyelhették a keskeny lőrésen át az őrségi úton járókat. Az 1300-as évek végére elkészült az új szentély: központi zárókőben összefutó, ötfiókos kőbordás diadalív választja el egymástól a hajót és az oltárteret. Díszítő emlékként csupán egy, az 1400-as években készült falképtöredék maradt meg, a túlnyo­móan protestáns vidéken. Luxemburgi Zsigmond király 1403-ban, a már hallott Rezneky földesuraktól hűtlenség okán elkobozta Szent György község birtokait. Az új jogosult az uralkodó kegyéből Egervári Mihály comes (ispán) lett; a zalai levéltárban fekvő adománylevél tanúsága szerint a falu plébánosa Tamás volt, aki még 1416-ban is viselte e tisztjét. 1523-ban Kanizsai László bírta a helységet, amely akkortájt mintegy 26 jobbágytelket foglalt magába. Kilenc évre rá a Bécs ellen vonuló szultáni sereg kifosztotta Zalaszentgyörgyöt. A török veszedelem később is gyakran „belátogatott” az Őrségbe, nyomában csak pusztulás maradt: 1643-ban, 1651-ben, 1664-ben vissza-visszatértek a pogányok. Amíg végül 1676-ban Széchenyi György érsek pénzen megváltotta a községet, majd rendbe tette, a templommal együtt. A legutóbbi külső renoválás nemrégiben történt. A községtől két kilométerrel északra üdezöld, erdős-mezős dombokkal szegélyezett tóvidék határában, az egykori Zél nevű pusztán könnyen megtalálható egy sejtelmes kápolna. Alaprajza háromkaréjos: a kelet felé tájolt patkóíves „főszentélyhez” még két másik, kisebb méretű, szimmetrikus körfal ívű karéj kapcsolódik. Bejárata a nyugati főhomlokzatból nyílik, fölötte zömök, gúla sisakos torony őrködik, a gombján kovácsolt vaskereszt áll. Egy kicsiny sekrestye csatlakozik az északi épületrészhez. Ráférne a teljes renoválás!

Elhagyott mivolta úgyszólván regényes. Némi titokzatosságot is rejtegethet, hiszen könnyen lehetne alaprajzi rokona a Győr megyei Rábaszentmiklós románkori templomának, amelyik ugyancsak háromkaréjos, lóhere formájú egyház. A zélpusztai kápolna azonban 1767-ben készült, barokk stílusban, boldogfai Farkas Ferenc (1713– 1770) Zala megyei alispán jóvoltából. 230 embert volt képes befogadni, az alispán fia, Farkas Ferenc jezsuita szerzetes benne tartotta meg az első miséjét. Zél birtokosa eredetileg a nemesi származású Sidy család volt, az 1711-ben elhunyt Sidy Mihály várkapitány özvegye, Terjék Mária örökölte a birtokot.