Pálffy LajosNyaraló kommunisták

Vidéki Lajos kis családjával azon kevesek közé tartozott, akik talán félve a bizonytalantól, ismeretlentől, több mint egy évtizede ugyanazokat a helyeket keresi fel mindig rövidnek tűnő nyári szabadsága idején

Pálffy Lajos – 2018.08.10. 04:04 –

Egy hotelt különösen kedveltek a rengeteg erdő kellős közepén, ott esett meg az alábbi történet.
Vidékiék, mint afféle kevésbé tehetős, de a minőségre azért odafigyelő emberek, egészen véletlenül bukkantak a csillagokkal is büszkélkedő erdei szállodára. Amelynek ukrán munkások által, ukrán fenyő­rönkökből összerótt szobái mellett sok szép élményt adott csodálatos panorámával bíró huszonöt méteres medencéje, remek konyhája és hát nem utolsósorban a welnessrészlege is. Mindezek mellett a Vidéki család azért is kedvelte a helyet, mert a hotelben nem működött a mobiltelefon. Azaz egyszerűen nem volt térerő, pontosabban csak az épület déli bejárata előtt lehetett a készüléket mozgatva megcsípni egyet-kettőt a kijelző pálcikái közül. Így aztán munkahelyükön párjával együtt figyelmeztettek mindenkit, ne is keressék őket telefonokon, maximum postai levélben, de az meg a mai világban mire odaérne, addigra vége is van a szűkre szabott nyaralásnak.

Szóval, ezen a remek helyen esett meg a nemzeti együttműködés kilencedik esztendejében, azaz idén, hogy Vidékiék a múlt árnyai­ba botlottak. Jelesül három nyugdíjas házaspár képezte ezt az emlékezetes csapatot. A férfiak remek kondícióban, megfelelő aranyláncokkal és pecsétgyűrűkkel felékszerezve, testüket márkás ruhákba bújtatva jelentek meg a közös étkezéseken, és hasonlóképpen voltak „kiszerelve” a welnessrészlegben időzve is. Asszonyaikról is elmondható mindez, és persze mindazon inkább nőkre jellemző extrák is, mint a tökéletes frizura, az arcon jól tetten érhető kozmetikusi kezek, a kezeken, lábakon pedig a pedikűrös ténykedése. No és hát a megfelelően minőségi kiegészítők, kézitáskák, szemüvegtokok, egyebek. Jól látszott rajtuk az is, hogy már régóta kötelékben repülnek, együtt járnak nyaralni, mondhatni fél szavakból is megértik egymást. Vidéki Lajos erről akkor győződhetett igazán meg, midőn elszántan bemászott ötödiknek közéjük az inkább négyszemélyes jakuzziba azon a bizonyos welnessrészlegen.

Amit akkor éppen már a harmadik órája tartottak megszállva, miközben az otthonról hozott sörökről egyszer élünk alapon átálltak a szálló pincéreitől rendelt koktélokra. Kellően emelkedett volt hát a hangulat, mikor kis családja aggodalmas pillantásaitól kísérve Vidéki Lajos illedelmes köszönés után, de határozottan belezuttyant közéjük a vízbe. Amit ők természetesen némi rosszalló pillantásokkal konstatáltak, de aztán jókedvük volt már, és hát azt is láthatták, hogy Vidéki a maga hetven kilójával nem sok vizet fog zavarni, pontosabban kiszorítani itten. Így aztán meg is felejtkeztek róla nyomban, s folytatták tovább a jókedvű beszédet. A jócskán tar fejhez és sasorrhoz társuló legtekintélyesebb pocak vitte a szót, mégpedig azon kesergett éppen, hogy milyen rossz a világ, mennyire nehéz az élet Magyarországon. Valamiféle megszerzendő nyugdíj-kompenzációt is emlegetett, és a többiek természetesen helyeseltek.

Vidéki Lajos, aki közben mégis csak kellőképpen ellazult a pezsegő, habot vető vízben, nyugdíjas katonatiszteknek, vagy rendőröknek saccolta őket, amikor megütötte a fülét az elbeszélése szerint már két infarktuson is átesett pocaktekintély azon kijelentése, hogy ő bizony biztos, ami biztos, nem dobta ki a pártkönyvét, hátha jó lesz az még valamikor. No, innentől aztán Lajosunk is jobban odafigyelt, és rövidesen az is kiderült, hogy egy nagy Tisza-parti városból jöttek, ahol a infarktusos pocak veje valami mindent jól elintéző államigazgatási főember, az egy szem lány pedig egy olyan vasútépítésen dolgozik, ahonnan akár napi százmillió forintot is el lehet lopni csekély megerőltetéssel. Nos, Vidéki Lajosnak erre biztos, hogy kikerekedett a szeme, mert aztán az öreg kommunisták is elhallgattak rögvest. Sőt, nagy nyögések közepette szedelőzködni is kezdtek, nyilván a hólyagjuk sem volt már a régi, és annyira azért mégsem voltak elvtársak, hogy ott ázzanak tovább egymás levében.