Bán KárolyLiezonok

Álláspont. Beszédes fotót közölt tegnap laptársunk, a Magyar Idők

Bán Károly – 2018.08.09. 01:19 –

A helyszín az országgyűlési irodaház, az ajtóban Hajdu László, a DK parlamenti képviselője áll, fülig érő szájjal, amint éppen kilép a Jobbik bázisáról. A képen ugyan nincs rajta a vendéglátó, akinél látogatást tett az egykori MSZP-s, ma DK-s politikus, a baloldal egyik oszlopa, szimbóluma, vagyis Hajdu László, akit egyenesen Gyöngyösi Márton, a Jobbik elnökhelyettese fogadott. A két egykoron „tűz-víz politikus” arról tárgyalt, miként támogassa a néppártosodás baloldali, immár deklaráltan lenini útján rendületlenül tovább menetelő, egykoron még lenácizott Jobbik az európai értékek mellett mindig is elvi alapokon kiálló neoliberális Demokratikus Koalíció „független civil” polgármesterjelöltjét a rákospalotai-újpalotai időközi választáson, szeptember 30-án.

Ismerjük el, néhány éve egy ilyen fotó még kiverte volna a biztosítékot a „demokratikus oldalon”. Drága Bolgár úr a Klubrádió Megbeszéljük! című műsorában még a választások előtt is óvatosságra intett a „bakancsos jobbikosok” kapcsán, a puding próbáját emlegetve, biztos ami biztos, előkóstolóval. Niedermüller Péter pedig egy éve, mint a DK európai parlamenti képviselője – a szocialista Ujhelyi Istvánnal kánonban – tiltakozott volna a puszta gondolattól is, mit keres egy igazi demokrata a zsidókat a parlamentben listázni akaró, kettős állampolgárságukat firtató, újfasiszta jobbikos irodájában.

Változnak az idők, bizony. Most már a demokrácia talán legszilárdabb bástyája, maga Gyurcsány Ferenc bukott miniszterelnök sem annyira finnyás, őt már nem érdeklik a fanyalgók, a kákán is csomót keresők, csak a választók hangja, mert a „haza megér egy tárgyalást”.

A Demokratikus Koalíció sziklaszilárdan következetes elnöke már tudja, amit korábban még nem is sejtett, hogy össze kell fogni a Jobbikkal is, meg egyáltalán mindenkivel, aki hajlandó tenni a diktatúra ellen, akinek fontosak az európai értékek, akinek fontosak a magyar emberek megtiport szabadságjogai. Ma már nem elegendő ügyek mentén összefogni, népszavazgatásokat sürgetve színpadra állni, tüntetgetni, vonulni Soros civiljeinek szabadcsapataihoz csatlakozva, nem elég aláírni nemzeti minimumokról szóló programokat, mint a választás előtt az egészségügyről, nem elegendők a kis vidéki összekacsingatások, mint Dunakeszin például, ahol a Jobbik helyi elnöke kelt a helyi DK-s politikus védelmére.

Ma már tettekre van szükség. Egységre. Hiteles, független civilekre. Nem pártlogókra. Olyan tettre kész hétköznapi hősökre például, akik Budapest XV. kerületében tavaly ősszel igazi demokratikus szivárvány­koa­líciót alakítottak, s így sikerült kézbe venni a városrész irányítását. Rákospalotán már akkor teljes egységfrontba tömörült a DK, az Együtt (ami ma már nincs is), a Párbeszéd (ami még van, csak nem látszik, hogy van), a Jobbik (ami második legerősebb pártként már nem is bíbelődik olyan apróságokkal, hogy jelölteket keressen és állítson), az LMP (ami bomlik, szakad, fegyelmez, de azért túlél), az MSZP (amelyről saját híve mondja, hogy a történelem szemétdombjára való, ám olyan mint a parlagfű, újra szárba szökken) és a liberálisok (mindhárman kitartanak). Sőt, a nemes cél érdekében Rákospalotán még három függetlent is bevontak a puccsba.

Hajdu László Fülig Jimmy-mosolyát ott, a Jobbik-frakció portájának ajtajában érdemes azért komolyan venni. Különben úgy járhatunk, mint Rejtő Jenő hőse a Piszkos Fred, a kapitányban. „Uram! A késemért jöttem!” (...) „Megvan kés!” „Hol?” „A hátamban.”