Kacsoh DánielBakancsok és filmsztárok

Miután a gárdisták bemutatása kapcsán nem okozott gondot a retró, fájóan hiányzik a BBC összeállításából 2006 őszének említése. Pedig így jelenhetne meg, ahogy a szigetországban szokták mondani, a big picture

Kacsoh Dániel – 2018.08.06. 00:53 –

Csattogó bakancsokról közölt felvételt a minap a BBC, avagy a haladó hazai médiamunkások által propagandistának kikiáltott konzervatív újságírók feje felett rendre szakmai morálpallosként meglóbált, független objektív ethosz megtestesítője. Az angol bezzegorgánum e fenyegető képsorokkal is azt akarta igazolni, hogy Magyarországon fasisztoid folyamatok indultak be, ezért hát rettegjen, ki e tájra téved.

Elsősorban Kocsis-Cake Olivio, aki a nullaszázalékos Párbeszéd politikusa, és a zuglói polgármesterséget választó Karácsony Gergely, illetve a szocialisták jóvoltából parlamenti képviselőként – egyben történészként – nyilatkozhatott a csatornának. Ki is használta az alkalmat, hogy belemondja a kamerába: itt a harmincas évek Németországa éled újra. Szerinte aki ma Magyarországra jön, megértheti, hogyan szereztek teljhatalmat annak idején a nácik. Hát, úgy, mint most az Orbán. Zárójeles megjegyzés: Hitler idején aligha foglalt helyet afrikai származású politikus a Reichstagban. Zárójel bezárva.

Persze nagy szívvel nyilatkozik a BBC-nek a szintén totálisan független, a balliberális kormányok alatt egész véletlenül százmilliós megbízásokkal kitömött, Soros által sem megvetett Political Capital szakértője is. A Gyurcsányék idején nagy karriert befutó, később a baloldallal és holdudvarával kvaterkázó Jobbik szabadcsapatairól, azaz az éppen a Fidesz által megregulázott Magyar Gárdáról készült felvételeket pedig a TASZ volt szíves rendelkezésre bocsátani.

Az éppen új mozgalmat gründoló, „fehér szigetről” hadováló Toroczkai Lászlót pedig úgy ábrázolták, mint a déli határkerítés ötletgazdáját, a magyar kormány egyfajta tanácsadóját, aki még Orbánnak is megmondja a tutit. Csúsztatások a javából, kifejezetten innovatív módon. Minden összejött tehát, hogy egy olyan, a putyini és erdogani útra lépett, barna esőben ázó ország képe rajzolódjon ki, amelyben tombol az antiszemitizmus és az idegengyűlölet, és nyilván üldözik a romákat. Is. Véleményszabadság pedig szinte már nem is létezik. Hiszen többször megszűnt.

Amit azonban „véletlenül” kihagytak: a nép immár egymás után harmadszor adott kétharmados felhatalmazást, eukonform, szabad és titkos választáson a Fidesz–KDNP-nek, Izrael és a Zsidó Világkongresszus köszönetet mondott a zsidó közösségek védelméért az újrázó kormánynak, az Európai Tanács pedig immár a magyar migrációs állásponthoz közelítő tervekkel kacérkodik, hangsúlyozva a határvédelem fontosságát. Továbbá: a drámaian bemutatott, a szerb–magyar határon lévő NATO-kerítéshez hasonló mára számos más nyugati országban megtalálható. Erősödik a gazdaság, az interneten eközben letagadhatatlan az ellenzéki média túlsúlya, bárki szabadon tüntethet, a rendőrség biztosítja a megfelelő körülményeket. Ha már jogállami deficit: miután a gárdisták bemutatása kapcsán nem okozott gondot a retró, fájóan hiányzik a BBC összeállításából 2006 őszének említése. Pedig így jelenhetne meg, ahogy a szigetországban mondják, a big picture. Azaz a teljes kép.

Különösen is furcsa a szebb napokat megélt csatorna kisfilmje annak tükrében, ahogy hollywoodi sztárok áradoznak évek óta Budapestről, illetve Magyarországról. Legutóbb például Kate McKinnon amerikai színésznő tett így, aki nálunk forgatta a The Spy Who Dumped Me (A kém, aki dobott engem) című akcióvígjátékot, és a világhírű Jimmy Fallon showműsorában rappelt magyarul, lenyűgözve a közönséget – és persze minket is. Mellesleg megjegyezte, mennyire fantasztikus ország hazánk, milyen kedvesek a magyar emberek. Szintén nem említett bakancsokat és horogkereszteket az egyébként afroamerikai színész-popsztár Will Smith, aki a Lánchíd tetején előadott gerillatáncával meg az arról készített videóval mutatott be világraszóló produkciót. Egy elvileg rasszista országban. Arnold Schwarzenegger pedig szinte már hazajár hozzánk, nem is beszélve a kevésbé híres színészekről, rendezőkről és egyéb filmesekről. Csak néhány nagy név a teljesség igénye nélkül: Jennifer Lawrence, Brad Pitt, Bruce Willis, Harrison Ford, Ryan Gosling, Tom Cruise, Tom Hanks. Közös bennük, hogy valamennyien lelkendeztek, amikor később Magyarországról kérdezték őket.

Nyilván csak némi túlzással lehet ezeket a bulvárcsemegéket összehasonlítani egy elvileg közéleti, amúgy szégyenteljes folyamatba illeszkedő nyugati híranyaggal, ám a két jelenséget elválasztani sem lehet teljesen egymástól. A két diagnózis ugyanis egyszerre nem lehet igaz. Vagy fasiszták vagyunk, vagy nem. Ahogy az sem valószínű, hogy egy vérgőzös diktatúrában exponenciálisan megnőne a biztonságot is értékelő turisták száma, márpedig ezt is egyértelműen látjuk.

Persze megszokhattuk: a döglődő liberális véleményhatalom többször is próbálkozott hasonló, objektívnak álcázott revolver-sajtóanyagokkal lejáratni a polgári kormányt, a jelek szerint egyelőre nem jött össze a mesterterv. És már nagyon nem is fog. A túlhajszolt multikulti helyébe ugyanis jöhet végre valami más. Valami Európa.