Domonkos LászlóA szavak felkelése, anno 2018

Van Bálint Györgynek egy éppen nyolcvan esztendővel ezelőtt keletkezett, igen emlékezetes írása, A szavak felkelése a címe

Domonkos László – 2018.07.17. 03:15 –

A magyar irodalmi publicisztika nagy klasszikusának mai, szégyenteljes elfeledettségéhez alighanem az is jócskán hozzájárult, hogy a Kádár-rendszerben róla nevezték el az újságíró-iskolát – ami különben szakmai színvonalát tekintve, állítom, nemcsak hogy nem volt utolsó, de a mai, bizony sokszor nagy mellénnyel az utcáról a szerkesztőségekbe kerülő önjelölt ifjú zseniknek igencsak hasznára válnék valami hasonló…

Mindenesetre Bálint György ragyogó írásai közül is az egyik legkiemelkedőbb a szóban forgó opus: azt a játékos ötletet bontja ki, hogy a szavak fellázadnak eredeti jelentéstartalmuk tökéletes és totális kiforgatása, magyarán az éktelen hazudozás, a szavakkal történő esztelen, vad manipulálás ellen. Hogy nincs új a Nap alatt, hogy e téma (is) mily örökzöld: e hasábokon aligha kell bizonygatni. Hogy mennyire találó, midőn az „értelem” szó dühödten bizonygatja, hogy már minden zagyva szajkó a szájára veszi, és így aztán már igazán nincs a világon semmi értelme – „ami, lássuk be, az én szakmámban végzetes”. Hogy a „de” kötőszó szeretné ott kifejezni az ellentétet, ahol az valóban van, „miért csak azt mondhatom: szegény, de becsületes, miért nem mondhatom azt, hogy gazdag, de becsületes?” És a ragok, amelyeknek az fáj a legjobban, hogy teljesen tévesen alkalmazzák őket, például így: „a népnek”, holott az igazság ez: „a néptől”. És így tovább…

Bálint György felkelése után nyolc évtizeddel, örömteli változások ebben a magyar hazában ide vagy oda, bizony attól tartok, megint – vagy még mindig – ideje van a szavak felkelésének. Igen, 2018-ban is. Igaz, egy távoli – amerikai – példa indított erre a felismerésre, de ez a lényegen aligha változtat. Olvasom, hogy a július 4-én ünnepelt híres-neves Függetlenségi nyilatkozat, a Declaration of Independence szövegét is megcenzúrázták odaát, méghozzá természetesen a mindenható pc jegyében és nevében. (Az indiánokat emlegette a megszövegező, mai szemmel valóban kissé igazságtalanul, de hát a szabad véleményalkotás, mint tudjuk, szíve joga lenne még a jó öreg Thomas Jeffersonnak is.)

Hogy itt és ma – váltig – mit művelnek a szavakkal: minimum három anti-PC-felkeléshez elég. Vegyük az „Európa” tulajdonnevet. Vagy az „európai”-t. A több mint iszonyatos „nacionalistá”-t. A szupersztár „menekültek”-et. Vagy a „civil szervezet” szóösszetételt. És a többit, a többit, mind – pontosan úgy van, ahogyan a Bálint György 1938-ban írta: „Napról napra jobban bántalmaznak minket! Elcsépelnek, kiforgatnak eredeti jelentésünkből. Egyre jobban kopunk, már egészen laposak vagyunk, s ha ezt tovább tűrjük, holnapra már nem lesz semmi értelmünk!”

Tessék mondani, van itt valami, amit egy időben „haladásnak” – idegen szóval progressziónak – neveztek?