Tájak, tárgyak és a lélek vágyai

Három eltérő műfajban alkotó művész, Jutta Obenhuber, Szotyory László és Kalmár János találkozása a Vízivárosi Galéria tárlatsorozatának legújabb fejezetében

Pálffy Lajos – 2018.07.13. 01:51 –

Három művész elnevezésű sorozatában a Vízivárosi Galéria ezúttal Jutta Obenhuber, Szotyory László és Kalmár János műveiből ad ízelítőt: a talált tárgyakat is felhasználó alkotó, a klasszikus festőművész, valamint a kővel és fémmel is dolgozó szobrász munkái különösek együtt.

Vízivárosi Galéria 20180713 Szotyory László klasszikus hangulatú képeket alkot, Kalmár János pedig különös szobrairól ismert (Fotó: Hegedüs Róbert)

Nem messze a budapesti Mechwart liget villamosmegállótól, a Kapás utcában működő Vízivárosi Galéria a legfrissebb művészeti tendenciák mellett rendszeresen bemutat olyan alkotókat is, akik folyamatos külföldi kapcsolatokkal rendelkeznek.

A Három művész elnevezésű sorozatban július 25-éig Budapest–Frankfurt–Párizs/Budapest címmel látható tárlat, utalva résztvevőinek kötődésére.

A frankfurti Jutta Obenhubernek Magyarország szinte a második otthona, rendszeresen kiállítja nálunk legújabb munkáit. Kalmár János Párizsban ugyanúgy otthon van, mint a magyar fővárosban, Szotyory László pedig bár Budapesten készíti festményeit, állandó kapcsolatot tart más országok magyarországi ösztöndíjra érkező művészeivel. Így kerültek ők most egymás mellé: a klasszikus értelemben vett festőművész, aki a perspektíva törvényeinek szigorúan megfelelve, a térábrázolásban fény-árnyék hatásokat érzékeltetve dolgozik, a különféle anyagokat, lakkokat, fonalakat, festéket és talált tárgyakat is felhasználó alkotó, valamint a fémmel és kővel (is) dolgozó szobrász.

Szotyory László unikum a kortárs festészetben az elképesztő makacsságával. Természetesen a vásznai jóval többek a természet, a látvány hű visszaadásánál, ezt a képeit nézve gyorsan megállapíthatjuk. Valami olyan tudás birtokában van, amely a sutba dobott klasszikus eszközökkel is lehetővé teszi mondandójának megvalósítását. Az 1957-ben Kolozsváron született, de a képzőn Kokas Ignác és Dienes Gábor osztályában végző művész többnyire tájakat, parkokat, kerteket ábrázoló munkái saját bevallása szerint abból a vágyból születnek, hogy maga is ott szeretne lenni a képeken megidézett helyeken.

Ezt a helyzetet most itt a galériában két művel is illusztrálja. A 2008-as, Nevada című kép talán Las Vegas elképesztő toronyházait és kókadt pálmáit idézi, az egy évvel később festett Emlékezve pedig egy tengerre kifutó, fasorok által ölelt tisztást mutat. Láthatunk két „farkasos” és egy „kutyás” munkát is már 2013-ból, a nála szokásos túlhigított olajjal, gyors ecsetvonásokkal, lazúrosan megfestve.

Ezekkel a művekkel a Munkácsy-díjas festőművész meg is határozza a kiállítás hangulatát, a német Jutta Obenhuber apróbb, finomabb, organikus ritmikájú, érzékeny munkái nem tudnak érvényesülni ekkora lendület mellett. Az bizonyos, hogy Obenhuber otthonosan mozog az egész világon, Budapest mellett Rióban, Szentpéterváron és természetesen a nagyobb német városokban is többször kiállított már.

Érdemes odafigyelnünk a Varsói Művészeti Akadémián és a budapesti képzőn iskolázott, 1952-es születésű Kalmár Jánosra, aki diákélete után öt évvel tanulmányutakra indult Párizsba, Londonba, Németországba, Svájcba és Indiába. A 2010-ben Munkácsy-díjra érdemesített szobrász jelenleg Párizsban és Budapesten is műtermet tart fenn. Szobraival a lélek legmélyebb vágyait idézi meg, és igyekszik megmutatni azt is, amit tanult, és amit megért ebből a világból.

A Vízivárosi Galéria padlójára letett két munkája (Lelki gravitáció I., Lelki gravitáció IX.) kőbe faragva és fémbe öntve, csiszolva és alakítva próbál megfelelni ennek a különös krédónak.